Az életünkbe szép fokozatosan, szinte észrevétlenül hatol be a válság, mint egy halkan lopakodó árny. Az agrárszektorban különösen érezhető a hatása, hiszen a mindennapi kihívások mellett újabb nehézségek tornyosulnak előttünk.

Különleges csoportos kedvezmények várnak rád már 2 főtől! Ha ketten jelentkeztek, 10% árengedményt kaptok, 3 fő esetén ez már 15%, míg 4 vagy több résztvevő esetén 20% kedvezményben részesültök! Emellett a kistermelők és fiatal gazdák számára most fantasztikus lehetőség kínálkozik: mindössze 64.900 Ft + áfa ellenében részt vehettek az év egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb presztízsű agráreseményén! Ne hagyjátok ki ezt a remek alkalmat!

Megjelent a FAO legújabb kiadványa, amely az "Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete" címet viseli. A dokumentum világosan rávilágít arra, hogy a talajromlás nem csupán környezeti jelenség, hanem szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasági termelékenységgel, a vidéki közösségek megélhetésével, valamint az élelmezésbiztonság kérdéseivel. A FAO 2025-ös jelentése az eddigi legmélyrehatóbb kutatást nyújtja az emberi tevékenység által okozott talajdegradáció következményeiről a mezőgazdasági hozamok szempontjából. A jelentés kiemeli a legnagyobb mértékben érintett területeket, és rámutat azokra a régiókra is, ahol a talajromlás következményei összefonódnak a szegénységgel, az éhezéssel és az alultápláltsággal.

A legújabb globális statisztikák alapján, amelyek a gazdaságok elhelyezkedését, méretét és a növénytermesztési gyakorlatokat elemzik, a jelentés bemutatja az integrált, fenntartható földhasználat és gazdálkodás lehetőségeit, valamint a célzott politikai intézkedéseket. Ezek az akciók a talajromlás megelőzésére, csökkentésére és helyreállítására összpontosítanak, miközben elősegítik az élelmiszertermelés növelését és a gazdálkodók megélhetésének javítását.

Határozottan kell cselekednünk a lehetőségek kiaknázásához. A fenntartható földgazdálkodás megkívánja az olyan környezetet, amely támogatja a hosszú távú beruházásokat, az innovációt és a felelős gazdálkodást

- fogalmazta meg a FAO főigazgatója, Csü Tung-jü, a jelentés bevezető részében.

A FAO definíciója szerint a talajdegradáció a talaj azon képességének fokozatos csökkenését jelenti, amely lehetővé teszi, hogy az alapvető ökoszisztéma funkciókat és szolgáltatásokat hosszú távon fenntartsa. A talajromlás nem egyetlen okra vezethető vissza; sokkal inkább különböző tényezők összjátékának eredménye. E tényezők között szerepelnek természetes jelenségek, mint a talajerózió vagy a szikesedés, valamint az emberi tevékenységek, amelyek egyre inkább a problémák középpontjába kerülnek. Napjainkban a legjelentősebb kiváltó okok közé tartozik az erdők irtása, a túlzott legeltetés, valamint a fenntarthatatlan növénytermesztési és öntözési gyakorlatok. E problémák mezőgazdasági termelékenységre gyakorolt hatása miatt a kiadvány külön figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek.

A méréshez egy adósságalapú megközelítést alkalmazunk, amely három alapvető mutatót – a talaj szervesszén-tartalmát, a talajerózió mértékét és a talajvíz állapotát – hasonlítja össze a természetes, emberi hatásoktól mentes állapotban létező értékekkel. Ezen adatok feldolgozását egy gépi tanulási modell végzi, amely figyelembe veszi a változások mögött álló környezeti és társadalmi-gazdasági tényezőket. Célja, hogy megbecsülje, milyen lenne a talaj ideális állapota, ha az emberi beavatkozás elmaradna.

A FAO becslése szerint világszerte körülbelül 1,7 milliárd ember él olyan területeken, ahol a terméshozamok 10%-kal alacsonyabbak az ember okozta talajromlás miatt. Közülük 47 millió 5 év alatti gyermek, akik növekedése elmarad az egészségestől. Az abszolút számokat tekintve az ázsiai országok a leginkább érintettek - mind a felhalmozott degradációs "adósságuk", mind a magas népsűrűségük miatt.

A jelentés némi reménnyel is szolgál: ha a meglévő termőföldeken az ember okozta degradáció mindössze 10%-át vissza tudnánk fordítani (például fenntartható talajhasználat, mint a vetésforgó és a takarónövények bevezetésével a talaj egészségének megőrzése, az erózió csökkentése és a biológiai sokféleséghez való hozzájárulás érdekében) az így elért termelési növekmény elegendő lenne ahhoz, hogy évente további 154 millió embert lehessen ellátni élelemmel. Ezek pedig nem elvont számok, hanem valódi lehetőségeket jelentenek az élelmezésbiztonság megerősítésére, a természeti ökoszisztémákra nehezedő nyomás enyhítésére és az ellenállóbb agrár-élelmezési rendszerek kiépítésére.