Feldobja a hazai munkaerőpiacot egy drámai változás: vajon mely dolgozói csoportok kerülnek a legnagyobb hátrányba? - Pénzcentrum
Az élethosszig tartó tanulás, angolul lifelong learning, manapság már nem csupán egy vonzó lehetőség, hanem elengedhetetlen követelmény ahhoz, hogy a munkavállalók a 21. századi munkaerőpiacon relevánsak, versenyképesek és mobilisak maradhassanak. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése hangsúlyozza, hogy a lifelong learning a kulcs a gyorsan változó technológiai (például automatizáció, mesterséges intelligencia, zöld átállás) és társadalmi (mint például az idősödő társadalom) kihívásokhoz való sikeres alkalmazkodáshoz.
Az egyéni fejlődésen túl a lifelong learning a mai társadalmi és gazdasági környezetben már elengedhetetlen tényezővé vált. A fejlett országok gazdasági növekedése, alkalmazkodási és innovációs képessége, valamint társadalmi jóléte szoros kapcsolatban áll a felnőttek folyamatos tanulásának ösztönzésével. Az európai viszonylatban egyértelműen látszik, hogy az északi országok kiemelkednek a felnőttképzés terén, ahol a résztvevők aránya a legmagasabb, és ezek az államok erősebb termelékenységgel és innovációval büszkélkedhetnek. Magyarországon a felnőttképzés iránti érdeklődés az utóbbi években javuló tendenciát mutat: 2024-re a részvételi arány a felvételt megelőző négy hétben közel 12%-ra emelkedett, ami jóval közelebb áll az uniós átlaghoz, és a régióban is kedvező helyezést biztosít. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy még mindig elmaradunk a kontinens éllovasaitól.
A lifelong learning, vagyis az élethosszig tartó tanulás, napjainkban elengedhetetlen szerepet játszik a gazdasági fejlődésben. A folyamatos tanulás nemcsak a munkaerőpiac dinamizmusát növeli, hanem hozzájárul a társadalmi jólét és a versenyképesség fenntartásához is. De miért van ez így? Először is, a technológiai fejlődés és a globális verseny folyamatosan új kihívásokat támaszt a munkaerő előtt. Azok a munkavállalók, akik folyamatosan fejlesztik tudásukat és készségeiket, sokkal rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a változó környezethez. Ez nemcsak az egyéni karrierlehetőségeiket növeli, hanem a vállalatok innovációs képességét is erősíti. Az alkalmazottak folyamatos tanulása révén a cégek képesek lesznek lépést tartani a piaci igényekkel, így versenyképesebbek maradnak. Másodszor, az élethosszig tartó tanulás hozzájárul a gazdaság egészének fejlődéséhez. Egy olyan munkaerő, amely folyamatosan képes fejlődni, nemcsak a termelékenységet növeli, hanem a gazdasági stabilitás alapját is képezi. A magasabb szintű készségekkel rendelkező munkavállalók általában magasabb jövedelemmel rendelkeznek, ami elősegíti a fogyasztást és a gazdasági növekedést. Egyéni szinten az élethosszig tartó tanulás lehetőséget ad az embereknek arra, hogy jobban megértsék a világot, és aktívan részt vegyenek a társadalmi folyamatokban. Ez nemcsak a személyes fejlődést szolgálja, hanem a társadalmi kohéziót is erősíti. Azok, akik folyamatosan tanulnak, hajlamosabbak a közösségi részvételre és a társadalmi felelősségvállalásra, ami pozitív hatással van a közösségek életére. Összességében elmondható, hogy az élethosszig tartó tanulás nem csupán egyéni érdek, hanem kollektív szükséglet is. A jövőnket meghatározó tényezőként kulcsszerepet játszik a gazdasági fejlődésben, a munkaerőpiac dinamizmusában, valamint a társadalmi jólét fenntartásában. A tanulás nem csupán a tudás bővítéséről szól, hanem egy olyan attitűd kialakításáról, amely révén a társadalom egésze képes alkalmazkodni és fejlődni a folyamatosan változó világban.
Az élethosszig tartó tanulás, angolul lifelong learning, egy olyan dinamikus folyamat, amely az egyén életének minden szakaszában jelen van. Ez a tanulás nem csupán iskolai keretek között zajlik, hanem kiterjed a munkahelyi képzésekre, tanfolyamokra és különféle önálló tanulási lehetőségekre is. A formális, nem formális és informális tanulási módszerek egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember folyamatosan fejlődjön, új ismereteket szerezzen, és gazdagítsa önmagát. Ebbe a folyamatba beletartoznak a közösségi élmények, a családi tanulságok és az egyéni tapasztalatok is, amelyek mind segítik a személyes növekedést és a szakmai felkészültséget. Az élethosszig tartó tanulás tehát egy folyamatosan bővülő tudásbázis kialakítását célozza, amely az élet minden területén alkalmazható.
Az egész életen át tartó tanulás koncepciója nem új keletű, és történelmileg mindig is szükség volt arra, hogy a felnőttek új ismereteket szerezzenek. Az andragógia központi fogalmát jelentő "egész életen át tartó tanulás" kifejezést először 1960-ban, a montreali felnőttképzési világkonferencián használták. Akkoriban rámutattak arra, hogy mindenkinek fel kell készülnie arra a lehetőségre, hogy életük során sok esetben olyan helyzetbe kerülhetnek, amikor szakmát kell váltaniuk, és az iskolában megszerzett alapképzésük már nem lesz elegendő az életük hátralévő részében. Az emberi tudás soha nem teljes, és a tanulásnak folyamatosnak kell lennie
Egy friss tanulmányban (Molnár et al., 2024, 7745.o.) részletesen tárgyalják a tanulás különböző formáit, amelyek közé tartozik a formális oktatás, a nem formális tanulás és az informális tanulás. A formális oktatás az intézményes keretek között zajló tanulást jelenti, amely magában foglalja a közoktatást, a felsőoktatást és a szakképzéseket, amelyek végzettséget és hivatalos bizonyítványt biztosítanak a résztvevőknek. Ezzel szemben a nem formális tanulás olyan szervezett tevékenységeket foglal magában, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak iskolai keretekhez, például munkahelyi tréningek, közösségi tanfolyamok, céges képzések vagy nyelvtanfolyamok. Ezek a formák általában nem vezetnek államilag elismert végzettséghez. Az informális tanulás a mindennapi élet során szerzett ismeretekre és készségekre épít, beleértve a tapasztalati tanulást, az önképzést és az online információgyűjtést, amelyek spontán módon zajlanak.
A lifelong learning, azaz a folyamatos tanulás két elterjedt formája a munkahelyi képzések és a felnőttoktatás. A munkahelyi képzések célja, hogy a tanult ismeretek azonnal hasznosuljanak a munkakörnyezetben. Ezek általában rövidebb időtartamúak, mint például tréningek vagy workshopok, és kifejezetten a munkáltató igényeihez igazodnak. A résztvevők gyorsan alkalmazhatják a megszerzett tudást a mindennapi feladatok során. Ezzel szemben a felnőttoktatás egy tágabb spektrumot ölel fel, beleértve az iskolarendszeren kívüli tanulási lehetőségeket is, mint például a levelező vagy esti képzések, valamint a szakmai átképzések. Ezek a programok általában hosszabb időtartamúak, és gyakran végzettséget vagy képesítést biztosítanak, például egy új szakma megszerzését, nyelvvizsgát vagy érettségit. A felnőttoktatás célja nem csupán a munkahelyi fejlődés, hanem egy szélesebb körű személyes és szakmai fejlődés elősegítése is, amely nem feltétlenül kötődik konkrét munkakörhöz.
Az élethosszig tartó tanulás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a munkavállalók mindig lépést tudjanak tartani a gyorsan változó munkaerőpiac és technológiai fejlődés kihívásaival. Két kiemelkedő formája ennek a tanulási folyamatnak a reskilling, azaz az átképzés, valamint az upskilling, vagyis a készségek fejlesztése. Ezek a megközelítések lehetővé teszik, hogy a dolgozók rugalmasan alkalmazkodjanak az új követelményekhez, így növelve saját versenyképességüket és piacképességüket.
A reskilling olyan új készségek elsajátítására irányul, amelyek teljesen más munkakör vagy hivatás betöltéséhez szükségesek. Általában akkor van rá szükség, ha bizonyos munkakörök a technológia vagy piaci változások miatt megszűnnek vagy átalakulnak (pl. egy gyári dolgozó programozást tanul, hogy szoftvertesztelővé váljon).
Az upskilling a meglévő készségek finomítását és új, kapcsolódó tudáselemek elsajátítását célozza, hogy a munkavállalók a jelenlegi vagy akár magasabb pozíciójukban is sikeresebbek lehessenek. Például egy programozó új programnyelvek megtanulásával bővítheti tudását. Ezek a fejlesztési folyamatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a munkaerőpiac versenyképes maradjon, és a gazdaság folyamatosan fejlődhessen. A témát a következő fejezetben alaposabban is körbejárjuk.
A munkaerőpiac jelenlegi átalakulása valóban páratlan sebességgel zajlik, és elmondható, hogy a "jövőálló" munkavállalók azok, akik rugalmasan képesek új készségeket elsajátítani. Azok, akik nem rendelkeznek gyorsan frissíthető és tanulható kompetenciákkal, valamint nem fektetnek időt a folyamatos önfejlesztésbe, egyre inkább kikerülhetnek a versenyképes munkahelyek köréből.
A folyamatos tanulás szerepe egyre fontosabbá válik a globális munkaerőpiac dinamikus átalakulása következtében, amelyet főként a technológiai innovációk – például a mesterséges intelligencia, a big data és az automatizálás – valamint a zöldátmenet és a demográfiai változások hajtanak. A gyors technológiai előrelépések és a digitalizáció folyamata, valamint a fenntartható gazdaságra való áttérés igénye arra kényszeríti a munkavállalókat, hogy folyamatosan frissítsék tudásukat és készségeiket, hiszen a hagyományos ismeretek gyorsan elavulnak. Csak azok a munkavállalók, cégek és országok maradnak versenyképesek, akik képesek a tanulásra és az új ismeretek alkalmazására élethossziglan. Fontos megjegyezni, hogy a lifelong learning nem csupán a tudás bővítését szolgálja, hanem hozzájárul az innovációs készségek fejlesztéséhez is, növelve az alkalmazottak önállóságát, kreativitását és rugalmasságát. Ezek a tulajdonságok elengedhetetlenek az ipar 4.0 kihívásaira való reagálásban.
A World Economic Forum által készített Future of Jobs Report 2025 című tanulmányának megállapításai szerint 2025 és 2030 között a globális munkaerőpiacon a jelenlegi állások 22%-a átalakul vagy megszűnik. Ez a folyamat körülbelül 170 millió új munkahely létrejöttét és 92 millió állás megszűnését jelenti. Emellett a jelenlegi munkavállalók készségeinek mintegy 40%-a várhatóan elavul vagy jelentős átalakuláson megy keresztül ebben az időszakban. A prognózisok szerint a dolgozók körülbelül 60%-ának szüksége lesz reskillingre vagy upskillingre 2030-ig, hogy lépést tudjanak tartani a változó munkahelyi követelményekkel.
A munka világában az alkalmazkodás iránti igény egyre hangsúlyosabbá válik mind a munkavállalók, mind a munkáltatók körében. Az adatok szerint a dolgozók körülbelül 50%-a már részt vett valamilyen továbbképzésen, átképzésen vagy készségfejlesztő programon, ami jelentős növekedés a 2023-as 41%-hoz képest. A globális felmérés alapján a munkáltatók 85%-a tervezi, hogy a jövőben kiemelt prioritássá teszi a dolgozók készségfejlesztését (upskilling), és jelentős arányban támogatják az átképzési (reskilling) programokat is 2025-től. A munkaerőpiac dinamikáját jól mutatja, hogy a munkáltatók 70%-a új készségekkel rendelkező szakembereket kíván felvenni, míg 40%-uk a feleslegessé vált készségek miatt kénytelen leépítéseket végrehajtani. Ezen kívül 50% a cégen belüli átcsoportosítást preferálja. A legnagyobb vállalatok, mint például az Amazon, a Siemens és a Lloyds Bank, külön reskilling és upskilling központokat, valamint digitális tanulási platformokat alakítanak ki a dolgozóik fejlődése érdekében. A következő években a legkeresettebb készségek között szerepel az analitikus gondolkodás, a rugalmasság, a technológiai műveltség és tanulás, a kreativitás, valamint a mesterséges intelligencia és big data kezelésének képessége. Emellett a vezetési és szociális készségek is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a munkaerőpiacon.
Az élethosszig tartó tanulás egyéni szinten átfogóan és alapjaiban határozza meg a lehetőségeinket és a jövőnket a munkaerőpiacon. Általánosságban elmondható, hogy a folyamatos tanulás segít abban, hogy gyorsan megtanuljunk új készségeket, és könnyebben igazodjunk a technológiai változásokhoz vagy a munkakörök átalakulásához. Ez jobb esélyeket ad a munkahely megtartására, az esetleges pályaváltásra, és biztonságosabbá teszi a karriert (és a bevételeket) egy gyorsan változó világban. Összességében az élethosszig tartó tanulás növeli az egyén munkaerőpiaci értékét. Fontos a folyamatos tanulás az innovációk tekintetében is, mivel széleskörű ismeretszerzés és a folyamatos intellektuális fejlődés inspirálja az egyént új ötletek felfedezésére, támogatja a kreatív gondolkodást, valamint a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást (ún. reziliencia), mind szakmai, mind magánéleti szinten.
A folyamatos tanulás nem csupán szakmai előrelépést hozhat, hanem jelentős személyes fejlődést is előidézhet. Ez a fejlődés végső soron a munkahelyi teljesítményre is pozitív hatással van, elősegítve a karrierépítést. Az új tudás elsajátítása növeli az önbizalmat, inspirálhat új célok kitűzésére és elősegíti a motiváció fenntartását. A kihívásokkal való megküzdés során mélyebb önismeretre tehetünk szert, ugyanakkor fejlődik a problémamegoldó képességünk is, amely hosszú távon elégedettséget és boldogságot eredményez, így hozzájárul a magasabb életminőséghez. Ezen túlmenően a folyamatos tanulás serkenti az agy működését, javítja a memóriát, frissíti a gondolkodást, csökkenti a kognitív hanyatlás kockázatát, és segíthet a stressz kezelésében is. Az aktív tanulás, még idősebb korban is, hozzájárul a mentális jóléthez és támogatja a mentális egészséget. A tanulás során megszerzett közösségi élmények lehetőséget adnak arra, hogy új embereket ismerjünk meg, jobban megértsük mások nézőpontját, és könnyebben kommunikáljunk. Ennek következtében jobban be tudunk illeszkedni a társadalomba, és elfogadottabbá válunk a közösségünkben.
Az egyéni hasznok nem különíthetőek el a nemzetgazdasági szintű pozitívumoktól, mivel ha a munkavállalók képzettebbek, folyamatosan fejlesztik tudásukat, ismereteiket, akkor az beépül a munkájukba, a vállalati működésbe, így pedig a teljes gazdasági életbe. Például az élethosszig tartó tanulás segíti az alkalmazottakat abban, hogy kreatívabbak legyenek, kritikusan gondolkodjanak és önállóan oldják meg a problémákat. Ezek a tulajdonságok pedig serkentik az innovációt, hozzájárulnak a vállalati folyamatok fejlesztéséhez és új ötletek megszületéséhez. Egy olyan szervezet, ahol a tanulás áll a középpontban, előnyre tesz szert a versenyben: a munkatársak hatékonyabban dolgoznak, kevesebb ember hagyja el a céget, és a vállalat jobban alkalmazkodik a változásokhoz. Végső soron a lifelong learning növeli a vállalatok és a nemzetgazdaság globális versenyképességét.
Az OECD 2005-ös jelentése alapján a folyamatos tanulásra fókuszáló országok sokkal rugalmasabban reagálnak a gazdasági kihívásokra és hatékonyabban vezetik be az innovációkat. A 2025-ös riportjában az OECD hangsúlyozta, hogy azok a gazdaságok, amelyek szilárd pénzügyi és jogi keretet biztosítanak a felnőttképzés számára, nemcsak innovatívabbak, hanem versenyképességük is megerősödik. A jól képzett munkaerő kulcsszerepet játszik az új technológiák gyorsabb elterjedésében, a gazdaság alkalmazkodóképességének növelésében és az értékteremtés fokozásában.
A felnőttképzésbe történő befektetés nemcsak a munkavállalók termelékenységét növeli, hanem a foglalkoztatottság fokozódásához is hozzájárul, végső soron pedig a bruttó hazai termék (GDP) emelkedését is segíti (OECD, 2025). A fejlettebb készségek birtoklása magasabb jövedelmeket, megnövekedett adóbevételeket és alacsonyabb szociális kiadásokat vonz magával (OECD, 2024). Az OECD (2025) hangsúlyozza, hogy azok az országok, ahol a lakosság aktívan részt vesz a tanulásban és magasabb készségekkel rendelkezik, nem csupán jobban reagálnak a gazdasági kihívásokra, hanem GDP-jük is dinamikusabban növekszik.
Az OECD regionális elemzése rávilágít, hogy olyan országok, mint Finnország, Norvégia és Írország kiemelkednek a magas részvételi arányukkal és az átlagot meghaladó GDP-növekedésükkel. Ezzel szemben azokban a nemzetekben, ahol a lifelong learning kezdeményezések iránti érdeklődés alacsony (például Dél-Korea, Horvátország és Lengyelország), a munkaerőpiac alkalmazkodóképessége és a gazdasági reakcióidő is lassabb ütemben fejlődik.
Az élethosszig tartó tanulás nem csupán egyéni fejlődési lehetőség, hanem jelentős társadalmi és munkaerőpiaci következményekkel is jár. Az a felfogás, hogy az emberek képesek könnyedén alkalmazkodni a folyamatosan változó piaci környezethez, lehetővé teszi számukra, hogy új munkakörökbe és iparágakba lépjenek be. Ez a jelenség nemcsak az iparágak technológiai innovációinak gyorsabb beépülését segíti elő, hanem a pályaváltást is ösztönzi, így mérsékli a gazdasági átalakulás által generált társadalmi költségeket (OECD, 2025). Az ilyen jellegű tanulás következményeként csökken a strukturális és az általános munkanélküliség, miközben nő a gazdasági és társadalmi mobilitás, valamint a társadalmi kohézió. Ennek eredményeképpen egy stabilabb és egészségesebb társadalom formálódhat, amely képes jobban reagálni a jövő kihívásaira.
A vállalatok perspektívájából megközelítve a képzések szerepe kulcsfontosságú az élethosszig tartó tanulás előmozdításában. Ez nemcsak a munkaerőhiány mérsékléséhez járul hozzá, hanem hozzájárul a munkavállalók megtartásához is, így a cégek gyorsabban reagálhatnak az új típusú pozíciók betöltésére.
A lifelong learning, vagyis az élethosszig tartó tanulás hatása egyéni szintről indul, de jelentős társadalmi előnyöket is magával hoz. Fejleszti az egyének önbizalmát, lehetőséget biztosít számukra, hogy hosszabb és minőségibb, független életet éljenek, miközben csökkenti a gazdasági függőséget. Társadalmi szempontból mindez hozzájárul az egészség javulásához, növeli a beruházási kedvet, serkenti a civil aktivitást, és pozitívan befolyásolja a családok jövőbeli kilátásait is.
A lifelong learning erősödése a felsőoktatás rendszerét is alapjaiban alakíthatja át. A felsőoktatás világszerte egyre inkább a lifelong learning otthona lesz: rugalmas, egész életen át tartó tanulási utak, részmodulok, felnőttekre fókuszáló, gyakorlatias, munkaerőpiaci igényhez igazított képzések várhatók (pl. online kurzusok, microcredential, szakmai tanúsítványok, átképzések), és azok az intézmények lesznek sikeresek, amelyek ezt a szemléletet a magukévá teszik. Nőhet a kereslet a szakmai és készségközpontú, részmodulokra bontott képzési útvonalak iránt. A tanulók is egyre inkább személyre szabott, akár több intézményben megszerezhető rész-tudásokat keresnek, miközben megjelennek az iparral, vállalatokkal együttműködésben kidolgozott rövid programok, a tudástranszfer és "upskilling", "reskilling" mint fő irány a felsőoktatásban.
A 2000-es évek óta fokozottan kutatják a lifelong learning gazdaságra gyakorolt hatásait. A Világbank már 2003-ban kiadott egy jelentést, miszerint a tudásalapú gazdaságban a lifelong learning alapvető ahhoz, hogy a munkaerő megfeleljen a gyorsan változó technológiai és piaci igényeknek. Hangsúlyozzák egyrészt, hogy az életen át tartó tanulás segíti az innovációt, a foglalkoztathatóságot, és hozzájárul a társadalmi kohézióhoz. Másrészt pedig azok az országok, amelyek támogatják a lifelong learninget, magasabb szintű versenyképességi és gazdasági növekedési mutatókat érnek el.
Kuzior és kollégái (2023) által végzett kutatás újabb, aktuális adatokat elemzett, és megállapította, hogy az élethosszig tartó tanulás kulcsszerepet játszik egy ország versenyképességének és innovációs potenciáljának növelésében. Különös figyelmet fordítanak a fenntartható fejlődés kereteire, hangsúlyozva, hogy a folyamatos tanulás elengedhetetlen a jövőbeli kihívások kezeléséhez és a társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdításához.
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy az országok globális versenyképességi indexe szoros kapcsolatban áll az adott országon belüli élethosszig tartó tanulás mértékével. Azok az államok, amelyek kiemelkedően támogatják a lifelong learning kezdeményezéseket, általában előnyösebb helyezést érnek el a nemzetközi versenyképességi rangsorokban: gyorsabban fejlődnek, innovatívabb megoldásokat kínálnak, és jobban felkészülnek a gazdasági és technológiai kihívásokra. Érdemes megjegyezni, hogy a humán tőke mértéke a fejlett országokban a nemzeti vagyon 70-80%-át, míg a fejlődő országok esetében csupán körülbelül 30%-át teszi ki. Ezért az életen át tartó tanulás kulcsfontosságú tényező a versenyképesség fokozásában, valamint az országok innovatív fejlődésének és potenciáljuk kiaknázásának szempontjából. A fejlődő országok, mint például Ukrajna, Dél-Afrika és India előtt számos kihívás áll az élethosszig tartó tanulás terén: gazdasági és infrastrukturális korlátok, alacsony digitális hozzáférés, a nemzeti források szűkössége, valamint a tudásvándorlás, más néven agyelszívás problémája. E nehézségek leküzdése elengedhetetlen ahhoz, hogy ezeken a területeken is elősegítsük a tanulás és a fejlődés lehetőségeit.
Molnár és szerzőtársai (2024) tavalyi kutatásukban azt vizsgálták, hogy az egész életen át tartó tanulás milyen szerepet játszik a munkaerőpiaci versenyképességben. Kutatási eredményeik alapján a folyamatos képzés, készségfejlesztés növeli az egyéni értéket (pl. alkalmazkodóképességét), hozzájárul a munkaerőpiaci rugalmassághoz és a versenyképességhez: az egész életen át tartó tanulás szemléletét magukévá tevő munkavállalók nagyobb eséllyel találnak vagy tartanak meg állást, mint mások. Továbbá a folyamatos tanulásban részt vevő munkavállalók versenyképesebbek a munkaerőpiacon, mert a munkáltatók értékelik ezt a hozzáállást. A folyamatosan változó gazdasági környezetben a vállalatok egyre inkább olyan munkavállalókat keresnek, akik képesek alkalmazkodni az új kihívásokhoz, és folyamatosan fejlesztik tudásukat és készségeiket.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság alapelveinek integrálása az oktatási rendszerbe előnyös hatással van az erőforrásokkal való tudatos gazdálkodásra, és felkészíti a munkavállalókat a fenntartható fejlődéshez szükséges készségek elsajátítására. Az elsődleges adatgyűjtés során, a résztvevők az interjúk alkalmával egyöntetűen arról számoltak be, hogy az élethosszig tartó tanulás révén szakmai értékük és munkavállalási esélyeik jelentősen növekedtek. Az interjúk további megállapításai azt mutatják, hogy az új készségek megszerzése, a kompetenciák bővítése és új érdeklődési területek felfedezése nemcsak az önbizalom erősödéséhez, hanem a mentális egészség javulásához és a szociális kapcsolatok elmélyüléséhez is hozzájárul.
Lényeges megérteni és a társadalmi diskurzusba belefoglalni, hogy az élethosszig tartó tanulás valóságát számos kihívás nehezíti. Az OECD 2025-ös kutatása hangsúlyozza, hogy a felnőttek körében minden negyedik személy (25%) szembesült valamilyen nehézséggel a felnőttkori tanulásban való részvétel során az előző évben.
A felnőttképzésben való részvétel egyik legnagyobb akadálya, hogy a felnőttek jelentős része nem érzi elég fontosnak, hogy képezze magát, vagy egyszerűen nem lát benne közvetlen hasznot. Sok felnőttben negatív tapasztalatok élnek az iskolai tanulásról, illetve elvesztették a tanuláshoz szükséges koncentrációs képességüket is. További jelentős akadály, hogy a munka, családi és egyéb kötelezettségek miatt a felnőttek nagy része nem tud időt szakítani tanulásra. Ez különösen igaz azokra, akik több műszakban dolgoznak, vagy eltartottakról gondoskodnak.
Sokan nem engedhetik meg maguknak a tanfolyamok, képzések tandíját, vagy nem kapnak erre támogatást a munkáltatójuktól. Az OECD-országokban a pénzügyi akadály az egyik legjelentősebb tényező, legfőképp az alacsonyabb jövedelműek és a kis- és középvállalatokban dolgozók körében (a felnőttek kb. 11%-a jelezte, hogy anyagi, illetve munkáltatói támogatás hiánya miatt nem vesz részt tanulásban). Gyakran a lehetőségekről sincs elegendő, naprakész információjuk az érintetteknek, vagy nem tudják, hol találhatnak számukra releváns, hiteles képzési lehetőségeket.
A globális színtéren az idősebb korosztály, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek, munkanélküliek, bevándorló háttérrel rendelkezők, valamint a kis- és középvállalkozásoknál dolgozók gyakran hátrányos helyzetben vannak a fejlesztő képzésekhez való hozzáférés tekintetében. Számos akadály állhat a háttérben, mint például a túlzott bürokrácia, az elavult tananyagok, valamint a piaci igényekhez nem mindig alkalmazkodó oktatási lehetőségek. Emellett a digitális készségek hiánya és az online tanuláshoz szükséges eszközök, valamint az internetkapcsolat hiánya is jelentős korlátot jelent, különösen az idősebb és hátrányos helyzetű csoportok számára.
Sok cég ódzkodik attól, hogy befektessen a munkavállalók képzésébe, mivel attól tartanak, hogy a képzés után a dolgozók más munkahelyet keresnek, így a befektetésük nem hoz megtérülést.
Először is, lényeges észrevenni, hogy a lifelong learning, vagyis a folyamatos tanulás fogalma és annak mérési gyakorlatai globálisan jelentős eltéréseket mutatnak. Különösen eltérő, hogy pontosan ki számít aktív résztvevőnek, milyen típusú tanulási formák kerülnek figyelembevételre a statisztikákban, milyen időtartamon keresztül vizsgálják a képzésekben való részvételt, és mely korcsoportokat célozzák meg a kutatások.
Az OECD "Trends in Adult Learning", 2025-os kiadványában és felmérésében (melyet 2023-ben végeztek) a 25-65 éves korcsoportokat vizsgálta a világ 32 országában, formális és nem formális, munkát érintő tanulást, képzést nézve a felmérést megelőző 12 hónapban ("Adults aged 25-65, formal and non-formal job-related learning in the 12 months prior to the survey").
Az európai helyzet összehasonlításához és a hazai oktatási helyzet pontos feltérképezéséhez az Eurostat munkaerő-felmérésének (LFS) azon részét vesszük alapul, amely a felmérést megelőző négy hétben részt vevő 25-64 éves korú személyek oktatásban és képzésekben való részvételi arányát vizsgálja ("Participation rate in education and training (last 4 weeks), from 25 to 64 years"). E megközelítés szükséges ahhoz, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataival való összehasonlíthatóságot biztosítsuk, hiszen a legfrissebb információk az egész életen át tartó tanulásról szóló fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos kiadványukban találhatóak. Ez a kiadvány a felvételt megelőző négy hétben bármilyen formában (iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli) oktatásban és képzésben részt vevő 25-64 évesek arányát tükrözi a hasonló korú népességen belül. Ezen túl az Eurostat 2024-re vonatkozóan friss adatokat is közöl, amelyek tovább bővítik a tudásunkat. Az Eurostat mellett az OECD is figyelemmel kíséri a képzésekben részt vevő személyek arányát, azonban a magyar adatokkal való koherencia érdekében a fókuszunkat a felmérést megelőző négy hétre helyezzük, így 2024-ben az európai és a magyar helyzetet párhuzamosan elemezhetjük.
Az élethosszig tartó tanulás elterjedtsége jelentős eltéréseket mutat mind globális, mind európai szinten. Az OECD (2025) felmérése szerint világszinten a legnagyobb részvételi arány munkához kötődő formális vagy nem formális képzésekben az északi és az angolszász országokban jellemző: Finnországban és Norvégiában 58% volt, szorosan követi őket az USA (55%), Dánia (54%) és Új-Zéland (53%).
A legalacsonyabb részesedést Dél-Koreában figyelték meg, ahol ez az arány mindössze 13%-ra rúg. Ezt követi Horvátország és Lengyelország, mindkettő 21%-os mutatóval. A globális átlag alapján a felnőtt lakosság 40%-a vesz részt valamilyen formális vagy informális munkához kapcsolódó képzésben. Magyarország az OECD által alkalmazott módszertan szerint a rangsor végének közelében helyezkedik el, hiszen képzési aránya 27,6%-ra tehető. Ennek következtében régiós viszonylatban a középmezőnyben található, a szomszédos országok, mint Horvátország (21%), Lengyelország (21%), Szlovákia (30%) és Csehország (37%) mellett.
A felnőttek körében a nem formális oktatásban való részvétel jóval gyakoribb, mint a tradicionális, formális tanulási formák esetében. Az OECD-országok átlagát tekintve mindössze a felnőttek 8%-a vesz részt formális képzésen, míg a nem formális oktatásban már 37%-uk aktívan részt vesz. Érdekes, hogy a fiatalabb felnőttek, különösen a 25-34 éves korosztály, kiemelkedő arányban, átlagosan 51%-ban választják a tanulást, míg az idősebb korosztály, a 55-65 évesek körében ez az arány csupán 26%. Ez arra utal, hogy a lifelong learning, vagyis a folyamatos tanulás kultúrája főként a fiatalabb generációk körében terjedt el. A 35-54 éves korosztály 43%-a is részt vett valamilyen képzésen a felmérés szerint, ami szintén jelzi a tanulás iránti nyitottságot ebben a korcsoportban.
Az elmúlt évek során a lifelong learning részvétel több országban csökkent, mint nőtt az OECD felmérése szerint (OECD-átlagban közel 4 százalékponttal (jelölése: pp) csökkent a részvételi arány). Ez annak ellenére van így, hogy a felnőttkori tanulás a technológiai és gazdasági változások kihívásaira adott gazdaságpolitikai válaszok központi eleme. Az elmúlt évtizedben csak Írországban és Észtországban nőtt a felnőttkori tanulásban való részvétel, körülbelül 5 százalékponttal. A részvétel több országban csökkent, leginkább Koreában (-26 pp) és Izraelben (-16 pp). A képzéseken való részvételi akadályok között kiemelt a "nincs idő tanulni", illetve a tanulás költsége is. Válaszként egyes országok (pl. Svédország) fizetett tanulmányi szabadságot adnak, vagy (Franciaországban) éves, személyes tanulási számlákat vezetnek be, amelyekkel az egyén saját maga rendelkezhet, mikor és mire költi a támogatást.
Svédország 2022-ben indította el új, fizetett szabadságra vonatkozó programját, amely célja, hogy támogassa az embereket a tanulmányok folytatásában. A rendszer keretében a résztvevők legfeljebb 80%-os jövedelempótló támogatásban részesülhetnek, maximálisan 44 héten keresztül, teljes munkaidős oktatás esetén. Ezen kívül lehetőség van kiegészítő kölcsön felvételére is. A programhoz való csatlakozás feltétele, hogy a pályázók 27 és 62 év közötti korosztályba tartozzanak, minimum 8 év munkatapasztalattal rendelkezzenek, és az elmúlt 24 hónapban legalább 12 hónapig folyamatosan alkalmazásban álljanak. Részmunkaidős tanulmányok esetén is igényelhető támogatás. Fontos, hogy a választott képzés a munkaerőpiaci igényekhez igazodjon, és hozzájáruljon az egyén foglalkoztathatóságának növeléséhez.
Franciaországban létezik egy különleges rendszer, amelyet "Compte Personnel de Formation"-nak hívnak, és 2015 óta működik. Ez a program évente pénzügyi támogatást nyújt a munkavállalóknak különböző képzésekre. A rendszer a vállalatok által befizetett illetékekből kerül finanszírozásra, így a foglalkoztatott felnőttek évente 500-800 eurónak megfelelő krediteket gyűjthetnek. A támogatás egy személyes számlán halmozódik, lehetővé téve, hogy mindenki saját döntése alapján válassza ki, mikor és mit szeretne tanulni, ezzel megkönnyítve a képzési lehetőségekhez való hozzáférést.
Hasonló rendszer működik szintén 2015-től Szingapúrban. A SkillsFuture Credit (SFC) program kétféle kreditkifizetést biztosít - 500 szingapúri dollárt 25 éves korban és további 4000 szingapúri dollárt 40 éves korban - az egész életen át tartó tanulás támogatására. A finanszírozás a Skills Framework programban meghatározott, foglalkozásspecifikus és átfogó készségek képzéséhez kapcsolódik.
Ha az öreg kontinensre terelődik a figyelem, érdemes megvizsgálni a legfrissebb statisztikákat. Az Európai Unió tagállamaiban a 25-64 éves felnőttek körében a felmérést megelőző egy évben átlagosan 47% vett részt valamilyen oktatási programban vagy képzésen. Ezzel szemben a 2024-es Eurostat adatok alapján, a felmérést megelőző négy hét tükrében, a felnőtt uniós állampolgárok csupán 14%-a járt képzésen. Ez a szám azonban kedvező tendenciát mutat, hiszen az előző évi, 2020-as 9,1%-os részvételi arányhoz képest jelentős növekedést jelöl, amely akkoriban a lokális mélypontot képviselte. Az OECD rangsorával összhangban az EU területén is az északi országok emelkednek ki a felnőttképzések iránti elköteleződésükkel. A legfrissebb adatok szerint a képzési részvétel legmagasabb arányait Svédország, Dánia és Finnország mutatja, ahol a résztvevők aránya 30-38% között mozog. Ezzel szemben a legkevésbé aktív dél-európai tagállamok között találjuk Bulgáriát 1,8%-kal, Görögországot 4,4%-kal, és Horvátországot 6,6%-kal, ami a régió oktatási kihívásaira is rávilágít.
Magyarország a középmezőnyben állt 2024-ben közel 12%-os részvételi arányával, mely nem sokkal marad el az uniós szintű átlagtól. Ezzel megelőztük mind Csehországot (10,8%), mind Lengyelországot (10%), régiós szinten Szlovákia (12,8%) és Szlovénia (23,1%) vezetett.
A nemeket tekintve, az Európai Unió egészében a nők nagyobb arányban vesznek részt felnőtt korukban is oktatáson, képzésen: 2024-ben az EU-átlagában a férfiak 12,3%-a, a nők 14,8%-a vett részt valamilyen képzésen a felmérést megelőző 4 hétben (25-64 évesek). Az, hogy a nők felnőttként (is) többet tanulnak, szinten minden tagállamra nézve igaz. Luxemburg, Málta, Románia és Szlovákia esetében közel egyforma a két nem részvételi aránya felnőtt képzéseken.
Magyarországon az utóbbi években jelentős fejlődés és modernizáció ment végbe a munkahelyi képzés és a felnőttoktatás terén. Ennek ellenére még mindig számos kihívással nézünk szembe, különösen a részvételi arányok és az esélyegyenlőség tekintetében. Az elmúlt időszakban a felnőttképzési rendszer itthon drámai átalakuláson ment keresztül: a képzések rugalmasabbá váltak, és jobban alkalmazkodnak a munkaerőpiac igényeihez. A szakmai átképzések, rész-szakképzések és rövid kurzusok iránti kereslet egyre nő, tükrözve a reskilling és upskilling iránti növekvő érdeklődést hazánkban. A munkáltatók is egyre aktívabb szerepet játszanak a célzott képzésekben, míg a kormányzat különböző támogatási programokat indít, különösen a digitális készségek fejlesztése érdekében (például a GINOP Plusz keretében, ingyenes második szakma és szakképesítés lehetőségekkel).
Egyre biztatóbbak az eredmények: a 16-74 éves korosztály körében majdnem 60% rendelkezik legalább az alapvető digitális készségekkel. Ez a szám a 2023-as EU átlagot (55,5%) is meghaladja.
A képzési modernizáció kedvező hatásai jól láthatóak a részvételi arányok növekedésében. Hazánkban a felnőttképzés keretein belül, amely az egész életen át tartó tanulást népszerűsíti, a 25-64 éves korosztály részvételi aránya a 2015-ös 7,1%-ról 2024-re már 11,8%-ra emelkedett. Ez a szám a felmérést megelőző négy hétben résztvevők arányát tükrözi, és jól mutatja a tanulási lehetőségek iránti egyre nagyobb érdeklődést.
Magyarországon is egyértelműen megfigyelhető az európai tendenciák hatása, amely szerint a nők egyre aktívabb szerepet vállalnak a felnőttkori képzésekben. 2024-re a nők 13,2%-a, míg a férfiak 10,4%-a vett részt valamilyen oktatási programban vagy képzésen, jelezve, hogy a hölgyek elkötelezettebbek a tanulás iránt.
Lényeges megfigyelni, hogy a munkavállalók végzettségének emelkedésével egyre inkább aktívan részt vesznek a képzéseken. Ezzel szemben a hátrányos helyzetű csoportok, például a fogyatékossággal élők vagy a kisgyermekes anyák, akik alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, továbbra is nehezen elérhetőek a képzési programok számára.
A lifelong learning kapcsán is megfigyelhető egyfajta dualitás Magyarországon. A nagyobb, főleg multinacionális vállalatok általában sokkal tudatosabban és stratégiaibb módon építik be a folyamatos tanulást a mindennapi működésükbe. Ezeknél a vállalatoknál kiépült, folyamatosan frissülő képzési rendszerek, szervezetfejlesztési programok, belső tudásmegosztás és akár olyan újszerű megoldások is elérhetőek, mint a tapasztalati tanulás, munkakör-rotáció vagy önszerveződő tanulási közösségek. Ezzel szemben a kis- és középvállalkozások körében sokkal nagyobb a szórás: számos cégnél a továbbképzés eseti vagy éppen minimális, főleg a legszükségesebb szakmai ismeretek pótlására, illetve jogszabályi megfelelés miatt valósul meg. A KSH adatbázisa szerint 2020-ban a 10-49 fős vállalkozások 33%-a támogatta a munkavállalói képzését, az 50-249 fős vállalkozások 60%-a, míg a 250 fő felettiek 86%-a.
Összegzés:
Az élethosszig tartó tanulás napjainkban alapvető fontosságú az egyének munkaerőpiaci lehetőségeiben, a gazdaság versenyképességében és a társadalmi alkalmazkodásban. Ez a tanulási forma nem csupán az iskolai évekre korlátozódik, hanem magában foglalja a munkahelyi tréningeket, különböző képzéseket, workshopokat, felnőttképzést, valamint a közösségi és önálló tanulást is. A modern munkaerőpiacon egyre nagyobb hangsúlyt kap a reskilling (átképzés) és az upskilling (készségfejlesztés) folyamata, hiszen a gyors technológiai, gazdasági és társadalmi változások – mint például a mesterséges intelligencia térnyerése, a zöld gazdaságra való átállás és az idősödő társadalom kihívásai – új ismeretek és készségek elsajátítását követelik meg.
A folyamatos tanulás segít az egyéneknek könnyebben alkalmazkodni az új kihívásokhoz, növeli az önbizalmat és kreativitást, javítja a munkahelyi teljesítményt és hozzájárul a mentális egészséghez is. Gazdasági szempontból a lifelong learning támogatja a versenyképességet, segíti az alkalmazottak megtartását, gyorsítja az innovációt, valamint hozzájárul a GDP növekedéséhez is. Az OECD és nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy azok az országok járnak élen a gazdasági alkalmazkodásban és innovációban, ahol magas a felnőttek képzésben való részvétele.
Magyarországon a lifelong learningben való részvételi arány javuló tendenciát mutat, de továbbra is érezhető a lemaradás az európai élmezőnyhöz képest: 2024-ben közel 12%-os részvételi arányt értünk el, miközben az EU-átlag 13,5% volt, az északi országokban pedig (pl. Svédország, Dánia és Finnország) 30-38% közötti részvételi arány. Ugyanakkor régiós szinten jól teljesítünk, megelőzve Lengyelországot (10%) és Csehországot is (10,8%). A dualitás a munkahelyi- és felnőttképzésekben is meglátszik idehaza, a kisebb vállalkozásoknál jellemzően szűkebb körben valósul meg a tudatos képzés. Mindez rávilágít: a lifelong learning egyaránt egyéni és társadalmi érdek, amely a jövőben még hangsúlyosabb lesz mind az oktatásban, mind a munka világában.
