A békétlen idők korszaka végéhez érkezik, és az új elnök megválasztása Orbán Viktor ellenfelének esetleges kudarcát is magával hozhatja.

Azt nehezen lehetne állítani, hogy Donald Tusk lengyel kormányfő nehéz szívvel búcsúzna a jelenlegi lengyel elnöktől, Andrzej Dudáról, azonban a Dudát váltó Karol Nawrocki még elődjéhez képest is agresszívebb fellépést ígér Tusk kormányával szemben. Nawrocki beiktatása után a politikai árokásás újabb fokozatra kapcsolhat: míg Tusk állását és kormánykoalíciójának egybetartását félti, addig Nawrocki és a PiS eltökélt szándéka Tusk megbuktatása.

Augusztus 6-án, szerdán iktatják be Lengyelország új elnökét, Karol Nawrockit, aki a jobboldali-populista Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott jelöltként győzte le még június 1-jén az elnökválasztás második fordulójában a kormánypárti Rafal Trzaskowski varsói főpolgármestert.

Nawrocki a szintén korábban PiS-pecséttel két elnökválasztáson győzedelmeskedő - 2020-ban ráadásul szintén Trzaskowski ellen -, Lengyelország legfőbb közjogi méltóságát 10 évig betöltő Andrzej Dudát váltja az Elnöki Palotában.

Donald Tusk, a jobbközép-liberális miniszterelnök, akár még örömmel is búcsúzhat a jelenlegi kormányzati ciklusától, hiszen Duda, aki rendszeresen megakasztotta a kormány törvénykezését elnöki vétóval és alkotmányjogi normakontrollal, most végre távozik.

Így a következő, legkésőbb 2027 őszén esedékes parlamenti választásokig kiélezett lesz a lengyel politikai helyzet, és akár az előrehozott választás sem kizárt, ha a kormánykoalíció a belső és külső feszültségek miatt megroppanna.

Miután a PiS 2023 decemberében az ellenzék soraiba szorult, a Donald Tusk által vezetett, a szélsőbal és a jobbközép között helyet foglaló kormány nekilátott választási ígéreteinek megvalósításához. Legalábbis ezt szándékozták tenni, ám Duda elnöki vétójával számos, a Tusk-kormány számára kulcsfontosságú kérdésben akasztotta meg a folyamatot. Ilyen például a bírósági reform, amely miatt még 2017-ben az Európai Bizottság elindította a hetes cikk szerinti eljárást Lengyelország ellen.

Tusk abban bízott, hogy Duda mandátumának végeztével egy kormánypárti politikus léphet a köztársasági elnöki székbe, akinek nem lesz szándékában elnöki vétóval megakadályozni a jövőbeli intézkedéseket. Azonban Nawrocki győzelme mindezen álmait szertefoszlatta.

Ellenben Dudával, az elnök kihasználná a törvénykezdeményezési jogát is. A kampány során többek között azt ígérte, hogy csökkenti az áfát, megszünteti a részvénykereskedelemre kivetett adót, és eltörli a személyi jövedelemadót a két vagy több gyermekes családok számára. Azonban ahhoz, hogy ezek az ígéretek megvalósulhassanak, a Szejm támogatásának megszerzése is elengedhetetlen lenne.

Nawrocki beiktatása előtt néhány nappal a pénzügyminiszter már bejelentette a kormány javaslatait, amelyek közé tartozott például a részvénykereskedelem utáni adó eltörlése is.

Ráadásul nemcsak Nawrocki és a PiS készül kemény politikai harcokra - akiknek céljuk, hogy Tusk-kormányt minél működésképtelenebb és hatástalanabbnak mutassák be -, hanem a kormány is: a maga ellen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal a koalíció egyben tartása és megerősítése volt Tusk célja, míg

Bár Nawrocki néhány javaslatát már a kormány is elfogadta, a Tusk és az új köztársasági elnök közötti viszony továbbra sem tűnik kiegyensúlyozottnak. A két politikus között sok kérdésben alapvető nézeteltérések tapasztalhatók, és Nawrocki kampányában azt is hangsúlyozta, hogy elnöki tisztsége alatt minden kormánypárti törvényt megvétózna.

Jelenleg az a közös nevező a két politikai vezető nézeteiben, hogy mind a kormányfő, mind a leendő államfő úgy véli, Oroszország jelentős fenyegetést jelent Európa és Lengyelország számára. Ennek következtében mindketten elkötelezettek a lengyel hadsereg modernizálása és a fegyverkezési programok támogatása mellett.

Ez pedig abba az irányba mutat, hogy a lengyel politika csak még inkább polarizálódik, és Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországban is a legtöbb politikai kérdést immáron abból vezetik le, hogy annak milyen hatásai lehetnek a következő parlamenti választásokra.

A kormány helyzetét ez pedig abban nehezíti, hogy Tusk-kormánya egyáltalán nem egységes: ugyan Tusk pártja, a Polgári Koalíció (KO) viszonylag jól áll a közvélemény-kutatásokban - jelenleg hibahatáron belül előzi csak a PiS -, de a koalíciós partnereiről, a centrista-civil Polska 2050-ről, az agrárius-jobbközép Lengyel Néppártról (PNL), valamint a szélsőbaltól balközépig terjedő pártokat összefogó Lewicáról (Baloldal) mindez már nem mondható el.

A KO-n kívül jelenleg minden más pártot az ötszázalékos bejutási küszöb körüli szinten mérnek, és idővel a kormányzás helyett a pártok számára egyre fontosabbá válik a következő, legkésőbb 2027-re tervezett választásra való felkészülés.

Már pedig ha egy párt kilép, akkor lényegében oda a kormánynak a többsége a Szejmben.

Ugyanakkor az új elnöknek nem kizárólag a lengyel belpolitikára lehet hatással, hanem más országokkal való kapcsolatával is. Az Egyesült Államokkal nem várható túl sok változás, hiszen Andrzej Duda jó kapcsolatokat ápolt amerikai kollégájával, Donald Trumppal, Nawrocki pedig ebben a tekintetben a folytonosságot képviseli - az elnökválasztási kampány első fordulója előtt Nawrockit még az a megtiszteltetés is érte, hogy elnökjelöltként a Fehér Házban járhatott.

Dudához hasonlóan Nawrocki is az Európai Unió helyett a NATO, azon belül is az amerikai-lengyel kapcsolatokban látja Lengyelország biztonságának és szuverenitásának a zálogát, ráadásul a második forduló előtt tartott CPAC Poland-en a Trump-adminisztráció néhány tagja és elsővonalas republikánus politikusok is részt vettek, hogy ezzel segítsék kampányát.

Kérdéses, hogy az elnök és a PiS számára belpolitikai szempontból nem jelentene-e nehézséget az, hogy az Európai Unióban éppen a magyar kormány ellenzi Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdését. Jelenleg Lengyelországban is csökken az Ukrajna EU-csatlakozása iránti támogatottság, ami főként az ukrán menekülteknek nyújtott kormányzati támogatás melletti aggodalmaknak tudható be, nem pedig az ország diplomáciai irányváltásának.

Nawrocki egyébként beiktatása előtt pár nappal telefonon beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Telefonbeszélgetésük során Nawrocki kiállt Ukrajna további támogatása mellett és elítélte az orosz agressziót, azonban a végzettségét tekintve történész Nawrocki felhozta a volhíniai mészárlás ügyét is, amikor az Ukrán Felkelő Hadsereg 1943 és 1945 között mintegy százezer lengyelt gyilkolt meg.

A mészárlás következtében feszültség alakult ki a két ország között: Lengyelország álláspontja szerint a közel százezer lengyel halálával járó esemény népírtásnak minősül, míg Ukrajna hivatalos véleménye szerint ez csupán egy nagyobb konfliktus része volt, amelyért mindkét fél viseli a felelősséget.

A mészárlás kapcsán folytatott lengyel-ukrán tárgyalások állapotáról januárban a Tusk-kormány bizakodóan beszélt, és áttörésnek értékelte azt, hogy Ukrajna ismét engedélyezte, hogy Lengyelország exhumálhassa a mai Ukrajna területén lévő lengyel tömegsírokat.