**Véleménycikk Simon Gábor büntetőperéről: Az igazság keresése a vihar közepette** A Simon Gábor büntetőpere nemcsak jogi, hanem társadalmi szempontból is jelentős esemény, amely sok kérdést vet fel a közélet és a jogi rendszer kapcsolatáról. A vádak, am

Jól olvasták: mindössze. Ez a második csúcsközeli teljesítmény, hiszen a bírósági szakaszban folytatott eljárás során eddig öt bíró próbálta meg kibogozni ezt az amúgy nem túl bonyolult ügyet. Ha tovább számolunk, akkor egy-egy bíróra körülbelül két év jutott, ennyi idő állt rendelkezésére, hogy kiderítse, miként került a vádlott külföldi bankszámlájára a 270 millió forint, amit a szocialisták egykori pénztárosa elfelejtett bevallani. Legyen az az ő pénze vagy a pártjáé, a lényeg, hogy ő is érintett volt; a számláján rejtőzködött a vagyon, és valahogy mégis megfeledkezett róla, hogy „jaj, atyaég, van ott még egy kisebb vagyon!”

Igazán nem tűnik olyan összetettnek, igaz? Képzelj el egy embert, aki rendelkezik egy bankszámlával. Ezen a számlán vannak pénzek, amelyeknek a forrását nem tudja tisztázni, és amelyeket titkolni próbál. Miért szükséges több mint egy évtized és öt bíró ahhoz, hogy végre eldöntsék, bűnös-e vagy sem?