Évek hosszú során át tartott, míg a rendőrség végre rátalált a Golden Globe-díjas színész gyilkosára, ami mögött a hatóság homofób hozzáállása húzódott meg.

Sal Mineo a Hollywood csillaggyümölcsösének egyik ígéretes tehetsége lehetett volna, ám sajnálatos módon fiatalon távozott az élők sorából.

A 9 éves Monica Merrem épp lefekvéshez készülődött, amikor különös zajra lett figyelmes: egy ember segélykiáltásaira. Hogy a kislány mit reagált, arról nem szól a fáma, ugyanakkor nem ő volt az egyetlen, aki meghallotta a segélykérést. Roy Evans maga is épp az esti rutinját végezte, amikor egy ember haláltusája beszűrődött az otthona nyugodt falai közé. Evans kirohant az éjszakába, és még megpróbálta megmenteni 37 éves szomszédját, Sal Mineót, csakhogy a férfi sérülése annyira súlyos volt, hogy hiába hívott hozzá segítséget, már nem volt mit tenni. Nem tudták megmenteni.

Az olasz származású Mineo előtt az egész élet, és Hollywood aranykapuja is nyitva állt, tragédiájának legszomorúbb pontja az, hogy a rendőrség sokáig nem vette komolyan az ügyét, kizárólag azért, mert a saját neméhez is vonzódott.

Mineo egy bevándorló szicíliai családba született, akik a lehető legtávolabb álltak a reflektorfénytől: koporsókészítéssel foglalkoztak. Ennek ellenére a színész elég korán a tánc- és a színészet bűvkörébe került, hála édesanyjának, aki személyesen íratta be egy iskolába. 12 évesen már színpadon szerepelt, sőt, Yul Brynner vette a szárnyai alá, hogy a csiszolatlan gyémántot felkészítse a szakmára.

Innét kezdve már nem volt megállás: Mineo a legizgalmasabb szerepekben tűnt fel, és ha gyerekszínészre volt szükség, ő bizonyult a legjobb választásnak. Televíziós karrierje is egyre inkább pezsgésbe lendült: a Six Bridges to Cross című noir thrillerben Clint Eastwood elől csípte el Jerry Florea karakterét. Még ugyanabban az évben a The Private War of Major Benson című filmben játszhatott a legendás Charlton Heston mellett.

Sőt, szintén 1955-ben a Haragban a világgal című filmben már nem más, mint a tinilányok kedvence, James Dean mellett kapott főszerepet, ezzel pedig korának egyik ikonjává vált. Mineo életrajzírója, Paul Jeffers úgy fogalmazott, hogy Mineót levelek ezreivel árasztották el a fiatal, női rajongók, folyton a figyelem középpontjában állt, emellett "Hollywood és New York legszebb nőivel randevúzott". A szakma is díjazta tehetségét, alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára jelölték.

Ha Mineót hasonlítani kellene valakihez, akkor talán Zac Efront mondanám, hiszen egy dolog, hogy énekesként, táncosként és színészként is sikeres volt, de jelölése után máris a korabeli Disney-üdvöske vált belőle. A Tonka című kalandfilmben egy sziú indiánfiút alakított, akinek sikerül megszelídítenie a Tonka nevű vadlovat.

A színész, kihasználva népszerűségét, zenei karrierjét is egyre inkább előtérbe helyezte. Két kislemeze a Billboard Hot 100-as listáján a Top 40-be került, és az egyikük egymillió példányban kelt el, ami aranylemez státuszt hozott Mineónak. Úgy tűnt, mintha valóban sztárnak született volna; bármibe is fogott, abban mindig kiemelkedőt alkotott. 1960-ban szerepet vállalt a Paul Newman által rendezett Exodusban. A holokauszt túlélőjének szerepe szinte tökéletesen illeszkedett személyiségéhez, Mineo annyira hitelesen alakította a karaktert, hogy Golden Globe-díjat nyert, és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában a második Oscar-jelölését is elnyerte.

Bár napjainkban a szexuális orientációk elfogadása sokkal nyitottabbá vált, a '60-as évek elején a hollywoodi világ még távol állt attól, hogy toleránsan kezelje a nyílt homoszexualitást. Mineo, a korábbi népszerű színész, szembesült azzal a keserű valósággal, hogy már nem kap főszerepeket, és mellékszerepekre is alig-alig hívják.

- felelte.

Az évtized hátralévő része egy igazi hullámvasúthoz hasonlított: voltak időszakok, amikor a reflektorfényben ragyogott, és voltak pillanatok, amikor a háttérbe szorult. Mégis, kétség sem férhet hozzá, hogy a színész minden adódó lehetőséget kihasznált. Akár egy őrült bűnöző bőrébe bújt, akár egy szitkom humoros mellékszereplőjeként tűnt fel, minden szerepet örömmel elvállalt.

1969-ben visszatért a színpadra, ahol a még ismeretlen Don Johnsonnal egy meleg témájú darabot rendezett - ami remek kritikát kapott, Mineo pedig úgy döntött, egy utolsó szereplés után A majmok bolygója 3. - A menekülésben, inkább a színháznak enged teret.

1972 decemberében Gian Carlo Menotti A médium című rövidoperáját vitte színre, és egyben ebben az évben nyíltan vállalta biszexualitását, ami jelentős lépés volt a pályafutásában. E két esemény hatására megítélése drámai javuláson ment keresztül, így megkapta a P.S. Your Cat Is Dead című színdarab főszerepét, ami Los Angelesbe való költözését eredményezte. Azonban a hollywoodi életstílus csak rövid ideig tartott, mivel 1976-os költözése után alig sokkal később tragikus körülmények között életét vesztette.

Mineo éppen a darab próbájáról tért haza, amikor egy sötét alak váratlanul előugrott, és kést rántott elé. A penge brutálisan a szívébe fúródott, Mineo néhány lépést megtett, majd összerogyott a földre. Szomszédja, aki a zajra figyelt fel, azonnal sietett a segítségére, de hiába, a vér áradása túl gyors volt, és Mineo életét már nem lehetett megmenteni. Amikor a rendőrség megérkezett, a gyilkos már eltűnt, mint egy árnyék, és a következő két évben a nyomozás eredménytelenül zajlott, mintha a gyilkos egy varázslattal eltüntette volna minden nyomát.

Közel három év telt el, amikor egy Lionel Williams nevű pizzafutár - akit kisstílű csalásért tartóztattak le - képbe került, a férfi azzal kérkedett, hogy ő Mineo gyilkosa. Bár később visszavonta a kijelentéseit, a felesége állította, hogy a kérdéses éjszakán Williams vérben ázva tért haza. A nő vallomásával, valamint az általa átadott késsel végre az orvosszakértői vizsgálat is bizonyította, hogy Williams volt Mineo gyilkosa. A férfit életfogytiglani büntetésre ítélték.

Sal Mineót 1976 február 17-én helyezték örök nyugalomra a New York-i Gate of Heaven temetőben.