Figyeljünk oda végre: a gyerekek nincsenek rendben!
A UNICEF Magyarország szakmai konferenciát rendezett, amely a gyerekek mentális egészségének fontosságával foglalkozik. A téma rendkívül aktuális, hiszen a helyzet aggasztó mértékben romlik!
A fejlett országokban sokan azt gondolhatják, hogy jó gyereknek lenni. Végül is, minden, ami a fejlődéshez szükséges, könnyen elérhető, és a gyorsan áramló információk révén szinte mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy kibontakoztathassa a személyiségét. Azonban a valóság azt mutatja, hogy a gyerekek mentális egészsége egyre inkább veszélybe kerül, még ha fizikailag talán nem is szenvednek annyira. Ez a jelenség mára a gyermekjogok egyik legfontosabb problémájává nőtte ki magát. A jólét, amely elvileg mindenki számára biztosítva van, sok esetben teherként nehezedik a fiatalokra, ami miatt egyre több gyermek és fiatal felnőtt küzd lelki problémákkal. Ráadásul gyakran magukra maradnak, mivel a környezetük nem biztosít számukra elegendő figyelmet, támogatást és szakszerű segítséget. Ez a hiányos támogatás pedig súlyos következményekhez vezethet, akár tragédiákhoz is.
A UNICEF Magyarország folyamatosan felhívja a figyelmet a sürgető problémára, amely a gyermekek és fiatalok mentális egészségét érinti. A világ mentális egészség napjára való tekintettel a szervezet egy átfogó konferenciát tartott az MTA-székház klubjában, ahol a résztvevők mélyebb betekintést nyerhettek a fiatalok lelki jólétének aktuális helyzetébe. Az esemény célja, hogy tudatosítsa a közönségben a kérdés fontosságát, és új perspektívákat nyújtson a téma megvitatására.
...és remélik, hogy egy valódi párbeszéd kezdődik el a szülők, pedagógusok, gyakorlati szakemberek, döntéshozók és intézmények képviselői között.
Miért van minderre szükség? Mert úgy tűnik, hogy bár a modern világ kihívásaival mindenki tisztában van, hiszen a saját bőrén is érzi, mégsem gondolunk bele abba, hogyan érinti mindez a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjait, a gyerekeket. A következő generáció mentális egészsége pedig össztársadalmi kérdés, hiszen akik most gyerekek, hamarosan aktív és alakító szereplőivé válnak a közösségnek. Ha ők nincsenek jól, akkor az rövidesen az egész társadalom működését befolyásolni fogja.
Ezért bátran kijelenthető, hogy a UNICEF véleménye szerint elengedhetetlenek a rendszerszintű megoldások. E cél érdekében a civil társadalom, az állami ellátó rendszerek, az egyházi intézmények és a közösség minden felnőtt tagjának összefogása kulcsszerepet játszhat.
A gyermekeket fenyegető leggyakoribb veszélyekről sokaknak van elképzelése, de a valódi megoldások még mindig váratnak magukra. A UNICEF legutóbbi rendezvényén kiemelt figyelmet kaptak a digitális tér és a mesterséges intelligencia hatásai, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a gyerekek önértékelését, társas kapcsolataikat és mentális jólétüket. A társadalmi kirekesztés, az iskolai zaklatás és az elmagányosodás súlyos lelki következményekkel járhat, és mindezek együttesen fokozzák a teljesítménykényszert. Az ilyen nyomás alatt álló fiatalok körében sajnos egyre gyakoribbak az önsértésre, öngyilkossági gondolatokra és krízishelyzetekre utaló jelek. Az elképzelések és a valóság közötti szakadék áthidalása sürgető feladat, amely megoldások keresésére ösztönöz minket.
A Netflix "Kamaszok" című sorozata hatalmas visszhangot keltett, és nem véletlenül: rávilágított arra a fájdalmas igazságra, hogy még a legszorosabb, legtámogatóbb családi kötelékek mellett is léteznek olyan aspektusai a gyerekek életének, amelyekhez a szülőknek nincs hozzáférésük. A digitális világ gyors információáramlása nemcsak távol élő embereket hoz össze, hanem el is választ olyanokat, akik fizikailag közel vannak egymáshoz. Ennek oka, hogy a különböző generációk eltérően használják az elérhető technológiákat, ami újfajta kommunikációs szakadékot teremt.
Gyakran előfordul, hogy a szülők és nagyszülők nem érzékelik a gyerekekre leselkedő veszélyeket, vagy ha észlelik is, nem rendelkeznek megfelelő válaszokkal. Ennek oka a generációs tapasztalatok hiánya – hívta fel a figyelmet Steigervald Krisztián előadásában. Kiemelte, hogy a családi minták továbbra is érvényesek, még akkor is, ha az idősebb generáció tagjai épp most próbálnak eligibilis módon navigálni a digitális világban. Ebből kifolyólag sokszor ők is túlzásba viszik a tartalomfogyasztást.
Steigervald hangsúlyozta a szülők szerepének fontosságát, kiemelve, hogy a fiatalok okolása nem jelenthet megoldást a problémákra. Szükséges, hogy mindenki elvégezzen egy mélyreható önértékelést a digitális világ tudatos használatának érdekében, valamint fejlessze az olyan alapvető készségeket, mint a türelem és a hosszú távú figyelem fenntartása.
A szülői felelősségről beszélt Orvos-Tóth Noémi is, azt hangsúlyozva, hogy a fiatal generáció csak akkor érzi magát biztonságos közegben otthon, ha a körülötte lévő felnőttek érzelmileg elérhetőek: ennek pedig első lépése, hogy a saját érzéseiket is szavakba tudják önteni. A szülők, nagyszülők még úgy szocializálódtak a huszadik század viharaiban, hogy a túlélés záloga az érzelmek elfojtása, ami a mostani világ működésével ellentétben feszül. Ezt feloldani nem kis feladat, és a generációk közös törekvése szükséges hozzá.
A UNICEF egyik alapvető elve, hogy a gyerekeknek, amennyire csak lehetséges, ne kelljen mások döntései alá rendelődniük, hanem saját kezükbe vehessék a sorsukat. E szellemiség jegyében zajlott a fiatalok mentális egészségével foglalkozó konferencia, ahol lehetőséget kaptak maguk az érintettek is, hogy kifejezzék véleményüket. A UNICEF fiatal nagykövetei közül többen is részt vettek a pódiumbeszélgetéseken, ami különösen figyelemreméltó volt. A nyitóelőadás során a moderátor Galambos Annát kérdezte, aki a korosztálya legnagyobb stresszfaktorait elemezte. Anna válaszában az iskolát emelte ki első helyen, ami jól tükrözi a fiatalok mindennapi kihívásait és aggodalmait.
Ha alaposan átgondoljuk, hogy gyermekeink az évek során mennyi időt töltenek iskolákban és egyéb oktatási helyszíneken, sokszor többet, mint a családjukkal együtt, az igazán aggasztó.
A UNICEF konferenciáján ezért az iskola szerepe a fiatalok mentális egészségének védelmében kiemelten került szóba. Sokszor egy gyerekközösség két párhuzamos térben él: az osztályeremben zajlik egy bizonyos típusú interakció, ami azán folytatódik az online térben, gyakran éjszakákon át, formálva, alakítva a személyesen kötött kapcsolatokat. Ez utóbbiból sem a szülők, sem a pedagógusok nem sokat érzékelnek, csak akkor kerül előtérbe, amikor már baj van, és valaki kiszorul a közösségből, ami elmagányosodáshoz, súlyosabb esetekben akár önsértéshez is vezethet.
A túlzott elvárások veszélyeire figyelmeztetett Dr. Gyarmathy Éva, aki rámutatott, hogy a kiégés már nagyon rég nem egyedül az elfoglalt felnőttek problémája; a gyerekeket ugyanúgy fenyegeti. Ráadásul éppen azokat, akikkel látszólag minden rendben van, mert okosak, szorgalmasak és jól teljesítenek. Ők azok, akik az elvárások tengerében élik az életüket: a szülők és az iskola folyamatosan újabb igényekkel áll elő, mivel szeretné, hogy a tehetséges gyerekek a lehető legmesszebbre jussanak el, és sikeres felnőtté váljanak.
Ezek a kimondott-kimondatlan várakozások egy idő után már nem kihívásként, hanem teljesítménykényszerként jelennek meg: felvételi vizsgák, tanulmányi versenyek, sportversenyek, különórák között evickél a legtöbb jó képességűnek ítélt kamasz. Közben a saját társas közegük is sok elvárást támaszt: nézzenek ki jól, legyen párkapcsolatuk, legyenek tisztában a legújabb trendekkel. A folyamatos nyomás motivációvesztéshez és tartós stresszhez vezet, és ez akár fizikai tünetekig is fokozódhat. Közben pedig elvész a lényeg: a felfedezés és tanulás öröme, és az elért sikerek feldolgozása.
A UNICEF Magyarország által indított kezdeményezés kiemelkedően fontos szerepet játszik a fiatalok támogatásában. Eljött az idő, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fiatalok jóléte nem mindig nyilvánvaló, még akkor sem, ha látszólag megfelelő körülmények között élnek, és hozzáférnek a modern világ számos előnyéhez. Az idősebb generációknak tudomásul kell venniük, hogy a mai fiataloknak más kihívásokkal kell szembenézniük, mint amit ők tapasztaltak a saját gyerekkorukban. Ez a helyzet nem jobb vagy rosszabb, csupán eltérő, így új és innovatív megközelítésekre van szükség ahhoz, hogy támogathassuk őket a fejlődésükben.
