Valóra vált egy magyar sláger, és most már a Fehér Ház is felfigyelt rá!

John Scalzi új regénye egyszerre abszurd és mély társadalmi tükör: a Csak a hold az égen című könyvben egy kozmikus képtelenség ad lehetőséget arra, hogy szatirikus, mégis érzékeny módon vizsgálja meg, hogyan reagálunk a világ megmagyarázhatatlan változásaira. És hogy mi az a kozmikus képtelenség? Nem más, mint hogy a Hold sajttá változott.

A hold sajtból készült – ez a fülbemászó sor Demjén Ferenc híres dalából, és meglepő módon John Scalzi Csak a hold az égen című regényében egy szürreális valósággá válik. A szerző, aki már számos sci-fi alkotásában megmutatta elbűvölő mesélői tehetségét és jellegzetes iróniáját, most egy olyan történetet kínál, ami egyszerre parodisztikus és komoly társadalmi reflexió: egy reggel a hold váratlanul sajttá transzformálódik.

Ez az alaphelyzet első pillantásra talán furcsának, sőt gyermetegnek is tűnhet - mintha az egész könyv csupán egyetlen poénra épülne. Scalzi viszont éppen e képtelenség rejtekén fedezi fel a lehetőséget, hogy mélyrehatóan feltérképezze, hogyan reagál az emberiség a létünket fenyegető kihívásokra. Mindeközben megőrzi laza stílusát és humanista szemléletét, ami nemcsak szórakoztatóvá, hanem gondolatébresztővé is teszi a művet.

A „Csak a hold az égen” című mű harminc fejezetre tagolódik, mindegyik a holdciklus egy-egy napját tükrözi. A történet mozaikos szerkezete különböző nézőpontokból bontakozik ki: az űrhajósok, csillagászok, a Fehér Ház tanácsadói, vallási vezetők, valamint átlagemberek szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Minden egyes fejezet új megvilágításba helyezi a történéseket, miközben fokozatosan felfedi, hogyan próbálják az emberek értelmezni, kezelni, túlélni vagy éppen kihasználni ezt a különleges kozmikus jelenséget, amely mély hatással van a társadalomra.

Kiemelkedő szál a Fehér Házban játszódó fejezet, ahol a válságstáb tanácsadói próbálnak értelmet találni a lehetetlenben. A jelenetek egyszerre idézik a politikai thrillerek feszültségét és a Dr. Strangelove-féle szatíra groteszk abszurditását. A tanácsadók között van egy NASA-kapcsolattartó, aki szerint "a hold tömege csökken, de legalább finom". A fejezet kulcsa mégsem a humor, hanem az a finom irónia, amellyel Scalzi bemutatja, hogyan reagál a hatalom a kontrollvesztésre.

A szerző elhagyja a hagyományos, lineáris történetvezetések kereteit, és a mozaikos szerkesztési technikát alkalmazza, hogy alaposabban feltárhassa a válság különböző dimenzióit. Felfedezi a politikai döntéshozók improvizatív lépéseit, a tudományos közösség kétségbeesett erőfeszítéseit az események értelmezésére, valamint a vallási diskurzusok újragondolását. Külön figyelmet szentel arra is, hogyan próbálnak az emberek a lehetetlent megvalósítva, normális életet élni egy olyan világban, ahol a hold már tejtermékként funkcionál.

Különös érzékenységgel kezeli az emberi reakciókat - még akkor is, amikor azok groteszkek, nevetségesek vagy irracionálisak. Rövid megjelenésük ellenére a szereplők emlékezetesek, hitelesek, hangjuk különálló és jól felismerhető. Ez a magyar fordítók - Farkas István, Pék Zoltán, Sárpátki Ádám és Tót Barbara - érdeme is, akik remek munkát végeztek.

A könyv fontos társadalmi reflexiókat is kínál:

Természetesen nem egy tökéletes műről beszélünk. A harminc fejezet folyamatos ritmusa időnként megbomlik – előfordulnak erősebb és gyengébb szakaszok –, és a kizárólag amerikai nézőpont némileg korlátozza a történet globális jelentőségét. A visszatérő karakterek hiánya miatt az olvasónak nehezebb érzelmi kapcsolatot kialakítani a szereplőkkel. Mindezek ellenére a szerkezet mégis jól működik:

Első ránézésre talán könnyen leírhatnánk a könyvet egy sci-fi paródiaként, de valójában sokkal mélyebb rétegek húzódnak a sorok mögött. Ez a regény olyan társadalmi, kulturális és egzisztenciális dilemmákat vet fel, amelyek a mai világunkra is rányomják bélyegüket. A klímaváltozás, a világjárványok és a globális krízisek árnyékában a sajtból készült hold képe egyszerre kelt nevetséget és félelmet – egyfajta tükör, amelyben saját magunkat látjuk visszanevetni, miközben elgondolkodunk a jövőnkről.

John Scalzi legújabb regénye mesterien teljesíti azt a küldetést, amelyet a legkiemelkedőbb spekulatív irodalom mindig is magának tűzött ki: arra inspirál, hogy elgondolkodjunk, nevessünk, és megkérdőjelezzük a világot körülöttünk – mindezt pedig folyamatos szórakoztatás mellett.