Több mint 30 kilót adott le: Bíró Niki megosztotta velünk a titkos módszerét!
Bíró Nikoletta életében egy fájdalmas esemény, unokanővére elvesztése hozta el a fordulópontot. Ez a veszteség arra ösztönözte, hogy ne halogassa tovább az életmódváltást, és felismerje: ideje változtatni. Elhatározta, hogy aktívabb, egészségesebb és boldogabb életet szeretne élni. A stresszevésről való lemondása nem csupán a lelki egészségét javította, hanem látványos fogyáshoz is vezetett, amely új utakat nyitott meg számára.
Bíró Niki úgy véli, hogy az ételek nem kategorizálhatók "rossz" vagy "démoni" típusúként; inkább a túlzott mennyiségek vagy a helytelenül megtervezett étrendek a problémák forrásai. Emellett kiemeli, hogy a fogyás egyik legnagyobb akadálya a stresszevés, amely sokak számára jelentős kihívást jelent.
Édesapja testfelépítését örökölte, aki gyakran mondogatta neki: "Kislányom, neked kétszer annyit kell tenned azért, hogy formában maradj, mint másnak."
- Amióta az eszemet tudom, mindig is hízékony alkat voltam - osztja meg tapasztalatait. - A családom többi tagja, például anyukám és az öcsém, mindig vékony testalkatúak voltak. Gyerekkoromtól kezdve a sport szerves része lett az életemnek. Apukám már 15 évesen elvitt először a konditerembe, és azóta is ott ragadtam. Soha nem voltam kifejezetten sovány, de kövér sem. Viszont fiatalon, mindössze 20 évesen szültem, és azután sajnos sok plusz kilót magamra szedtem, amelyekkel sokáig küzdöttem. Rendszeresen jártam edzésekre, spinningre, Hot Ironra, konditerembe, Ironboxra, és sok másra, de az étkezésemre akkoriban nem figyeltem, így a súlyom 80-90 kg között ingadozott, amit végül egyszerűen elfogadtam. 2019-ben azonban eltávolították a teljes pajzsmirigyemet egy nagy ciszta miatt. Akkor még nem sejtettem, hogy ez milyen hatással lesz rám, de sajnos tévedtem. Lelkileg kicsit visszahúzódtam, a rendszeres mozgás elmaradt, és a kilók szép lassan, de biztosan elkezdtek gyarapodni.
2022-ben egy mélyen megviselő élmény történt velük: a 22. terhességi hét során elveszítették kisfiukat, ami hatalmas fájdalmat és traumát hagyott a szívükben.
A mai napig rejtély számomra, hogy mi vezetett az események ilyen alakulásához - árulja el. Lelkileg teljesen összeroppantam, és egyre inkább elzárkóztam a külvilágtól, ami a testsúlyom folyamatos növekedéséhez vezetett. A túlsúly gátlásokat hozott magával; amikor valaki rám pillantott, azonnal azt feltételeztem, hogy csak a külsejemet figyeli, és az önértékelésem még inkább romlott. Az öltözködés terén sem tudtam megvalósítani a vágyakat, mert nem éreztem jól magam a saját bőrömben. Az étkezési szokásaim romlottak, és a nassolnivalók váltak a napi rutin részévé. Sokszor nem is a fizikai éhség hajtott, hanem az érzelmi állapotom; ha boldog voltam vagy éppen szomorú, az evés lett a megoldás. Ez egyfajta önvigasztalásként funkcionált számomra. Aztán elérkezett az idő, amikor őszintén szembesültem önmagammal. Nem csupán a tükörképemet néztem, hanem valóban észleltem mindazt, ami a felszín mögött rejtőzött. Ekkor jöttem rá, hogy így nem folytathatom tovább. Innentől kezdve pedig minden megváltozott. Szakemberhez nem fordultam, hiszen már fiatalon, 15 éves koromban is foglalkoztam a témával; kalóriákat és makrókat számoltam, így most csupán a régi tudásomat kellett elővennem és alkalmaznom.
