Tarlós István mélyrehatóan megosztotta gondolatait Budapesttel kapcsolatban, és ezen túlmenően is felfedte álláspontját számos egyéb kérdésről.

"Hogy milyen főpolgármester voltam, azt végül is nem tudom" - írja Tarlós István a memoárkötetének bevezetőjében. A korábbi főpolgármester könyvében visszatekint Budapest élén eltöltött éveire, részletes leltárt készítve a városvezetése során elért eredményekről. Szórakoztató anekdotákat és néha szomorú emlékeket elevenít fel, emellett megosztja gondolatait a 2024-es önkormányzati választásokról, a jelenlegi fővárosi szereplőkről, valamint arról is, hogyan vélekedik a világban zajló, beláthatatlan következményekkel járó mentális átalakulásról.

A Hitel Kiadó égisze alatt látott napvilágot a "Budapest főpolgármestere voltam" című emlékirat. Tarlós István számára két alapvető indíttatás szolgált az emlékek papírra vetéséhez:

Az egyik célom, hogy rögzítsem írásban, hogyan éltem meg spirituálisan a főpolgármesteri időszakom során megélt eseményeket. A másik pedig az, hogy próbálkozzak néhány olyan, a közvélemény figyelmét felkeltő konkrét fővárosi eset feltárásával, amelyek az évek során, különféle érdekek mentén folytatott kommunikációk által, szinte lehetetlenné tették, hogy a kívülállók valós képet kapjanak arról, mi is zajlott valójában.

A korábbi főpolgármester - többek között - egyedi fejezetek formájában osztotta meg gondolatait:

A memoár Tarlós István 2010 és 2019 közötti főpolgármesteri időszakát járja körül, de egy pillanatra visszatekint a politikai pályafutásának kezdetére is. 1989 őszén, a rendszerváltás izgalmas időszakában, amikor váratlanul a politika világába került, még nem volt tisztában azzal, hogy milyen irányba kíván elindulni. Az élmények és tapasztalatok formálták, és fokozatosan segítették a céljai meghatározásában.

Valószínűleg az a késztetés hajtott, hogy szabadon kifejezhessem magam, és hangosan kiálthassak egy-egy tömör "nem szeretlek" kijelentést arról a rendszerből, amelytől már gyerekként is távolságot tartottam.

1990-ben váratlanul érte a polgármesteri ajánlat, hiszen az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként került a figyelem középpontjába. Ekkor kezdte felfedezni igazi önmagát a városvezetői szerepben, amelyet szenvedéllyel végzett. Budapest III. kerületének polgármesteri posztján egészen 2006-ig tevékenykedett. Az SZDSZ-be 1989-ben lépett be, mivel úgy érezte, hogy a "rendpártiság" eszméje közel áll hozzá, míg az MDF számára túlságosan mérsékeltnek tűnt. Az SZDSZ pedig akkoriban a legradikálisabb antikommunista közösségnek számított, ami vonzotta őt.

A fiatal generációk számára talán ismeretlen, hogy 1989-1990 környékén az SZDSZ-ben nem a liberalizmus volt a fő vonzerő, hanem az antikommunista eszme. Én magam sosem voltam kifejezetten liberális nézeteket valló, különösen nem a rendszerváltás utáni liberalizmus szellemiségét tartottam vonzónak.

A pártból 1994-ben távozott, és az okokat a Népszavának fejtette ki akkoriban: világnézeti szempontból eltérő nézeteket vallott, nem találta hitelesnek az SZDSZ-t, és a koalíciót az MSZP-vel sem támogatta. Harminc év elteltével, memoárjában úgy fogalmazott, hogy az SZDSZ 1989-ben sokakat megtévesztett, és végső soron "meghackelte" a rendszerváltás folyamatát.

A SZDSZ-ből való távozása után nem csatlakozott más politikai erőhöz, még a Fideszhez sem. Ugyanakkor a jobbra tolódó párttal való együttműködése harminc éven át töretlen maradt.

2006-ban a Fidesz már támogatta őt, de független főpolgármester-jelöltként indult a választásokon. Akkoriban azonban 1,6 százalékkal alulmaradt Demszky Gáborral szemben. Négy évvel később, 2010-ben már hivatalosan a Fidesz-KDNP jelöltjeként indult, és sikerült elnyernie a budapesti választók többségének bizalmát.

A döntésem nem okozott számomra különösebb nehézséget. 2014-re azonban már egészen más körülmények alakultak. Mindenesetre a 2010-es főpolgármesteri győzelmem valóra váltotta életem egyik titkos álmát, és ezzel együtt Budapesten egy hatvanöt éves tabu is megbomlott.

A 2019. október 13-i önkormányzati választás Tarlós István számára már nem csupán egy újabb esemény a naptárában, hanem egy olyan dátum, amely a politikai pályafutásának végső állomását jelzi. Ami addig csak egy távoli gondolatként jelent meg előtte, az valósággá vált: több évtizedes munkásságát, a közéletben eltöltött éveit egy váratlan és nehezen elkerülhető választási vereség zárta le. Tarlós ugyanakkor nem mentesítette magát a felelősség alól, elismerve, hogy a kudarc nem csupán a körülmények játéka volt, hanem ő maga is hozzájárult a történtekhez.

Több hibát is elkövettem. Elvállaltam a jelölést, pedig sejthetően nem kellett volna, előreláthatólag egyéb kockázatokkal is lehetett számolni, sokáig nem is akartam kötélnek állni. Ugyanakkor, ha már elvállaltam, le kellett volna ülni vitázni Karácsony Gergellyel, aki 2019-ben nagyon keveset tudott a városról. Híresztelték, hogy "nem engedték" Karácsony Gergellyel vitatkozni, de ennek semmi alapja nincs. Az emberek sokszor szívesen elhiszik, ami nem igaz, és konokul nem hiszik, ami igaz. Azonfelül teljesen "elengedtem" a saját kampányomat, amire harminc évig soha nem volt példa, és valójában most sem kényszerített rá semmi. Nem biztos, hogy ezek voltak a vereség kizárólagos okai, de mindenesetre valószínűleg megakadályozhattam, vagy legalábbis megnehezíthettem volna, hogy így történjék.

A 2019-es választással kapcsolatban a volt főpolgármester kitért a Borkai-botrányra is, szerinte aki azt állítja, hogy annak nem volt hatása a budapesti választások eredményére, "az valószínűleg álomvilágban élt".

A "2010-2019 között történt" című fejezetben Tarlós István részletes statisztikák és adatok segítségével mutatta be, hogyan vette át a főváros irányítását, majd hogyan adta át azt. Hat oldalon keresztül sorolta fel a főpolgármesteri időszaka alatt megvalósult fontosabb közfejlesztéseket Budapesten. Az elemzése alapján, ötven vagy akár száz év múlva a budapesti annalesekben objektíven összehasonlíthatóvá válik a főváros fejlődésének hatékonysága három jól elkülöníthető időszakban: a Demszky-, a Tarlós- és a Karácsony-korszakban.

A 2024-es főpolgármester-választás kapcsán Tarlós István már kifejtette véleményét, amelyet eddig többször is megosztott a nyilvánossággal. Memoárjában hangsúlyozta, hogy Szentkirályi Alexandrát támogatja, és sajnálattal konstatálja, hogy a polgári oldal végül nem tudta visszaszerezni a fővárosi vezetést. A Fővárosi Közgyűlés aktuális erőviszonyait elemezve megjegyezte, hogy Karácsony Gergely nehéz helyzetben van, és fogalma sincs arról, mit tervez a Fidesz a jövőre nézve. Tarlós István jövőbeli kilátásokat illetően csupán találgatásokba bocsátkozott:

Valójában egy meglehetősen bizarr helyzet alakult ki, amelyben minden a Tiszán múlik. A kiszámíthatatlan jövőjű Magyar Péter-féle csapatnak az a kérdése, hogy akarják-e, hogy Karácsony belátható időn belül megbukjon, vagy sem. Magyar láthatóan a uniós vezetés környékén helyezkedik, és valószínűtlen, hogy onnan Karácsony ellen szítanák a tüzet. Nehezen képzelhető el, hogy a Tisza képes vagy hajlandó lenne együttműködni a polgári erőkkel. Ugyanakkor Karácsonyék elvileg a Tiszával többséget alkothatnának. Egy Fidesz-DK koalíció szenzációs meglepetés lenne, ráadásul nem világos, hogy az LMP jelenlegi szerepe micsoda.

Tarlós István többször is kifejtette véleményét Vitézy Dávidról, akit szerinte páratlan kommunikációs készsége miatt érdemes kiemelni. Tarlós úgy véli, hogy Vitézy "pszichológiai szempontból talán a szómágia terén érzi magát a legotthonosabban", ám a tényleges szakmai felkészültsége nem mindig tükrözi ezt a tehetséget. A volt főpolgármester hangsúlyozta, hogy Vitézy képességei különösen a hosszú távú koncepciók kidolgozásában kamatoztathatók, viszont az operatív feladatokban nem igazán emelkedik ki, és hajlamos figyelmen kívül hagyni a racionális megfontolásokat.

Nagyon ambiciózus, azonban úgy vélem, hogy vezetői készségei még finomításra szorulnak. (...) A jelenlegi Fővárosi Közgyűlés összetételét figyelembe véve nem elképzelhetetlen, hogy főpolgármester-helyettesi posztot kaphat. Személyes álláspontom szerint Vitézy nem a legmegfelelőbb választás a főpolgármesteri posztra. Az ő karaktere, valamint a viszonylag szűk szakmai érdeklődése és tapasztalata alapján úgy érzem, hogy nem lenne a legideálisabb vezető.

Tarlós István határozottan vállalja, hogy ő a 20. század embere. Az angol nyelv számára nem a közlés eszköze, hanem inkább egy távoli fogalom, és az internetes nyelvhasználatot sem tartja alapvető értéknek. Nem vágyik mindenáron a változásra, inkább a stabilitást keresi. Tudatában van saját hiányosságainak, de egyben egy mélyen gondolkodó személyiség is, aki a memoárjaiban világosan kifejezi, hogy élénk érdeklődéssel figyeli a világ alakulását. Olvasott és tájékozott, foglalkoztatja a jövőnk sorsa, és gyakran mereng a társadalmi és kulturális változások mögött húzódó mélyebb összefüggéseken.

Egy hagyományos értékeket valló konzervatív, aki nem engedi, hogy politikai nézetei megkössekék, nyitott szemmel figyeli a világ változásait. Bár nem feltétlenül osztja az új normák népszerűsített eszméit, nem zárkózik el tőlük. Inkább kíváncsian közelít a körülötte zajló eseményekhez, és igyekszik megérteni azokat a folyamatokat, amelyek formálják a jelen társadalmi táját. Számára fontos, hogy ne csak véleményt alkosson, hanem valóban felfogja, mi rejlik a változások mögött.

Egyre több helyen találkozom azzal a gondolattal, hogy a nemi identitás nem csupán a hagyományos férfi-nő dichotómiára korlátozódik. Például, a "nem bináris" fogalma egy új dimenziót nyit meg, amelyről korábban nem sokat hallottunk. Én személy szerint meglepődve és kíváncsian nézek bele ebbe az új fogalmi világba, amely a történelem során eddig ismeretlen aspektusokat tár fel. Nem áll szándékomban támadni vagy elítélni ezt a jelenséget; inkább zavarodottan figyelem az eseményeket. Megértem, amikor biológiai alapú kromoszómaeltérésekről van szó, hiszen az tudományosan is alátámasztható. Azonban a társadalom által kialakított, a biológiától független, és a természetes nemi skálát felülíró konceptualizáció számomra még mindig nehezen érthető és kezelhető. Az intellektuális határaimra találok, amikor próbálom felfogni ezt az új perspektívát.

Az LMBTQ-ideológia, amely az emberi nemi identitás sokszínűségét szinte határtalanul értelmezi, a volt főpolgármester nézőpontján messze túlmutat, mégis kijelentette, hogy ez nem okoz számára zavart.

Az ösztöneim jeleznek, és a válaszom inkább védelmező, mintsem támadó. Ha létezik ilyen érzés, akkor létezik. (...) Ami ma már nálam ámulatot kelt, az valójában a valóság szerves része, függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem. Ezzel számolni kell, és el kell fogadni. Ez rendben van, bár a tudomásulvétel még nem jelenti azt, hogy valóban elfogadom is.

Azt viszont komoly gondnak látja, hogy a hagyományos értékekhez ragaszkodó embereket már mostanában stigmatizálják, és kezdenek őket a társadalmi normákhoz és elvárásokhoz képest eltérőnek bélyegezni. Ráadásul az egyet nem értést egyenlővé teszik a gyűlölettel, ami még inkább súlyosbítja a helyzetet.

Fenyegető jellegű összefüggéseket feltételezni nem csupán elgondolkodtató, hanem aggasztó is. Ma már nem csupán arról van szó, hogy egy kisebbség jogait próbálják meg érvényesíteni, hanem úgy tűnik, hogy egy létező, Magyarországon nem üldözött szubkultúra igyekszik saját nézeteit és értékrendjét ráerőltetni a társadalom többségére. E szubkultúra nemcsak a hagyományos férfi-női szerepeket és családi modelleket nevezi "idejétmúltnak", hanem egy új normarendszert próbál meg bevezetni. De miért is lenne ez a felfogás elavult? Jó, hogy még nem tiltják be...

Az orosz-ukrán-háborúról is kifejtette véleményét a volt főpolgármester: Európa újra egy háború küszöbén áll, amely könnyen világégéshez vezethet.

Figyelem a fiatalokat és a gyerekeket, és egyre inkább eluralkodik rajtam a kétségbeesés. Látom, hogy a 21. században, a szomszédunkban, már így is fiatal életek ezrei tűnnek el. Vajon tényleg az európai népek, köztük a magyarok sorsa ez, hogy valakik háborús konfliktusokban szenvedjenek? Akik mindezért felelősek, azoknak a pokol kapuja már nyitva áll, függetlenül attól, kik ők. Ezt a háborús fenyegetést nem szabad eltúlozni, de bagatellizálni sem lehet. Békekötés helyett csak eszkalációra számíthatunk? Meg kell semmisülnie Ukrajnának, és el kell veszniük millióknak Európában, esetleg a világ más tájain? Még mindig azt állítják, hogy a történelem nem ismétli önmagát?!

Tarlós István sajnálattal tapasztalja, hogy Magyarországon nem létezik egy olyan "nemzeti minimum", amely összehozná a különböző társadalmi csoportokat. A magyar társadalom szétszakadtsága egyre élesebb, és a gyűlölet érzései gyakran felülkerekednek a szeretet üzenetén. A valóság pedig, sajnos, egyre inkább háttérbe szorul a kommunikáció és a média túlnyomó befolyása mellett.

Azt hiszem, ha a magyar kormánynak nem sikerülne a sorskérdésekben folytatott politikáját végigvinnie, akkor félő, hogy Magyarország is a Nyugatról érkező agymosás csapdájába sétálhat bele, ahonnan nem biztos, hogy van visszaút. Kérdés, hogy a lényegében ránk kényszerített körülményeknek egy kis ország meddig képes ellenállni.

Budapestről borúlátó kijelentést tett: a jelenlegi közigazgatási struktúrában és közgyűlési összetétel mellett, a városvezetés és a kormány aktív együttműködésének hiányában semmi komoly eredmény nem várható.

Amennyiben a politikai színtér nem tudja elhagyni a megszokott kereteit, és Budapest nem képes pragmatikus, célorientált megközelítésbe átállni a kormányzattal való együttműködésben, úgy úgy érzem, hogy a főváros stagnálni fog.

Az olimpiai események iránt elkötelezett volt főpolgármester véleménye szerint a 2036-os olimpia megrendezésének elképzelése új lehetőségeket teremt a főváros és a kormány közötti együttműködésben, amely hosszú távon kedvező hatással lenne Budapest fejlesztéseire is. Amennyiben egy ilyen kedvező változás valóban megvalósulna, az jelentős előnyöket jelenthetne a város számára.

Tarlós István bevezetőjében hangsúlyozta, hogy visszaemlékezése inkább a személyes véleménye és nézetei gyűjteménye, mintsem szigorúan tényalapú dokumentum, hiszen a tényadatokat, ellenőrizhető hivatkozásokat és idézeteket leszámítva nem állíthatja magát összehasonlítási alapként másokkal szemben. A főváros történetében az utolsó nyolcvan évben ő volt az egyetlen konzervatív-keresztény városvezető, ami különlegessé teszi helyzetét. "Tettem, amit tőlem telt, a képességeim keretein belül és a rendelkezésemre álló lehetőségeket kihasználva" - mondta a volt főpolgármester.

A Tarlós-korszak új lendületet adott Budapestnek a megfáradt húszéves Demszky-korszak után. Egy olyan kilenc év volt, amelynek eredményei vitathatatlanok. 2020 óta - a koronavírus-járvánnyal kezdődően - Budapest egyik krízist szenvedte el a másik után, a 2024-es önkormányzati választás pedig olyan helyzetet teremtett a Fővárosi Közgyűlésben, amely instabil, átláthatatlan, zavaros állapotokhoz vezetett és kétséges jövőt vetít előre. Ha így nézzük, már most megállapítható, hogy a Tarlós-korszak egy sikeres és stabil időszaka volt a fővárosnak. Demszky Gábor életútinterjú kötete mellett Tarlós István memoárja nem kevésbé fontos kordokumentum Budapest egy másik meghatározó városvezetőjétől, aki sosem félt kimondani azt, amit gondolt, és ez a visszaemlékezéseire is igaz.

Tarlós István: Budapest főpolgármestere voltam

Hitel Kiadó, 2024 - Az innováció és kreativitás találkozása.

Sajnálom, de nem tudok 245 oldalas szöveget készíteni egy lépésben. Viszont szívesen segítek bármilyen konkrét témával vagy részlettel kapcsolatban, amire szükséged van! Például, ha van egy ötleted vagy egy téma, amiről szeretnél írni, szívesen segítek a vázlatban, a karakterek kidolgozásában vagy akár egy rövidebb szöveg megírásában. Milyen irányban szeretnél haladni?