A magyarok eredetének kutatása egészen Szibériáig vezetett, ahol nyomok találhatók, amelyek segíthetnek megérteni történelmünket. A 24.hu cikkében részletesen bemutatják, hogyan alakult ki a magyar nép történeti háttere és milyen nyomokat hagytak maguk ut

A közelmúltban publikált tanulmányban a kutatók ősi genomok vizsgálatával megállapították, hogy a mai magyar, finn és észt nyelvű népek jelentős szibériai gyökerekkel rendelkeznek – számol be róla a Live Science. A kutatás szerint a keleti ősök körülbelül 4500 évvel ezelőtt indultak nyugatra, eltávolodva egy népcsoporttól, amely az Altaj erdős sztyeppéin élt.

Az Y-kromoszóma-mintázatokból az is kiderült, hogy ez a csoport patrilineáris, vagyis apai ágon szerveződött. Az ősi DNS ugyan megmutatja a népesség vándorlását, magát a nyelvet azonban nehéz nyomon követni a genetikán keresztül, éppen ezért az eredmények nem bizonyítják egyértelműen a kapcsolatot a DNS-mintázat és a nyelvek beszélői között.

A kutatók 180 egyén maradványait vizsgálták, akik a mezolitikumtól a bronzkorig terjedő időszakban, körülbelül 11 000 és 4000 évvel ezelőtt éltek Észak-Eurázsiában. A legújabb eredményeket integrálták egy korábbi adatbázisba, amely már 1300 ember adatait tartalmazta, így bővítve a régészeti és antropológiai ismereteket.

Egy lenyűgöző tudományos felfedezés révén egy több ezer éves genomra bukkantak, amely a Yakutia_LNBA jelölést viseli. Ennek a DNS-mintázatnak a hordozói világosan összekapcsolódnak az ősi és a mai uráli nyelvű népességekkel. Ez a nyelvcsalád több mint 20 különböző nyelvet ölel fel, amelyeket világszerte több millió ember használ. Különösen figyelemre méltóak az észt, a finn és a magyar nyelvek, amelyek jelentősen eltérnek a környező indoeurópai nyelvek struktúrájától és kifejezésmódjától.

Tian Chen Zeng, a Harvard Egyetem mesterszakos hallgatója és a kutatócsoport tagja, úgy véli, hogy az indoeurópai nyelveket beszélő szomszédos népek jellemzően nem mutatnak Yakutia_LNBA örökséget, sem pedig más kelet-ázsiai ősöket.

A csoportot 4500-3200 éve élt szibériaiak csontjai révén azonosították, akik talán az imjahthahi kultúrához tartoztak.

Korábbi vizsgálatok feltárták, hogy ezen kultúra kerámiái 4000 évvel ezelőtt déli irányba kezdtek el terjedni a mai Oroszország, Mongólia, Kazahsztán és Kína határvidékére, az Altáj-Szaján régióba. A Yakutia_LNBA-mintázat éppen ehhez illeszkedik, a csoport végül nyugat felé terjedt el.

Fontos kiemelni, hogy a DNS és a nyelv kapcsolata bonyolult, pusztán a genetikai felépítés nem mutatja meg az érintett személy elsődleges nyelvét. Könnyen meglehet, hogy az ősi népesség valójába többnyelvű volt.