Szentesi Éva megosztotta utolsó nyilvános bejegyzését a blogján | 24.hu

Szombaton új bejegyzés jelent meg Szentesi Éva blogján, amely az "Utolsó nyilvános bejegyzés" címet viseli. Az író, aki az utóbbi időszakban számos súlyos műtéten esett át, ezúttal arról számol be, hogy tályog miatt ismét kórházi kezelésre szorul, és lehetséges, hogy újabb műtét vár rá. Emellett reflektál arra is, hogyan befolyásolják életét és lelki állapotát a rosszindulatú megjegyzések, amelyekkel az online térben találkozik.

Délután egykor hazaindulok a kórházból, és ahogy rápillantok az oldalamra, észreveszek egy kommentet, amelyben valaki azt írja, hogy már unja a sok rákos témájú tartalmat, és megjegyzi, hogy mennyit kereshetek ezzel.

"Tudom, nem szabad reagálnom. Tudom, mit várnak el tőlem, hogyan viselkedjek, ismerem a mondatokat, hogy ne foglalkozz vele, ismert vagy, tűrjed, ezt sok közeli barátom is elmondta már. Ismerem az összes elvárást, és ezzel a segítő szándékú nyomással tovább mélyítik a fájdalmat. Azt sulykolják, akkor vagy nagyszerű, okos, ha nem veszed fel a kesztyűt, ha lesepred magadról, mintha ez semmi volna" - fogalmaz Szentesi, hozzátéve: amikor tavaly újra rákkal diagnosztizálták, megfogadta, hogy nem olvas el semmit, és ehhez tartotta is magát, de szinte lehetetlen kikerülni mindent.

Ha nem veszek róla tudomást, akkor is létezik, beszivárog. És most eldöntöttem, hogy szembenézek vele, hogy nem engedem gyűlni tovább, mert ez mérgez engem, mert ez rosszabb bárminél, mert elfáradtam benne, mert inkább választok rákot, kezeléseket, műtéteket, halált, mint azt, hogy elviseljem.

Szentesi ezután tömören összegzi írói pályafutását, kórtörténetét és az elmúlt évtized eseményeit. Rámutat a negatív visszajelzésekre is, amelyekkel rendszeresen szembesül. Ahogyan fogalmaz, nem a kritika bántja, hanem az, amikor dehumanizálják. "Olyan érzés, mintha a kapcsolatod megszakadna a valódi éneddel. Olyan mélyen hatol, hogy a csontjaidig elér, és nem enged el; szégyen, düh, tehetetlenség és elkeseredettség tölti el az embert, akit védtelennek érez."

Tudod, mit kellene tenned, mert már sokan elmondták: hagyd figyelmen kívül, és minden rendben lesz. De amikor ez évek óta tart, és a nyomás egyre csak nő, amikor tudod, hogy jogi védettség nélkül állsz, és valami aljas, rejtett módon mégis megtehetik, akkor már nem marad más, mint hogy széttárd a karod, és próbáld megérteni, miért történik mindez. Lehajtod a fejed, és kérdőre vonod saját létezésed jogát. De most úgy döntöttem, hogy nem engedem, hogy a társadalom vagy a bántalmazók irányítsanak. Szembenézek a valósággal, a félelmeimmel és saját magammal is. Itt az idő, hogy átlépjek a határokon, és megtaláljam a saját utam.

A bejegyzésben név szerint említ egy nőt, aki már évek óta kegyetlenkedéseivel hívja fel magára a figyelmet. Több platformon is letiltotta őt, de az érintett nem hajlandó megállni, sőt, egyre fokozottabb intenzitással folytatja a támadásait. Az írásban idéz is a nő által írt, róla és neki címzett megnyilvánulásokból, és megjegyzi, hogy nem hiszi, hogy valaha véget érnek a személyes támadások, amelyeknek ő csupán egy a sok áldozat közül.

"Nevezhetsz/nevezhettek bárminek, tehetségtelennek, butának, harsánynak, ostobának, olyannak, akiben csak a betegség érdekes, tudjátok/tudd, hogy ti vagytok a tályog az eleven húsban, eddig martok, kés vág ki benneteket/téged, újra visszanőttök/nősz, de én már nem fogok félni, ha újra érzem a testemben azt a különösen aljas hidegséget."

Egy dolgot soha ne feledjetek el: sokkal többen állnak mellettetek, mint ahogyan azt valaha is gondoltátok. Ez az érzelem hatalmas erővel bír, olyan, mint egy védelmező áramlás, amely megóv titeket a romlástól. Mostantól egy időre szorosabbra zárom az ajtómat: csak a klubtagoknak írok, és itt fogjuk folytatni a beszélgetéseinket. Ha valaki mégis megpróbálkozik a zűrzavarral, akkor már lesz elég indokom ahhoz, hogy jogi lépéseket tegyek.

- jelentette be Szentesi, és erre utal bejegyzése címe is: mostantól csak előfizetői számára lesznek elérhetők az oldalán megjelenő írások.