Szellő István: "A hétvégéim a gyerekeké, és a hétköznapokon is mindennap beszélgetünk."

Öten, négy gyermekkel a hátuk mögött, ritkán vágnak bele közös programok szervezésébe; szinte lehetetlen küldetés, hogy mindannyiuk időbeosztásához egyszerre alkalmazkodjanak. Főként mióta az ikrek is átléptek a kamaszkor küszöbén.

A híradós élete az utóbbi időszakban jelentős átalakuláson ment keresztül. A legkisebbek immár nemcsak csemeték, hanem önálló kamaszokká fejlődtek. István, aki már kétszer is átélte ezt a változást, most újra szembesül azzal, hogy Alen és Manna is egyre elfoglaltabbak. "Jelenleg egy olyan időszakban vagyunk, amikor már nem az a legfőbb feladatom, hogy suli után segítsek nekik eljutni valahová, hiszen egyre inkább képesek maguk intézni a dolgaikat, ráadásul a hétvégéiken is egyre több saját programmal rendelkeznek. Így most már a spontán ötleteinkből kell kihoznunk a legtöbbet, hogy közösen élvezhessük az együtt töltött időt."

Ezért sosem készítünk előre terveket hónapokra, de csodálatosan alkalmazkodunk egymás váratlan ötleteihez. Most ennek tényleg nagy hasznát vesszük, minden jól alakul. A hétvégém a gyerekeké, és hétköznaponként is rendszeresen beszélgetünk. Mindig naprakészen követjük egymás életét, és büszke vagyok arra, hogy ilyen őszinte, nyitott és józan gondolkodású gyermekeim vannak, akiknek előttem nincsenek titkaik, és én is nyílt vagyok előttük. Alennek már most is kiváló üzleti érzéke van, Manna pedig az állatok iránti szeretetével folyamatosan emlékeztet, hogy jó lenne egy kutya – el tudom képzelni, hogy állatorvos válik belőle. Most van itt az ideje, hogy ösztönözzük őket, hiszen éppen abban a korban vannak, amikor meg kell tanulniuk önállóan tanulni. Szerencsére a két bátyjuk mindig ott van, hogy támogassa őket. Az viszont kihívást jelent, hogy mi, Andrással és Ádám fiammal kiegészülve, öten legyünk együtt – mondta Szellő István.

Négy gyermekem közül kettő már felnőtt, és a munka, az iskola, valamint a magánélet közötti egyensúly megtalálása a közös programokhoz eddig nem volt könnyű feladat. András és Ádám egyidejűleg tanulnak és dolgoznak, ráadásul mindketten komoly párkapcsolatban élnek. "Olykor előfordul, hogy egyikük csak felhív, hogy most éppen ráérnek egy gyors ebédre, és mivel tudják, hogy kora délutánig szabad vagyok, gyakran kihasználják ezt a lehetőséget. Büszkén figyelem, ahogy alakul az életük. András ügyvédjelöltként dolgozik egy ügyvédi irodában, szakvizsgára készül, de sosem gondoltam volna, hogy ez lesz az ő útja. Érdekes, mert sokáig Ádámot is profi teniszezőként képzeltem el, de ő Spanyolország és Amerika után itthon folytatja tanulmányait, angol nyelven tanulja az üzleti menedzsment szakot, és mellette pénzintézeteknél gyakornokoskodik. Én is dolgoztam az iskolai évek alatt, így büszkén figyelem, mennyire felelősségteljesek lettek, és örömmel látom, hogy a magánéletük is belefér az életükbe. Ahogyan nekik is fontos, hogy jól legyek és ne éljek magányosan, úgy nekem is fontos, hogy betekinthessek az életükbe.

Az, hogy egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy ne essünk át egy jó beszélgetésen, számomra elképzelhetetlen. Az utóbbi időben azonban Istvánnak egyre kevesebb ideje marad a sportra, amely mindig is fontos szerepet játszott az életében. "Mindig ügyeltem arra, hogy ne hízzak el, és mivel imádom a kiadós ételeket, a mozgás mindig is jó társ volt számomra. Viszont az utóbbi évekhez viszonyítva most már nehezebben megy. Egyedül nem igazán szeretek edzeni, még az otthoni ellipszis tréneremet is inkább a gyerekek használják, míg én mostanában leginkább ruhákat teregetek rajta. Régóta nem látogattam a teniszpályát sem, és úgy tűnik, hogy Ádám profi karrierje mellett az én hobbim kicsit háttérbe szorult. De már fontolgatom, hogy újra eljárjak szaunázni vagy úszni, mert jó lenne, ha többet mozoghatnék. Addig is a kirándulások maradnak, hiszen a gyerekekkel mindig kitalálunk valami izgalmas programot, és szerencsére nekik soha nem kell könyörögni, hogy egy kis gyaloglásra induljunk a város felfedezésére."