Pécs híres iskolájának, a Zsolnaynak a százötven éves fennállását különleges módon ünnepelték, hiszen a hagyományos tortacsata izgalmával fűszerezték az eseményt.

Százötven év hagyománya hatalmas felelősséget ró ránk! A pécsi Zsolnay Technikum szombaton ünnepelte ezt a jelentős évfordulót. A rendezvényen jelen volt Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia és Viktor, a szakképzési centrum vezetői, valamint az iskola igazgatói is. Az esemény színes palettáját versenyek, előadások és pódiumbeszélgetések gazdagították, így a nap folyamán mindenki megtalálhatta a számára izgalmas programokat. A bátorabbak számára lehetőség nyílt, hogy felfedezzék az épület titokzatos padlását, ahol hétköznapokon csupán a vendéglátás szellemei kószálnak a gerendák között. Az ünnep igazán emlékezetesre sikerült!

"Az ismeretek iránti szenvedély, a magabiztosság és a kitartás... mindezek kulcsfontosságúak a sikerhez."

A 150 éves múlt és az iskola jelenje e mottót igyekszik követni.

Igazán felejthetetlen élményben lehetett részük a diákoknak, amikor a város neves séfjei – Miseta Zoltán, Kosztolányi Zoltán, Skrut György és Golyák Csaba – bemutató főzést tartottak a tankonyhán. A séfek nemcsak ínycsiklandó ételeket alkottak, hanem a látványra is nagy hangsúlyt fektettek, így a kompozíciók valódi műalkotásokká váltak. Az ízek sokszínűsége mellett a látvány is lenyűgözte a résztvevőket, lehetőséget adva arra, hogy a diákok a gasztronómia művészetének mindkét aspektusát élvezhessék.

Azért ez már nem egy panelkonyha "betonfőzeléke", legényember módjára, olcsó lecsókolbásszal feldobva. Úgy néztek ki a versenyművek, hogy a jól nevelt földi halandó egy modern tárlaton érezhette magát, ahol a kiállított tárgyakat megfogni nem illik.

Főként nem az a céljuk, hogy elfogyasszuk őket, de végső soron mégiscsak azért léteznek!

A vármegyeszékhely vendéglátóipara szerencsére gazdag múltra tekint vissza, és sok izgalmas történetet rejt magában. Kehidai László, a téma szakértője, nemrégiben előadást tartott, amelyben megosztotta velünk a vendéglátás titkait. Kutatásai során a Zsolnay-gyár történetének mélyebb rétegeit is feltárta, így iskolánk névadójával kapcsolatosan számos érdekes "recepttel" szolgálhat.

Bár a némafilmek fénykorában a habostorta-dobálás nem volt hivatalos versenyszám, a "tortacsata" mégis zajlott. A kihívás abban rejlett, hogy ki tudja a legszebb és legfinomabb zamatbombákat elővarázsolni.

Itt már nem csupán a sütés és díszítés hagyományos fortélyairól van szó; ez egy valódi szakmai bemutató, ahol a diákok és gyakorlati oktatóik mérhetik össze tudásukat. Ezzel szemben egy átlagos, háziasszonyok által készített csokitorta szinte nevetségesnek tűnne, ha a szakmai színvonalat nézzük. Az itt elért teljesítmények valóban a cukrászmesterség csúcsát képviselik, messze túlmutatva a hétköznapi konyhai tevékenységeken.

Ritka lehetőség adódott az elszántabbak számára. Ők a porral, lépcsőkkel, zárt ajtókkal dacolók csoportjait alkották, mivel fel lehetett lopkodni a hatalmas padlásra is. Természetesen nem magányosan, szólóban, hanem tanári vezetéssel, felügyelettel. De mégis vonzónak tűnhetett azoknak a program, akik nem csupán a szimpla kalandokra esküsznek.

A Baranya Vármegyei Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Technikum és Szakképző Iskola tehát megadta a módját annak, miképpen lehet tisztelegni az elődöknek, miközben a legújabb irányzatoknak is teret enged.

A délelőtti izgalmak után, délben végre elérkezett a régóta várt igazság pillanata. Ekkor kerültek átadásra a tortadíjak, a legjobbaknak, akik megérdemelték az elismerést. Mint minden komoly verseny esetében, itt is a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy kiket hagyjanak ki a névsorból. Hiszen annyi tehetséges jelölt tette próbára magát a cukrászati megmérettetésen.