"Nagy boldogsággal tölt el, hogy a tudás 2025-ben is vonzó és izgalmas marad!" – osztotta meg véleményét Palik Lászlóval folytatott beszélgetésünk során.

Vasárnap esténként ismét láthatjuk a Legyen Ön is milliomos! című műsort a TV2 képernyőjén. Palik László a műsor mögötti titkokról, családi kapcsolatairól és nyári pihenéséről beszélt az nlc.hu portálnak.

Televíziós műsorvezető vagy kvízmester? Melyik titulus áll Önnek közelebb a szívéhez?

Nem vonzódom az ilyen címkékhez, egyszerűen csak Palik Laci vagyok, egy láncszem a nagy gépezetben. Az én szakmám igazán a közös munkáról szól. Az egyetlen mércéje annak, amit csinálunk, az a nézők reakciója: vagy élvezik, vagy nem. Vitray Tamás mellett tanultam meg, hogy a tévézés nem egyéni produkció, hanem egy közösségi effort. A „Legyen Ön is milliomos!” stábja 45-50 lelkes szakemberből áll, és mindannyiunkban ott van az elhivatottság. Meggyőződésem, hogy sikeres tévéműsor nélkülözhetetlen eleme a fegyelmezett, jól felkészült csapatmunka.

Nem titok, hogy a mostani évad adásait is Ljubljanában vették fel, mivel az ottani tévéstúdióban építették fel a műsor díszleteit. Hogyan élt a szlovén fővárosban, milyen körülmények között?

Az egész csapat egy szállodában szállt meg, amelynek szerencsére volt egy jól felszerelt edzőterme. Páran csatlakoztak hozzám a hajnali edzésre, amely frissítően indította a napot. A gyors reggelizést követően pedig belemerültünk a forgatásba, ami jellemzően késő estig elnyúlt.

Milyen újdonságok várnak ránk a mostani évadban? Mi teszi különlegessé ezt a szezont, és miben különbözik az előzőektől? Tarts velünk, és fedezd fel a friss fordulatokat, izgalmas karakterfejlődéseket és meglepetéseket, amelyek garantáltan szórakoztatnak majd!

Semmiben! A televíziózásban a számok beszélnek. Mivel az első évad nézettsége kimagaslóan jó volt, ha bármit változtattunk volna a második évadon, hittel hiszem, hogy becsapva érezné magát a tévénéző. Számomra nagy öröm, hogy a tudás 2025-ben is szexi! A nézettségi adatok is ezt bizonyítják.

A "Legyen Ön is milliomos!" játék fődíja 50 millió forint. Ha Ön nyerné meg ezt az elképesztő összeget, mire költené legszívesebben? Milyen álmok valósulnának meg, és milyen célokat tűzne ki magának?

Biztos, hogy a fiatalok elméjének fejlesztését segíteném, mert imádom látni, ahogy kinyílnak a világra és habzsolják a tudást. De nem nekem kell nyerni, hanem a játékosoknak kell elvinni tőlünk a pénzt. Drukkolok nekik, hogy minél nagyobb összeget sikerüljön hazavinniük, hogy beteljesítsék az álmaikat.

Negyven éve van jelen a televíziózás világában. Milyen hatással volt ez a gyermekeire? Érdeklik őket a média rejtelmei? Vajon követik a példáját, és nekivágnak a szakmának?

Nem vagyok benne biztos, de engedd meg, hogy néhány mondatban körvonalazzam az érdeklődési területeiket.

Nem tudom megmondani, hogy életük későbbi szakaszában mivel fognak foglalkozni, de jelenlegi helyzetük alapján nem igazán látok arra esélyt, hogy televíziós műsorkészítők váljanak belőlük. Persze, az élet során én is többször irányt váltottam... Az élet meglepetéseket tartogathat, még ha nincsenek is konkrét célok.

Egyszer megosztotta velem, hogy nem igazán szokott tervezni. Valóban így van ez Önnel?

Soha nem akarom tudni, hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva. Hiszem, hogy nincs múltunk, nincs jövőnk, hanem a jelenben alakítjuk a jövőnket. Ahogy az ember öregszik, megérti, a legdrágább kincs az idő. Ezért próbálok nem rágódni a múlton, és nem kutatni a jövőt, amit úgy sem látok előre. Igyekszem a lehető legjobban megélni a ma élményeit.

Betöltötte a 63. életévét, és szívében egy különös vágy él: szeretne nagyszülővé válni.

A családunkon belül mindenkinek szabad döntése a gyermekvállalás, ezért sem sürgetem a gyerekeimet, hogy mikor szeretnének utódokat. Egy biztos: imádom a gyerekzsivajt. Szeretem nyomon követni, ahogy a gyerekek okosodnak, fejlődnek. Szerintem isteni lehet nagypapának lenni, mert az én nagyszüleimen is ezt láttam. Apai ágon Karácsondon éltek. A nyári vakáció jelentős részét náluk töltöttem. Édes nosztalgia van bennem, amikor visszaidézem a tiszta, falusi létet. Anyai részről csak a nagymamámat ismertem, ő pedig velünk lakott. Nagyon sok szeretetet kaptam tőle is.

A szülővárosához, Tatabányához kötődik?

Ötéves koromig éltünk abban a kis városban, aztán a szüleim új lehetőséget kaptak Budapesten, így felköltöztünk a főváros pezsgő világába. Amikor Tatabánya környékén haladok az autópályán, mindig megdobban a szívem, hiszen sok szép emlék fűz oda. Sajnos rokonaim már nem élnek a környéken, így nem tudok kivel találkozni. Nemrég azonban, hazafelé tartva, egy spontán ötlet folytán ellátogattunk az egykori óvodámhoz a nagyobbik fiammal. Meglepődtem, hogy még mindig ott áll, ahol egykoron sok boldog pillanatot töltöttem el. Úgy tűnik, van, ami időtlenül megmarad.

Mozaikcsaládban él, és szerencsére mindenki mindenkivel jóban van. A fiai édesanyja, Marsi Anikó is része maradt az életének.

Nálunk ez a családi élet nagyon jól működik, és úgy érzem, hogy mindannyian elégedettek vagyunk vele. A nagyfiam, aki az egyetem első évét teljesítette, a nyári hónapokat általában itthon tölti, ami remek alkalom arra, hogy többet időzzünk együtt. A kisebbik fiam, Vince, hol nálam, hol az édesanyjánál tartózkodik, ami mindig változatosságot hoz a napjaimba. Nemrég a lányom is meglátogatott minket, és a nyár hátralévő részében még sok közös programot tervezünk. A családom mellett a páromnak, Petrának is van egy 13 éves fia, Samu, akivel szintén szoros a kapcsolatunk. Tyúkapóként igyekszem minden évben legalább egyszer összegyűjteni az egész famíliát, hogy együtt elutazzunk valahová, akár egy hétre is. Ezek az együtt töltött időszakok mindenki számára különleges élményeket nyújtanak, és számomra is fontos, hogy szoros kötelékben legyünk egymással.