A 700 éves felvidéki vár, mely az ősi legendák és ritka botanikai csodák otthonaként emelkedik, mesés történetekkel és különleges növényekkel várja a látogatókat. E falak között a múlt titkai elevenednek meg, miközben a természet páratlan kincsei bontogat
Romantikus mesék, a múlt titkos árnyai, ördögi dombok, tornai vértő és lélegzetelállító kilátás. Ezek mind vonzzák a szívünk mélyéből a vágyat, hogy felfedezzük egy hajdan volt, dicsőségét elvesztett várrom varázsát.
A történelmi Magyarország területe tele van templomokkal és várakkal, melyek páratlan gazdagsággal büszkélkedhetnek. Habár sok közülük mára már elvesztette egykori fényét, még mindig emlékeztetnek bennünket a hajdani dicsőségre. Korábban az erdélyi Torockószentgyörgy közelében található várat fedeztük fel, most pedig egy felvidéki várromra vetjük a pillantásunkat, amely körül számos védett botanikai különlegesség bontogatja szirmait.
Kelet-Szlovákia festői tájain, Kassától nyugatra, egy szabályos kúp formájú dombon rejtőzik a középkori Torna vára, melynek romjai ma is lenyűgözik a látogatókat. A mészkőből kialakult hegyoldal különleges ökológiai kincseket rejt: itt található a tornai vértő, egy ritka növényfaj, amely sehol máshol a világon nem él. Ezt a fajt a kontinens legveszélyeztetettebb növényei között tartják számon, így a terület nem csupán történelmi, hanem természeti értékekben is gazdag.
Egyszer régen a kis település kiemelkedő jelentőséggel bírt, hiszen egy egész vármegye központjaként funkcionált. Az idők folyamán azonban, a közigazgatási reformok következtében, a központi szerepét egy nagyobb város vette át. Tornát a középkorban királyi birtokként tartották számon, és a tatárjárás után valószínűleg itt emeltek egy földvárat, amely a kor viharos eseményei ellen védelmet nyújthatott.
A Torna fölé emelkedő hegy csúcsán található kővár első írásos említése 1387-ből származik, amikor Zsigmond király hozzájárult ahhoz, hogy Egyed és testvérei, a Tekus nemzetség tagjai, erődítményt építsenek saját birtokukra. Ez az impozáns vár később a Tornai család központi helyszínévé és otthonává vált.
Nem sokkal később a család férfiágának kihalása után, 1406-ban új tulajdonosra lelt a birtok: Berencsi István örökölte, aki a Tornay nevet is felvette, így új fejezetet kezdett a terület történetében. Az ezt követő évtizedek alatt a birtok gazdái folyamatosan cserélődtek, mígnem 1440-ben Bebek Imre birtokába került. A hősies hadvezér sajnos 1448-ban, a rigómezei csata során életét vesztette, amit a történelem sokáig emlékezetében őrzött. Később, a 16. század végén a Magócsy családhoz került a birtok, ám kihalásuk után a királyi kincstár tulajdonába került, újabb változásokat hozva a terület sorsában.
A 17. század végén egy újabb történelmi fordulat zajlott le: a Thököly-felkelés idején a vár ismét hadászati jelentőséggel bírt. Ám alig néhány év elteltével a császári csapatok visszafoglalták és lerombolták, hogy ne alakulhasson újra erődített helyszínné. Azóta csak a romok beszélnek a véres múltról, emlékeztetve minket az egykori harcok szörnyűségeire.
A vár védelme és újjáépítése érdekében 2015-ben megalakult a Castrum Thorna nevű civil egyesület. A helyi közösség elkötelezett tagjai első lépésként alaposan kitakarították a vár belső udvarait, így újra felfedezhetővé váltak a történelmi helyszín szépségei. Azóta rendszeresen szerveznek különféle programokat az erőd területén, mint például a Várak éjszakája és az Újévi túra, amelyek új életet lehelnek a romok közé, és vonzó élményeket kínálnak a látogatóknak.
A helyi monda szerint, amikor a nap lemegy és az éj leple borul a vár környékére, egy titokzatos női szellem tűnik fel, akinek szomorú története régóta rányomta bélyegét a tájra. Az emberek suttogják, hogy a nő féltékenységből végzett egy fiatal férfival, akinek sorsa végzetes lett, míg ártatlan testvérére hárította tettének súlyos következményeit. Akik a sötét órákban merészkednek a várhoz, gyakran érzik a hideg leheletét a nyakukon, és hallják a távolból érkező, fájó sóhajokat, amelyek az elfeledett bűnök emlékét idézik fel.
Egy sokkal romantikusabb mese fonódik a vár falai köré. István király uralkodása alatt két impozáns vár magasodott a vidéken, mindkettő két rivális nemes birtokában. Az egyik vár úrnője a bájos Enikő volt, míg a másik vár birtoklójának büszke fia, Zsolt, a legszebb ifjak egyike. A két család között régóta tartó ellenségeskedés dúlt, ám a két fiatal szívében gyökeret vert a szerelem, amelyet a világ minden tiltása sem tudott elfojtani. Titkos találkozóik helyszíne egy rejtett, csillogó kút volt, ahol a gyönyörű táj és a víz csobogása csak fokozta érzelmeiket. Amikor már nem bírhatták tovább a titkolózást, elhatározták, hogy megszöknek, hogy a szerelemnek végre szabad utat adjanak. Egy hajnalon, mikor a nap első sugarai még csak sejteket festettek az égre, Zsolt bátor szívvel és ügyes kezekkel átlovagolt egy hatalmas sziklán, hogy elérje Enikőt. A lány szívét öröm és izgalom töltötte el, ahogy Zsolt a hátára emelte, és együtt a félreeső, varázslatos kis kastélyhoz siettek. Ott, a világ zajától távol, boldogan éltek egymás mellett, hűséggel és szeretettel, míg a csillagok alatt összefonódott sorsuk örökre egyesítette őket. Az idő múlásával a várak harcai elhalványultak, de a fiatalok szerelme örökre megmaradt a legendákban, mint a hűség és a bátorság szimbóluma.
A Várdomb egy lenyűgöző, 375 méter magas kúp alakú mészkőszirt, amely impozáns módon emelkedik ki a környező táj szövetéből. E dombot főként mészkő alkotja, amely az évezredek során különféle, szemet gyönyörködtető formákat alakított ki. Itt találhatók az úgynevezett ördögszántásnak hívott mélyedések, valamint sziklás taréjak, amelyek főként a gerinc mentén és a déli lejtőkön bukkannak fel.
A különös hangzású "ördögszántás" elnevezés arra utal, hogy a felszín olyan, mintha hatalmas karom vagy egy óriási eke szántotta volna végig a kőzetet. A látványos természetes képződményeket valójában a víz és az idő formálta hosszú évezredek során.
A karsztos vidékekre jellemző, hogy a mészkő lassan oldódik a csapadékvíz hatására. Ahol a víz könnyebben lefolyik, ott jobban koptatja a kőzetet, így éles, szabdalt formákat hoz létre. Az ördögszántás vájatai körülbelül 5-10 centiméter mélyek és néhány arasznyi hosszúak.
A lenyűgöző karsztformák egyedi élőhelyet teremtenek számos különleges növény és apró élőlény számára, ezért ökológiai szempontból rendkívüli jelentőséggel bírnak.
A tornai várdomb botanikai csodáját egy rendkívül ritka növényfaj képviseli, melynek előfordulása a világon csak ezen a helyen lehetséges. Ez a különleges növény a tornai vértő (rumenica turnianska), amely a természetvédelmi oltalom alatt áll, és becsült értéke 250 000 forint. Az északi Kárpátokhoz szorosan kötődő endemikus faj kizárólag a Tornai-várhegyen, valamint az Alsó-hegy déli lejtőin található meg, ahol főként sziklagyepekkel és karsztbokorerdőkkel tarkított, mozaikos jellegű nyílt élőhelyeken él.
A tornai vértő tudományos leírása 1906-ban született meg Jávorka Sándor botanikus munkásságának köszönhetően. Ez a különleges növény rendkívüli ritkaságával és sérülékenységével felkerült a globálisan veszélyeztetett növényfajokat összegyűjtő Vörös Listára. A fennmaradása szempontjából komoly kihívást jelent a tájidegen fafajok, mint például a múltban telepített feketefenyő és bálványfa elterjedése, amelyek fokozatosan kiszorítják a természetes élőhelyeket, ezzel veszélyeztetve a tornai vértő jövőjét.
A ritka növény a hazai rokonfajoktól kisebb mérete, gyengébb felépítése, valamint hosszabb virágai és kisebb tőlevélrózsája alapján könnyen elkülöníthető. Alacsony termetű évelő, sűrűn szőrözött lágyszárú faj, amely tőlevélrózsát képez. Szára többnyire egyszerű vagy néhány ágra oszlik, és 15-35 kisebb levél található rajta. A hosszúkás levelek felületét szürkés árnyalatúvá teszi a finom szőrzet. Virágai élénk citromsárgák, a csészénél jóval hosszabb pártával, főként nyár közepétől kora őszig, júliustól szeptember elejéig nyílnak.
A várdomb és környéke igazi kincsesbánya a védett növényfajok számára, amelyek színes palettájukkal varázsolják el a látogatót. Tavasszal a leánykökörcsin, a selymes zanód és a homoki pimpó korai virágzása hirdeti az új évszak érkezését, míg később a tavaszi hérics, az apró nőszirom és az árvalányhaj is megjelenik, gazdagítva a táj szépségét. Május végére a ritka fehéres csűdfű is virágba borul, amely különlegessége miatt Európa északi részén már nem található. A meseszép környezetben több száz védett növényfaj él, amelyek mindegyike hozzájárul a térség természeti értékeinek megőrzéséhez és gazdagításához.
Az erdélyi Torockószentgyörgy vára évszázadok óta dacol a történelem viharaival. A Bakony egyik legszebb építménye a cseszneki vár, melyet egy Árpád-kori lakótoronyból építettek. Rettenthetetlen bajvívó védte egykor a töröktől a várpalotai várat.
