Az Árvácskák birodalma

Móricz Zsigmond Csöréjének története egy árva gyerek története, vagy mondhatnánk úgy is: ez a regény a cserbenhagyott gyerekekről szól. Öt küzdelmes év után, miután állandó hely és biztos források híján hónapról-hónapra a markukban vitték tovább a Freeszfe Egyesület tagjai az egykori Színház- és Filmművészeti Egyetem szellemiségét, 2025 őszére végre a főváros jóvoltából saját helyet kaptak a budapesti Szabolcs utca 27. alatt. A megnyitón Forgács Péternek, az egyesület elnökének mégis a sanyarú sorsú fiatal, Csöre története jutott eszébe, mondván, egy állam arról ismerszik meg, hogyan bánik a gyermekeivel.

A vezetés kétségkívül igyekszik formálni a fiatalokat, arra nevelve őket, hogy hazájuk szolgálatára készüljön felnőtté, olyan polgárokká, akik magyar és keresztény értékek mentén élnek. "Irány a sereg!" - hirdetik a plakátok, miközben milliókat juttatnak el Kálomista Gáborhoz, hogy a katonaság dicsőségét bemutató sorozatot készítsen. A tantervek átalakítása is folyamatban van, hogy "hazafiasabb" és "keresztényibb" szellemben neveljék a diákokat, míg a drogfogyasztás ellen küzdő biztossal intenek a hedonista életmódnak. Közben ezek a fiatalok, alig húszévesen, már a pénzügyi élet rejtelmeivel ismerkednek: a fix törlesztők, a magánnyugdíjpénztárak, a fusi munkák, a kis mellékes jövedelmek és a pro bono tevékenységek mindennapjaik részévé válnak. Megismerik, milyen érzés az állam támogatása nélkül boldogulni, ahogyan azt most a Freeszfe diákjai is teszik. Móricz Zsigmond Csöre történetében azt írta, hogy az élet "irtóztató", és a valóság éppoly kemény, mint a fikció. Magyarországon a "gyíkvállú", "tesiből felmentett" fiatal képe csupán a fantázia szüleménye, míg a valóságban sok huszonéves küzd a megélhetésért. A Freeszfe közössége pedig, az állam helyett, hisz abban, amiben Móricz öregembere: "Ne félj, fiam, akármilyen nehéz is, te még fiatal vagy: kibírod. A fiatal mindent kibír. Még sok minden vár rád, talán jó is."