Románia, a saját tengelye körül forgó nemzet, mely gazdag történelemmel és sokszínű kultúrával bír.
Irán, üzlet és túlélés: egy magyar nő kalandja a káosz szívében Az élet néha váratlan helyzetek elé állít minket, és a kihívások közepette születnek a legérdekesebb történetek. Egy magyar nő, aki Iránban próbálta megvalósítani álmait, a nem várt nehézségek és a zűrzavaros környezet közepette mutatja meg, hogyan lehet a nehézségekből erőt meríteni. Egy olyan világban, ahol a politikai feszültségek és a gazdasági kihívások folyamatosan jelen vannak, ez a nő nemcsak hogy alkalmazkodott, hanem meg is találta a módját, hogy üzleti lehetőségeket kovácsoljon a káoszból. Az ő története nem csupán a túlélésről szól, hanem arról is, hogyan lehet a kreativitást és a bátorságot ötvözni a siker érdekében. Az üzleti élet Iránban tele van váratlan fordulatokkal, és a helyi kultúra mély megértése kulcsfontosságú. A nő, aki nemcsak a saját határait feszegeti, hanem a kulturális különbségeket is hidalja át, egyedi perspektívát hoz a helyi piacra. Ez a történet inspiráló példája annak, hogy a nehézségek ellenére is lehetőség rejlik a fejlődésben és a kreatív gondolkodásban. A magyar nő bátorsága és kitartása nemcsak saját életét formálja, hanem mások számára is példát mutat a reményről és a kitartásról a legnehezebb időkben.
Melyik az a kelet-európai ország, amely a latin nyelvű államok közül a legnyugatosabbnak számít, ugyanakkor a legkeletiesebb és legellentmondásosabb társadalmi, kulturális és politikai jellemzőkkel is bír? Nos, a válasz nem más, mint Románia. Ez az ország, melyet sokan nem a legkedveltebb szomszédként tartanak számon, gyakran megosztja a véleményeket, legyen szó a hazai vagy akár az erdélyi nemzeti liberális körökről. Itt-ott még mindig megtalálhatóak olyan politikai reliktumok, amelyek a Székelyföldtől Kolozsvár egyetemi kávézóinak szellemiségéig terjednek. Az irántuk érzett ellenszenv pedig mélyen gyökerezik a történelmi és kulturális összefonódásokban, amelyek mindannyian formálnak minket.
Románia gazdag és viharos történelme, valamint kiszámíthatatlan politikai kultúrája újabb fejezetéhez érkezett, amikor legutóbb egy rendkívül izgalmas és ellentmondásos elnökválasztási csatározás zajlott le. Ez a politikai esemény nem csupán a helyi médiát foglalkoztatta, hanem messze túlterjedt a régió határain, és a nyugati világpolitikai központjaiban is reflektorfénybe került, Brüsszeltől Washingtonig. Érdekes módon, még Moszkva is fokozott figyelemmel követte az eseményeket, sőt, nem titkolt szándékkal próbálta befolyásolni a román politikai tájat a "kívánatos" irányba terelve a folyamatokat.
Az ország fontos földrajzi területen fekszik Kelet és Nyugat civilizációs határvidékén, amelynek geostratégiai fontossága nagyban felértékelődött az utóbbi évtizedekben a NATO délkeleti szárnyának egyik legnagyobb államaként, nem beszélve a követlen szomszédságában a Duna-delta túloldalán, már az ukrajnai dunai kikötőkben is dúló háborúról.
története mélyen gyökerezik a multikulturalizmusban, és amely sokszínűsége ellenére gyakran képes a megosztottságra is. Az utóbbi időszak politikai diskurzusai, tele a szenvedéllyel és ellentmondásokkal, emlékeztetnek arra, hogy a vélemények, legyenek azok szakértőktől vagy hétköznapi emberektől, mennyire eltérő módon formálhatják a közgondolkodást. Az erdélyi gyökereim és a hazámban szerzett tapasztalataim révén egyfajta belső feszültséget érzékelek a hagyomány és a modernitás között, ami nemcsak a politikai tájat, hanem a mindennapi életet is befolyásolja. Az újabb és újabb "szakértői" elemzések, amelyek sokszor inkább a szenzációra építenek, mint a mélyreható megértésre, csak tovább növelik ezt a feszültséget. Kérdés, hogy a jövőben hogyan tudunk egyesíteni a különbözőségeinket, és közösen építeni egy olyan társadalmat, ahol a párbeszéd és a megértés dominál, nem pedig a viták és a polarizáció.
E sajátos, ellentmondásokkal teli ország és nemzet, azaz Románia, megértéséhez elengedhetetlen egy alapos történelmi és kulturális feltárás. Erre teszek most kísérletet az alábbiakban.
Románia, mint a románok nemzetállama, csupán 140 éves múltra tekinthet vissza, és az ott élő különböző nemzeti kisebbségekről, köztük a magyarságról, általában nem szívesen beszélnek. A helyzet különösen bonyolult Erdély esetében, amelyet a román állam mind a mai napig képtelen teljes mértékben integrálni, mintha egy párhuzamos valóságot képviselne. A Székelyföld kérdése pedig még inkább érzékeny téma, hiszen a székelyek identitása és autonómiáért folytatott harca tovább bonyolítja a helyzetet. Ebből adódóan a román politikai diskurzusban mindig jelen van a belső és külső ellenség képe, amely bármikor előhívható, ha a ország politikai vagy gazdasági problémákkal szembesül. A "magyar kérdés" például rendszeresen szerepel a román nemzetbiztonsági stratégiákban, gyakran mint a román állam integritását fenyegető kihívás. Ez a folyamatosan jelenlévő, de nem mindig közvetlen veszélyforrásként értelmezett jelenség hozzájárul ahhoz, hogy a román nemzetállam identitása és biztonsága körüli diskurzusokban a kisebbségi kérdések középpontba kerüljenek, és feszültségeket generáljanak a társadalomban.
A román kommunista diktatúra sajátos hibrid formája alatt, különösen Nicolae Ceaușescu önkényuralma idején, egészen 1989 decemberéig, valamint az azt követő zavaros évtizedben, mély nyomot hagyott a társadalomban. A nacionalista-kommunista rendszer nemcsak a politikai életet formálta át, hanem a mindennapi emberek gondolkodását és identitását is. E hatások máig érezhetők, például a hírhedt magyargyűlölő szervezet, a Román Tűzhely (Vatra Romaneasca) révén, amelynek utódpártjai különböző szélsőjobboldali csoportok, volt állambiztonsági ügynökök és futballhuligánok laza szövedékéből alakultak ki. Ezek a csoportok a politikai hatalom burkolt vagy éppen nyílt támogatásával működnek, és továbbra is táplálják a gyűlöletkeltést és a nacionalista eszményeket a mai Romániában.
A hírhedt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar (magyar származású nagypapával) és Corneliu Vadim Tudor szellemi örökösének tekinthető a véresszájú ifjú román hős, George Simion ex-államfőjelölt is, aki a nyugatias patriotizmus és a keresztény konzervativizmus hamis álarcát felvéve képes volt sokakat megtéveszteni Romániában, Magyarországon, és nyilván a naiv Nyugaton is.
Simiont korábbi botrányos tettei (ld. az úzvölgyi világháborús magyar katonatemető meggyalázása) és megszólalásai ismeretében szélsőségesen etnofasisztának, sovinisztának, zsidó- és magyargyűlölőnek, a román gárdista és legionárius mozgalom követőjének tekinthetjük, aki jelentős román nemzetbiztonsági, csendőrségi bekötésekkel is rendelkezik.
Ez a széleskörű román hálózat alvóügynökökkel és zsoldosokkal bővelkedett, még az Egyesült Államok területén is. Itt többször is próbálkoztak Ion Mihai Pacepa kiugrott román hírszerző tábornok meggyilkolásával, valamint az idősebb erdélyi magyar író, Wass Albert likvidálásával is, akit a floridai otthona közelében támadtak meg az 1980-as években. Az 1990-es marosvásárhelyi "fekete március" eseményei, amelyek a véres magyar-román etnikai konfliktust övezték, és Sütő András erdélyi magyar drámaíró brutális bántalmazása is nagyrészt a román titkosszolgálatok manipulációinak volt köszönhető.
A "román mélyállam" vagy "az állam az államban" óriási mértékben felelős Románia politikai és társadalmi problémáiért, amely érthető is az ország létrejötte és történelme ismeretében. Románia életét valamilyen formában mindig a bukaresti, az erdélyi, valamint a jászvásári és a moldovai román politikai és kulturális elit szűk körű csoportjai mozgatták, alakították a 19. század eleje óta. Románia mint állam egy maroknyi, igen magas műveltségű (német, francia elitegyetemeken, illetve Pesten tanult) román elitszereplő sikeres projektjének is tekinthető - az ország a többségében írástudatlan paraszti társadalomra épült, melyet mély lenézéssel, de némi együttérzéssel kezeltek a bukaresti vagy jászvásári elit tagjai évszázadokon keresztül.
A 19. század második felében, a magyar szabadságharc bukása után, egy különleges történelmi esemény zajlott le: a részben görög gyökerekkel rendelkező, erdélyi származású román elit megalapította az Egyesült Román Fejedelemségeket, amelyeket később a Román Királyság követett. E folyamatban fontos szerepet játszott a Hohenzollern hercegi család, akik német származásúak voltak, és nemcsak a brit Windsor, hanem az orosz Romanov dinasztiával is rokoni kapcsolatban álltak. Románia fejlődése a felülről irányított civilizációs törekvések kiváló példája: a nyugati műveltségű elit, amely a belga alkotmányt nagyrészt átvette és beépítette a román társadalomba, 90 százalékban hozzájárult a modernizációhoz. Emellett a hagyományosan erős, vallásos ortodox közösséget is sikerült a latin eredetű kultúra és nyelv irányába terelni, ezzel formálva az ország identitását.
A román nemzetépítő célt szolgálta a Magyarországon és Bécsben, Berlinben tanult román kulturális elit tagjai által gründolt híres kulturális szerveződés, az Erdélyi Iskola (Școala Ardeleană), amely megajándékozta a románságot a latin abc használatával, európai szintű irodalmi alkotásokkal és a vitatott dák-román kontinuitás, folytonosság teóriájával is. Az utóbbi - légből kapott, ellenben gyorsan népszerűvé vált és politikai célra használható - legitimációs történelmi elméletet napjainkban is tanítják és terjesztik. Eszerint a római légiók és a dák őslakosság keveredéséből létrejött ősromán nemzet már vulgáris latint, majd órománt beszélt évszázadokkal a hunok, avarok, majd magyarok megjelenése előtt a Kárpát-medencében. Nem sok történelmi, nyelvészeti bizonyíték támasztja alá ezt az elméletet, de ez egyáltalán nem zavarta a román politikai elitet, hogy elsőbbségük és nemzeti dominanciájuk, legitimitásuk hangsúlyozására használják azt. Például Erdély tekintetében. Erdély kilenc évszázadon keresztül a Magyar Királysághoz tartozott, és a legrégebbi román ortodox templom is csak a 13. századból származik a területén.
A magyar dominancia és elnyomás román narratívájával szemben számos történelmi tény áll, amelyek világosan mutatják, hogy Erdély a román kultúra egyik központja volt a Magyar Királyság keretein belül. Például a 20. század elején Erdélyben már több mint 1500 román tannyelvű iskola működött, ami meghaladta a Román Királyság és Órománia összes intézményének számát. Az erdélyi románság írástudási aránya is figyelemre méltó: több mint a lakosság fele tudott írni és olvasni, míg Romániában ez az arány csupán 30 százalék körüli volt több mint egy évszázaddal ezelőtt. Sajnos a helyzet napjainkban sem kedvező, hiszen Romániában az írástudatlanok aránya körülbelül 2 százalék, ami az egyik legrosszabb mutatónak számít az egész európai térségben.
Románia megalakulása idején, és azt követően évtizedeken át, a legszegényebb és legelmaradottabb országok között tartották számon Európában. Ezzel párhuzamosan a nyugati orientációjú román politikai és kulturális elit, német származású királyával és skót származású királynőjével, Bukarest poros és sáros utcáiból egy népszerű kulturális központot alakított ki. Az idő múlásával a város Kelet-Párizsává vált, grandiózus palotákkal, operaházzal, modern pályaudvarokkal és elegáns sétányokkal gazdagodva. A század eleji román elit olyan kiemelkedő személyiségeket adott a világnak, mint Mircea Eliade, Emil Cioran, Constantin Brâncuși, George Enescu és Eugène Ionesco. Ezek az alkotók közös vonása volt a magyar kultúra iránti nyílt, vagy éppen burkolt ellenszenv, valamint saját népük iránti megvetés, amely különösen Ionesco és Cioran mélyen pesszimista, francia identitású nézőpontjában nyilvánult meg a legélesebben.
Műveit amúgy csak az utóbbi évtizedekben adták ki románul.
E kettős állapot és ellentmondásos érzület napjainkban is megfigyelhető és tetten érhető Romániában, ahol nagyon sok helyen még mindig nincs csatornázás, áramellátás, egészségügyi ellátás, míg a nagyvárosokban, mint Bukarest, Konstanca, Brassó vagy Temesvár, európainak mondható, a budapestit elérő vagy meghaladó az élet- és bérszínvonal. Mindemellett a politikai és gazdasági kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság Románia egyik védjegyévé vált, az átlag nyolchavonta jelentkező kormányválságokkal és -váltásokkal, és az egymásnak ellentmondó társadalomátalakító és gazdaságélénkítő tervekkel.
Mindez azt eredményezte, hogy az utóbbi három évtized során mintegy 5 millió román állampolgár hagyta el szülőhazáját, hogy elsősorban Nyugat-Európában próbáljon szerencsét - és utalja haza éves szinten a román GDP kb. 20 százalékát az otthon maradott családtagok megsegítésére. Az erdélyi magyarság is nagyjából megfeleződött napjainkra. Körülbelül egymillió főre apadt a tömeges elvándorlás, illetve az erdélyi szórványban erőteljes asszimiláció nyomán. Körülbelül 150 ezer erdélyi magyar az anyaországban talált jobb lehetőségeket oktatás és karrierépítés terén, ellenben nagyon sokan még tovább, az USA-ba vagy éppen Ausztráliába mentek.
Problémáik okai szerintük a nyugati "karvalytőke", a nemzeti szintű kizsákmányolás, a korrupció, és persze mindig kéznél vannak a veszélyes szeparatizmusra, autonómiára törekvő magyarok ügyei. A román vidéki régiók mellett az egyre nagyobb európai román diaszpóra tagjai is túlnyomórészt a szélsőséges Simionra szavaztak, mintegy 65% arányban. Elemzők szerint elsősorban mintegy dacos tiltakozásképp az otthoni korrupt, és felettébb gyenge teljesítményű román politikai elit ellen, akik miatt el kellett hagyniuk hazájukat a jobb megélhetés érdekében Nyugat-Európa irányába. (Itt érdemes megjegyezni egyébként, hogy a 2016-os Brexit egyik legfőbb kiváltó oka a tömeges román bevándorlás és a román bűnözői csoportok megjelenése volt.)
A romániai elégedetlenség hangadói és szélsőséges nézőpontú problémamegoldók már nem a zsidó közösséget állítják párhuzamba a bűnözéssel, hiszen az 1940-es években a romániai zsidóellenes pogromok során több mint 300 ezer zsidót öltek meg embertelen brutalitással, különösen Moldvában. Ennek következtében napjainkra a zsidó közélet szinte teljesen eltűnt Romániából, alig maradtak nyomai.
Utóbbiak politikai merényletekben és komoly vérengzésekben is részt vettek a barcasági és csíki székely falvakban 1944 őszén, telén. A "történelem nem ismételi önmagát, de hajlamos hasonló mintákat követni", így sajnálatosan a román szélsőséges soviniszták szellemi utódai ott vannak George Simion mögött, az AUR pártszervezetiben, valamint a focimeccsek ultrái között is, és egy "kórokozók" nélküli, tiszta, ortodox román nemzetállamot vizionálnak. Románia múlt vasárnap látszólag visszalépett a szakadék széléről és ellenállt a sötét mélység vonzásának (nem kis részben köszönhetően a közel 900 ezer magyar szavazatnak), de az is lehet, hogy csak önmaga körül jár egy nagy várárokban, amit saját magának ásott.
A szerző Erdélyből származik, és a nemzetközi kapcsolatok területén végez kutatásokat.
Ez a cikk az ÖT és az Index közötti kreatív együttműködés eredményeként került fel az oldalunkra. Ha tetszett, és szeretné megosztani, vagy hozzászólna hozzá, esetleg még több hasonló tartalomra vágyik, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
