Nógrád szívében indult el a legendás mentőápoló pályafutása, aki négyszer évtizede alatt rengeteg életet mentett meg.

Mahunka Géza több mint négy évtizedes elkötelezett munkássága során a Kispesti Mentőállomás megkerülhetetlen alakjává nőtte ki magát. A mentőápoló, aki pályafutását Salgótarjánban indította, fáradhatatlan elhivatottsággal, humorral és emberséggel támogatta a rászorulókat. Munkájával nemcsak a betegeket segítette, hanem bajtársai és a helyi közösség számára is igazi példaképpé vált.

Mahunka Géza 1981-ben kezdte pályafutását Salgótarjánban, majd Pásztón szolgált, mielőtt 1993-ban a Kispesti Mentőállomásra került - írták az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldalán. Az elmúlt 32 évben Kispesten a mentőautó szirénája és a "habos kávé" a Bajcsy büféjében éppúgy hozzátartozott a nevéhez, mint a betegek iránti odaadás és a bajtársi hűség. A mentőápoló számtalan életet mentett, legyen szó újraélesztésről, baleseti ellátásról vagy kórházba szállításról, mindig a betegek érdekeit tartotta szem előtt.

A legújabb információkért ne felejts el követni minket a Nool.hu Google News platformján is!

Szirénák zúgása és lelkes tapsvihar kísérte a nyugdíjba vonuló mentőápoló búcsúztatását.

Géza bácsi, ahogy a helyiek barátságosan emlegették, nem csupán a betegek, hanem a közösség szívéhez is közel állt. A Köki és a Határ úton élő hajléktalanokat névről ismerte, és mindig volt egy kedves szava, amivel felemelte a lelküket. Nyugdíjba vonuló mentőápolóként a nyílt, őszinte kommunikáció és a szakmai alázat révén generációk tiszteletét nyerte el. A Kispesti Mentőállomás 100 éves történetében számtalan emlékezetes eset és anekdota kötődik hozzá, mivel mindig készen állt arra, hogy segítsen, és emberi kapcsolatokat építsen.

Utolsó szolgálati napján bajtársai szirénaszóval és tapssal köszöntötték, amint az "ötvennégyessel" utoljára begördült az állomás udvarára.