Nőként látta meg a napvilágot, de férfiként élt és boldogította a nőket a magyar arisztokrácia berkein belül – Vay Sándor, a szívtipró gróf története igazán különleges.

Óriási leállás jön az egyik legnagyobb magyar banknál: kártyával sem tudsz majd fizetni

A kedden benyújtott, tizenötödik alaptörvény-módosítás hangsúlyozza, hogy az ember születési neme biológiai jellemző, amely a teremtés rendjének megfelelően vagy férfi, vagy női lehet.

Ez a társadalom nagy részére igaz is. Azonban vannak olyan emberek, akik olyan nemi jellegekkel - kromoszómák, hormonok, külső és belső nemi szervek, testfelépítés - rendelkeznek, ami mindkét nemre jellemző. Az interszex állapotnak számos különböző formája van, és az egészségi állapotok széles körét öleli fel.

A transzemberek egy része határozottan nőként vagy férfiként azonosítja magát, így a módosítás első ránézésre őket nem érinti. Azonban a jogszabály célja inkább azokra irányul, akik nem bináris identitással rendelkeznek. A bevezető szöveg világosan megfogalmazza, hogy a cél az alkotmányos szinten történő tilalom bevezetése a nem- és névváltoztatásra vonatkozóan, amely már 2020 óta gyakorlatilag kizárt a jogszabályok által.

A transzgender identitások már régóta jelen vannak a történelem szövetében: a 19. században egy különös magyar gróf, Vay Sándor, férfiként élt, noha születésekor nőként anyakönyvezték. Vay Sarolta Zsófia Lilla Róza Johanna néven látta meg a napvilágot 1857. május 21-én Pesten, gróf vajai és laskodi Vay László és Beniczky Sarolta gyermekeként. Az ő története rávilágít arra, hogy a nemi identitás kérdése mindig is bonyolult és sokszínű volt.

Három testvére volt, de sajnos közülük kettő korán távozott az élők sorából. Apja így a legidősebb fiának álmait próbálta megvalósítani rajta, és szigorú nevelésben részesítette, hogy katonává formálja. Egészen 12 éves koráig fiús ruhákban nevelkedett, miközben megtanulta a vívás és a lovaglás fortélyait, ami lehetővé tette számára, hogy könnyedén beilleszkedjen a férfiak világába. Később nagyanyja egy drezdai leányiskolába íratták be, de ott nem találta a helyét. Itt azonban egy osztálytársa iránti szenvedélye feléledt, és együtt megszöktek, amiért az intézményből azonnal ki is rúgták őket.

Ezután kezdte magát Sándornak hívni, innentől igazából férfiként élte az életét, és fiatalkorában sorra hódította meg a lányokat. Családja időközben elszegényedett, és mivel akaratuk ellenére ő nem akart magának gazdag férjet, dolgozni kényszerült. Verseket és novellákat írt kezdetben Váy Sarolta néven, de újságíró-karrierjét már Sándorként kezdte. Dolgozott többek közt a Pesti Hírlapnál, a Vasárnapi Újságnál, az Új Időknél, Egyetértésnél, Magyar Szalonnál, az Országos Hírlapnál és a Debreczeni Hírlapnál is.

Huszonhárom éves korában Hegyes Mari színésznő figyelmének megnyerésére tett kísérleteket Eger városában. Noha próbálkozásai nem hozták meg a várt eredményt, Sándor bátorsága arra sarkallta, hogy párbajra hívjon egy fiatal jogászt, aki sértő megjegyzéseivel bántotta a szívét megdobogtató lányt. Huszonnégy évesen tudósítóként találta magát Nyíregyházán, ahol egy újabb sorsfordító találkozásra került sor: itt ismerte meg Eszéki Emma színésznőt. Az estéket Emma előadásain töltötte, míg a nappalokat a hódítás örömének szentelte.

Fekete szivart pöffeszkedve tartott a szájában, miközben a hölgyeket udvariasan méregette. Sétapálcáján egy elegáns madárfej díszelgett, ... és keménykalapja mindig kicsit ferdén ült rövidre vágott haján. Bergsteiger-cipőt viselt, hiszen az volt a férfias divat, nyakkendőjébe pedig egy turbánt viselő figurát tűzött. Kisujján pecsétgyűrű csillogott, kezében pedig egy stílusos pálcát lengetett - így írta le őt Krúdy Gyula.

Emma végül beleszeretett, Sándor megszöktette őt, és egy álpap adta össze őket, házasságkötésükről még okmány is készült. Pestre költöztek, és Emma abbahagyta színészi karrierjét szerelme kedvéért, de házasságuk hat év után tönkrement egy másik nő miatt. Sándor 1887-ben a Wörthi-tónál találkozott egy 26 éves tanítónővel, Engelhardt Máriával, akivel levelezni kezdtek, majd 1889-ben oltár elé is álltak.

Második házassága sem tartott azonban sokáig, mert a gróf eladósodott. Apósától kért pénzt, de nem tudta visszafizetni, ezért a férfi női mivoltára hivatkozva feljelentette, a grófot pedig letartóztatták. Az ügy óriási visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban is.

Ezután egy szanatóriumba került, ahol a kivizsgálása során készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a következőképpen nyilatkozott:

- Uraim, bölcs jogi tudósok, pszicho- és patológusok! Irányítsák maguk az én életemet; minden léptemet a szerelem vezette, minden tettemet ez indokolta - hisz Isten oltotta belém. Ha ő ilyennek teremtett és nem másnak, arról csak nem tehetek én, avagy a végzet kifürkészhetetlen utai ezek?

A kezelés után az írói pályáját férfiaként folytatta, nem zárkózott el a szabad szerelem, a füstölgő szivarok és az éjszakai kalandok elől sem. Élete során az írásnak szentelte minden energiáját, művei már életében megjelentek, összesen tíz kötetben. Krúdy Gyula egy elbeszélésében tisztelgett előtte, emléket állítva a tehetségének. Az I. világháború következtében Svájcba kényszerült, ahol később tüdőgyulladással megküzdve a luganói szanatóriumban hunyt el 1918. május 23-án.