Pásztor Erzsi szilvesztere nem éppen az elképzelései szerint alakult.

Az örökké vidám, folyton csacsogó, a problémákat humorral megoldó színésznő nem igazán akar tudomást venni az életkoráról, de be kell látnia, hogy ez egyre nehezebb.

"A nyolcvankilencedik évemben járok, és bárhonnan is nézem, ez akkor is nyolcvankilenc. Az egészségemre mostantól jobban kell figyelnem. Az ünnepek alatt sajnos nem tölthettem az időt a lányommal, mert ő éppen szentestén lett beteg. Egy makacs vírus kényszerítette ágynyugalomra, és még szilveszterre sem gyógyult meg, így mindenki a saját otthonában töltötte a napokat. Ugyanakkor az, hogy végre hazaköltözött Olaszországból, és a közelemben él, számomra igazi ajándék. Még ha nem is találkozhattunk személyesen, a lányommal és a barátnőivel telefonon tartottam a kapcsolatot." - mesélte a Story magazinnak.

Hozzátette, nagyon szerencsésnek érzi magát, mert az isiászát leszámítva kifejezetten jó egészségi állapotban van. Jelenleg több darabban is játszik, pedig nem gondolta, hogy ennyi idősen még színpadra fog állni.

"Sosem gondoltam volna, hogy ennyi idősen még játszani fogok. A színház az életem, viszont ha észreveszem, hogy már nem jut eszembe a szöveg, azonnal abbahagyom a munkát. Mégis jó lenne úgy elmúlni a világról, hogy a halálomig megmarad a színház. A szinkronizálást viszont abbahagytam, és az biztos, ha tényleg lesz újra Szomszédok, abban már nem szeretnék részt venni" - mondta.

A színésznő elárulta, otthon sosem unatkozik, mindig talál magának valami elfoglaltságot. Sok keresztrejtvényt fejt, főz, takarít, piacra jár, tévézik, telefonon beszélget, a lányával van. Szilveszter éjszakáján pedig csak egy dolgot kért a Jóistentől:

"Azt kívánom, hogy még egy kicsit itt maradhassak, és az életem a jelenlegi mederben folytatódjon. Ennyi idősen már nem vágyom olyan dolgokra, amelyek elérhetetlenek számomra. Néha még az elérhető célokat is nehezen tudom megvalósítani. Az öregség egyik legnagyobb bánata, hogy az embernek már nincsenek szülei, és sok szeretett barátot is elveszít. Szerencsére azonban új barátokra is szert tettem, és a régiek emlékét mindig magammal hordozom" - osztotta meg gondolatait a színésznő, hozzátéve, hogy a legnagyobb öröme jelenleg az, hogy az Olaszországban élő Júlia unokája februárban két hétre hazalátogat.