Athina és Attila házassága egy igazi különlegesség, tele váratlan fordulatokkal és izgalmas eseményekkel. Az ő történetük nem csupán egy szokványos románc, hanem egy olyan kaland, amely meghaladja a hétköznapi kereteket. Minden találkozásuk és közös élmén

Lehullott az utolsó álarc is! Fény derült arra, hogy ki diadalmaskodott az Álarcos énekes versenyében.

Talán végre eljött az idő, amikor el merjük fogadni, hogy a sors különös módon formálta az eseményeket, mintha egy mexikói szappanopera forgatókönyvírója írta volna a történetet. Az ifjú pár, Attila és Athina, 2014-ben ünnepélyesen fogadták meg egymásnak a hűséget, és egy esztendővel később megérkezett a kisfiuk, aki új színt vitt az életükbe. Azonban a házasság nem hozta el a várt boldogságot, s így 2016-ban a pár úgy döntött, hogy elindítják a válási folyamatot.

- A válást 2017-ben zárták le. Így visszatekintve, talán az lehetett az igazi oka, hogy még egyikünk sem érett meg igazán a házasságra - elemezte a történteket Athina. - Ezután 2018-ban visszaköltöztem Budapestre, a kisfiunkat pedig heti váltásban neveltük.

Bár a válás már a levegőben lógott - igaz, akkor még egyikük sem sejtette -, a kapcsolatuk nem volt kifejezetten rossz. Mindketten úgy érezték, hogy kisfiuk érdekében fontos, hogy a viszonyuk a lehető legjobb legyen. Szándékuk az volt, hogy a nevelésük során a körülményekhez mérten a legjobbat nyújtsák, ezért úgy döntöttek, hogy családterápiás támogatásra van szükségük. A szakember segítségével mindannyian igyekeztek majd feldolgozni a felmerülő nehézségeket és megerősíteni a családi kötelékeiket.

- Aztán 2019-re ebből párterápia lett, majd egy évre rá újból összejöttünk - mondta Athina. - A fiunk is nagyon örült, főleg, amikor újra összeköltöztünk és hivatalosan is egy pár lettünk.

Tudtam, hogy elkerülhetetlen, hogy a válásunkról szóló bírósági végzést is magammal vigyem a hivatalba. Ahogy beléptem, hirtelen feltűnt az ügyintéző, aki közölte velem, hogy még mindig házasként vagyok nyilvántartva. Az ügyvédektől nem érkezett semmilyen hivatalos irat, és én teljesen megdöbbentem. Valahogy úgy éreztem, mintha egy színjátékban lennék, ahol nincs forgatókönyv, és fogalmam sincs, mit kellene mondanom vagy tennem. Az egész szituáció olyan váratlan volt, hogy csak álltam ott, és próbáltam felfogni, mi is történik valójában.

Az ügyintéző felajánlotta, hogy felviszi a gépbe a bírósági végzést, ezután pedig 30 nap leteltével hivatalosan is elváltnak számítanak majd. Athina viszont kért egy kis időt, hogy mindezt megbeszélje a párjával, akiről mint kiderült, hogy még mindig a férje.

Azt hittem, hogy felnevet a helyzeten, és azt mondja: "Hát ilyen tényleg csak velünk történhet!" Ezzel szemben viszont azt kérdezte: "Nem gondoljátok, hogy esetleg érdemes lenne visszafordítani a dolgot?"

Az ügyintéző végül nem rögzítette a bírósági végzést a számítógépben, így Athináék tavaly újra megtartották a szertartást. Ez a második alkalom annyira érzelmesre sikeredett, hogy még az anyakönyvvezető is meghatódott, és könnyekben tört ki.

Idén áprilisban világra jött a kislányunk, és a házasságunk most még szorosabb kötelékbe fűződik, mint valaha - mesélte az ifjú feleség, aki szívből reméli, hogy ha csupán egy házasságot is sikerül megmenteni a történetükkel, már akkor is megérte ez a kis malőr. Az ügyvédjeik pedig megúszták a felelősségrevonást, hiszen egyikük sem említette meg a hibát a másiknak.