Nem a plusz fél óra játék jelent igazi veszélyt a labdarúgásra, hanem a kapzsiság, ami mindent eltorzít és a sport lényegét elhomályosítja.
Képzeljük el, mennyi csodálatos élményről mondtunk volna le, ha a fociban nem létezne a hosszabbítás. Összegyűjtöttünk néhány emlékezetes pillanatot, amelyek igazolják, mennyire izgalmasak ezek a percek.
Az utóbbi időszakban egyre inkább felmerült az a lehetőség, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) újabb szabálymódosításokat tervez, követve a tavalyi változtatásokat. Most a Bild című német lap ismét napirendre tűzte ezt a témát. A lap három lehetséges módosítást vázolt fel, melyek közül az egyik legérdekesebb, hogy eltörölnék a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában alkalmazott kétszer tizenöt perces hosszabbítást. Amennyiben a párharc két mérkőzése nem hoz döntést a továbbjutásról, a csapatoknak nem kellene tovább küzdeniük, hanem egyből a büntetőpárbaj következne. Ezt a változtatást azzal indokolják, hogy így csökkenteni lehetne a játékosok terhelését és megkönnyítenék a versenyt.
A gondolat önmagában nemes célt szolgálna, ha nem azzal szembesülnénk minden évben, hogy egyre több és több meccset akarnak kisajtolni a játékosokból. Az idei BL-szezon egyik nagy újítása az volt, hogy a mezőnyt 32-ről 36 csapatosra bővítették, ami azt eredményezte, hogy az eddig megszokott hat csoportmeccs helyett nyolc alapszakaszmeccset játszott mindenki, az egyenes kieséses szakaszt pedig egy rájátszáskörrel egészítették ki, amelyben a nem kiemelt csapatok játszottak a legjobb 16-ba kerülésért.
Bár még csak az elődöntők szakaszában járunk, érdemes elgondolkodni a csapatok számára az idei versenysorozat során a hosszabbítás által jelentett extra terheken. Az eddig lejátszott 20 párharcból mindössze három esetben volt szükség a ráadásra, és a PSV különösen emlékezetes módon a hosszabbítás során döntötte el a Juventus ellen vívott mérkőzését, elkerülve a büntetőpárbajt. A Real Madrid és az Atlético Madrid, valamint a Paris Saint-Germain és a Liverpool összecsapása viszont gól nélküli ráadást hozott, így tizenegyesrúgásokra volt szükség. Érdekes megfigyelni, hogy a Liverpool és az Atlético Madrid is kiemelt csapatként lépett a 16 közé, tehát kevesebb meccs fáradalmait kellett magukkal cipelniük a Bajnokok Ligájában. Ennek ellenére a plusz játékidő kimerítette őket, és végül mindketten búcsúztak a további küzdelmektől.
Azt pedig tényleg csak zárójelben jegyezzük meg, hogy akkor is többet pihennének az együttesek, ha a szezon végén nem kellene 32 csapatos klubvilágbajnokságon játszaniuk, az Európa-bajnokság és a világbajnokság mezőnyét pedig nem duzzasztanák tovább, töltelékmeccsekkel- és csapatokkal felhígítva a mezőnyt. De hogy valami jóval is érveljünk, összeszedtünk pár olyan meccset, amelyek teljesen átírták volna a történelmet akkor, ha nincsen még kétszer tizenöt percnyi futball.
Gary Lineker sokak által ismert mondása szerint a foci egy olyan játék, amelyet 22-en játszanak és mindig a németek győznek. Az utóbbi pár év valamelyest átírta ezt a mondatot, a Real Madrid ugyanis rendre bebizonyította, hogy még az utolsó utáni pillanatban is képes csodát tenni. Így volt ez 2022-ben, a Manchester City elleni elődöntő visszavágóján is. Az első meccs gólparádét hozott, 4-3-ra győzött hazai pályán a City és sovány előnyből várta a madridi meccset.
A Santiago Bernabéu stadionban hosszú ideig csend honolt a gólok terén, de a 73. percben végre megindult a játék. Rijad Mahrez volt az első, aki betalált, ezzel megszerezve a vezetést az angol csapat számára. Az izgalmak azonban nem álltak meg itt: Jack Grealish a 87. percben közel járt ahhoz, hogy lezárja a mérkőzést, de Ferland Mendy bravúros mentése megakadályozta a gól megszületését. Az utolsó percben Rodrygo egy Benzema által adott precíz passzal egyenlített, majd egy perccel később újra betalált, ezzel hosszabbításra kényszerítve a csapatokat. A hosszabbítás során egy büntető döntötte el a sorsokat, amelyet Karim Benzema értékesített, így a Real Madrid a mélyből feltápászkodva jutott a döntőbe, ahol végül 1-0-ra legyőzte a Liverpoolt.
Múlt héten az Arsenal megmutatta, hogy még a leghosszabb sorozatok is véget érhetnek. De emlékezzünk vissza egy másik emblematikus pillanatra: tíz évvel ezelőtt nem lehetett nyugodtan hátradőlni a Real Madrid ellen az utolsó percekben. A 2014-es Bajnokok Ligája fináléban két madridi csapat csapott össze, miközben a spanyol bajnokságban is hatalmas harc folyt a trófeáért – a Barcelona is a versenyben volt. Végül az Atlético Madrid emelhette a magasba a kupát, miközben a Real Madridban a bosszúvágy feszítette a játékosokat a lisszaboni összecsapás előtt.
A vezetést a 36. percben egy meglepetés gól révén szerezte meg az Atlético, amikor Juanfran fejesét Iker Casillas nem tudta hárítani, így Diego Godín könnyedén betalált. A Real Madrid minden tőle telhetőt megtett a kiegyenlítésért, de úgy tűnt, ezen a napon ez is kevés lesz. Az Atlético a rá jellemző elszántsággal és masszív védekezéssel igazi rémálommá változtatta a blancók estéjét. A feszültség a 93. percben tetőzött, amikor Luka Modric szöglete a megfelelő pillanatban találkozott Sergio Ramos fejével, aki precízen, a kapufa mellé juttatta a labdát a jobb alsó sarokba.
Ez a gól olyan mélyen megviselte az Atlético játékosait, hogy a hosszabbítás során a Real Madrid háromszor is betalált. Először Di María varázslatos szólóját követően Gareth Bale közelről fejelt a hálóba, majd Marcelo távoli lövése és Cristiano Ronaldo tizenegyese véglegesen biztosította a trófea sorsát.
Bár a Bajnokok Ligájától egy kicsit távolabb kalandozunk, érdemes felidézni a közelmúlt izgalmas eseményeit, különösen a Manchester United és az Olympique Lyon Európa-liga negyeddöntőjének párharcát. Ez a találkozó különösen emlékezetes volt, hiszen az angol futball rekordbajnoka rég nem produkált ilyen színvonalas meccset. Az első összecsapás Franciaországban 2-2-es döntetlennel zárult, így a visszavágóra igazán izgalmas helyzet maradt, ahol bármi megtörténhetett.
A Manchester United a mérkőzés elején lendületesen kezdett, és Manuel Ugarte, valamint Diogo Dalot góljaival 2-0-s előnyre tett szert az első félidő végére. Azonban a második félidő hajrájára a Lyon felébredt, és Corentin Tolisso, valamint Nicolás Tagliafico góljaival kiegyenlítettek, így a találkozó a hosszabbításra ment. A hosszabbításban a Lyon, Rayan Cherki és Alexandre Lacazette révén, már kétgólos előnybe került, ám a United nem adta fel. Bruno Fernandes a 115. percben büntetőből szépített, majd a 120. percben Kobbie Mainoo révén sikerült egyenlíteniük. De a fordulat még nem ért véget! A 121. percben Harry Maguire, aki sok kritikát kapott az utóbbi időszakban, egy fejes gólal döntő jelentőséggel lépett pályára, ezzel tovább juttatva a Manchester Unitedet a következő körbe. Ezt az izgalmas és drámai mérkőzést érdemes újra átélni, hiszen a futball világában a csodák sosem zárulnak le!
Hasonló őrület volt az 1982-es spanyolországi világbajnokság elődöntőjében is, ahol a nyugat-németek a franciákkal játszottak. A sevillai éjszakaként elhíresült mérkőzést, mint számos más találkozót, este kilenc órakor kezdték el, tekintettel a nagy melegre. Ugyan a vb-k történetében ez volt az első olyan meccs, amely tizenegyesekkel dőlt el, a találkozóra bizonyára másképp emlékeznénk, ha nincs a hosszabbítás. A rendes játékidő a két gólon kívül a német kapus, Harald Schumacher és a francia hátvéd, Patrick Battiston brutális ütközéséről maradt emlékezetes. A francia játékos hosszú percekre elveszítette az eszméletét, később kórházba szállították, ahol kiderült, hogy több foga is kitört, megrepedt a nyakcsigolyája, és agyrázkódást szenvedett.
Annak ellenére, hogy mindkét csapat előtt adódtak remek lehetőségek, végül 1-1-gyel zárult a rendes játékidő, a hosszabbítás fél órája alatt azonban négy gól is esett. Nyolc perc után ugyan már két góllal is vezettek a franciák, a németek megkezdték a felzárkózást a pár perccel korábban beálló Karl-Heinz Rummenigge góljával, majd Klaus Fischer találata azt jelentette, hogy jöhettek a tizenegyesek. A büntetőpárbaj hőse végül az a Schumacher lett, akinek addigra már nem kellett volna a pályán lennie. A döntőben Paolo Rossiék átgázoltak az NSZK-n, így Olaszország megszerezte harmadik világbajnoki címét.
Íme, néhány ötlet a szöveg egyedibbé tételére: "Csak néhány példa következik, de a felsorolás szinte a végtelenségig folytatható. Ha nem lenne lehetőség a hosszabbításra," Alternatív megoldásként: "Ezek csupán néhány példa, de a lista szinte határtalan. Ha nem lenne lehetőség a kiterjesztésre," Remélem, hasznosnak találod ezeket a javaslatokat!
Számos ellenérv létezik, amiért nem érdemes még kétszer tizenöt percet szenvedni a büntetőrúgások előtt. De vajon tényleg az a helyes megoldás, hogy az UEFA úgy próbál több futballélményt kínálni a nézőknek, hogy ezzel párhuzamosan csökkenti a csapatok játékidejét? Ma már talán nem annyira elterjedt a nézet, miszerint a tizenegyespárbaj csupán a szerencse játékának számít, de ettől függetlenül a foci lényegét nem ez adja. Lehetséges, hogy ez a legkevésbé kedvezőtlen módja annak, hogy eldöntsék, melyik csapat lép tovább, de ezt inkább tartsuk meg végső megoldásként.
A hosszabbítás eltörlésének mögött valójában nincsenek meggyőző érvek; csupán azt a benyomást igyekszik kelteni, mintha az UEFA egy sokkal fontosabb kérdéssel foglalkozna, mégpedig a sportolók kimerítésével.
