"Most már egy különleges laboratóriumot képvisel egy autó" - 92 éves lett az első magyar női mentőápoló - Házipatika

Rózsika néni már 92 esztendős, és története igazi kincs a mentőszolgálat világában. Ő volt az első magyar női mentőápoló, aki három éven át teljesítette szolgálatát a Központi Markó utcai Mentőállomáson. Emlékei tele vannak izgalmakkal és kihívásokkal, amelyek meghatározták életét. Fedezd fel, hogyan idézi fel azokat a felejthetetlen éveket, amikor az élet és halál határvonalán egyensúlyozott, és hogyan formálta ez a tapasztalat a jövőjét.

"Sokan úgy tudtuk, hogy az Országos Mentőszolgálatnál csak 2017 óta dolgozhatnak nők is mentőápolóként és gépkocsivezetőként, szakítva az addigi szabályokkal, mi szerint hölgyek csupán orvosként és mentőtisztként teljesíthettek szolgálatot a prehospitális ellátásban" - olvasható a mentők Facebook-bejegyzésében, amelyben bemutatták az Országos Mentőszolgálat történetének első női mentőápolóját.

A jelenleg 92 éves Zabó Jánosné, Rózsika néni elmesélte, hogy 1951-ben, vagyis 74 évvel ezelőtt 4 bajtársnőjével együtt részt vett egy mentőápolókat képző programon, majd három évig dolgozhatott a Mentőszolgálat kivonuló ápolójaként. 3 éves szolgálatát a Központi Markó utcai Mentőállomáson látta el.

"Az '50-es években egy olyan jogszabály lépett életbe, amely előírta, hogy a nőket be kell vonni a munkavégzés minden területére. Azonban '53 végén egy újabb rendelet született, amely megtiltotta, hogy a nőket a nehéz fizikai munkákból részesítsék" - emlékezett vissza. Elmondása szerint a Mentőszolgálat akkori vezetője személyesen válogatta ki azokat a fiatal nőket, akikről úgy ítélte, hogy elég erősek és alkalmasak a mentőápolói feladatok ellátására. "Ma már egy mentőautó igazi laboratórium" - fogalmazott a modern felszerelésekről, megjegyezve, hogy az ő idejükben szinte semmiféle eszköz nem állt rendelkezésükre a betegek megfelelő ellátásához. A hordágyak kerekei nélküliek voltak, így gyakran kellett a betegeket cipelniük, még a nyolcadik emeletről is.

"A Moszkva téren egy emlékezetes baleset történt, amikor egy férfi a villamos elé esett, és a jármű teljesen összenyomta őt, a lábait a mellkasába nyomva. Ez a látvány rendkívül megrázó volt. Ezen kívül volt egy kisfiú is, aki a dunyhába bújt el, miután a szülei otthagyták őt egyedül. Ő körülbelül ötéves lehetett, és sajnos megfulladt a dunyha alatt. Ezek az élmények nagyon megviseltek, és sajnos csak egy a sok közül, ami hasonlóan sokkoló volt."

Rózsika néni mélyen beleszeretett az életmentő szakmába, ám 1954-ben a programot váratlanul megszüntették. Az addigra már 20 tagúra bővült bajtársnői közössége más egészségügyi munkakörökbe került, annak ellenére, hogy a hölgyek teljesítménye éppen úgy megállta a helyét, mint férfi kollégáiké. Amikor el kellett hagynia a mentőszolgálatot, szíve szerint fájt a búcsú, hiszen szenvedéllyel végezte a munkáját. "Nagyon jól éreztük magunkat, a közösség összetartó volt, és a bajtársi viszonyok is kiválóak, így igazán öröm volt ott dolgozni" - mesélte nosztalgikusan.

Kiemelt képünk illusztrációs jelleggel készült, forrása: Getty Images.