Molnár Gusztáv szerint az élete olyan, mint egy amerikai sikerfilm, tele izgalmakkal, váratlan fordulatokkal és inspiráló pillanatokkal.
Molnár Gusztáv az utóbbi időszakban igazán felfelé ívelő pályán mozog: nemcsak a Sztárbox versenyt zsebelte be, hanem most lelkesen készül a közelgő szuperdöntőre is. Emellett egyetemista, ami új kihívásokat és élményeket hoz az életébe. A munkáját szenvedéllyel végzi, és örömmel tölti el, hogy a magánélete is végre a helyére került. Feleségével együtt már a babakelengye beszerzésén fáradoznak, ami új fejezetet nyit számukra.
- Belekezdtünk a vásárlásba, de igazán csak úgy, a pillanat hevében - mesélte nevetve Guszti a Vasárnapi Blikknek. - Még pelenkázóasztalunk nincs, viszont már beszereztünk egy mellszívót. Persze nem pánikolunk, hiszen március végéig még bőven van időnk, de azért igyekszünk elkerülni, hogy mindent az utolsó pillanatra halmozzunk.
Gusztáv úgy érzi, hogy végre egy stabil úton halad az életében, de tudja, hogy nem szabad elbíznia magát, hiszen a múltban már többször is átélt váratlan mélypontokat. Éppen ezért próbálja tudatosan rendszerezni a mindennapjait. Például az edzéseit egy táblázatban dokumentálja, hogy nyomon követhesse a fejlődését és elkerülhesse a régi hibákat.
- Figyelnem kell arra, hogy mindig legyen mit csinálnom, ennek fontos szerepe van abban, hogy tiszta tudjak maradni. Mostanában a Sztárbox miatti edzések, a munka és az egyetem kitöltik a mindennapjaimat, de már készülök arra, amikor nem kell ennyit edzenem. Most például épp indulok futócipőt vásárolni, mert elhatároztam, hogy egy év múlva, a negyvenedik születésnapom előtt lefutok egy félmaratont. Naplót vezetek az edzéseimről - újságolta Guszti, aki szeptember óta belevetette magát a tanulásba, a színész mentálhigiénés szakembernek tanul, hogy a hozzá hasonló cipőben járókon segíthessen.
Péntek délután és szombaton járok az egyetemre, amit a munkahelyem is teljes mértékben támogat. Sőt, izgalmas újdonságként nemsokára egy pszichológiai podcastot indítunk, aminek a készítésében aktívan részt veszek. Nagyon lelkesít az, amit tanulok; nemrégiben egy gyászról szóló konferencián vettem részt, ami mély benyomást tett rám. Emellett már a szakdolgozatomra is készülök. Mostanában úgy érzem, hogy igazán férfivá érek, és ez a folyamat különösen izgalmas számomra - mesélte a 39 éves színész.
A színészet az utolsó öt évben eltávolodott a mindennapjaimtól, és most úgy érzem, hogy nem is biztos, hogy a jövőben ezen az úton szeretnék járni.
A születendő kislányommal kapcsolatban egészen más megközelítést tervezek, mint ami a fiam esetében volt. Amikor ő kicsi volt, rengeteg időt töltöttem játékkal, és előfordult, hogy 36 előadásom is volt egymás után, olyannyira, hogy két hétig nem is láttam ébren a fiamat. Most azonban szeretném, ha minden este én fürdethetném a kislányomat, és én vinném őt óvodába, vagy érte mennék. Ráadásul látom a régi kollégáimat, akik szintén sokat játszanak, de jelenleg ez nekem nem hiányzik. Húsz évig voltam a színpadon és sok alkoholt fogyasztottam, de most már nem iszom, és a színészi pályám is a múlté. Talán van összefüggés is ebben - tette hozzá Guszti, aki elképzelhetőnek tartja, hogy amikor a kislánya nagyobb lesz, talán visszatér a színpadra. - Ha egy olyan lehetőség bukkan fel, amire szívből tudok igent mondani, akkor most sem mondanék rá nemet, de nagyon megfontolom, mit vállalok el. Az utóbbi időben sok megkeresést kaptam, hogy szerepeljek különböző műsorokban, de nem akarok mindenáron a középpontban lenni. Én lettem az ország "Royal vodka arca", de ez nem jelenti azt, hogy bármit megtennék csak azért, hogy szerepeljek - hangsúlyozta Guszti.
Guszti azt is elárulta, hogy a családjából egyedül a húgával tartja a kapcsolatot, édesanyját pedig csak anyagilag támogatja minden hónapban.
Szüleim az esküvőmön nem tudtak jelen lenni. Apámmal évek óta nem tartom a kapcsolatot, míg édesanyámat 36 éven át próbáltam támogatni, de végül beláttam, hogy a változás csak akkor következhet be, ha ő is elkötelezi magát mellette. A húgommal jó viszonyt ápolunk, és karácsonykor is meglátogatjuk őket, de most már Dorina és a kislányom az én igazi családom, és rájuk kell összpontosítanom. Minden hónapban küldök édesanyámnak anyagi segítséget, de ennél többet már nem tudok érte tenni – osztotta meg Guszti, aki éppen a saját életéről és küzdelmeiről ír egy könyvet, emellett monodrámán is dolgozik. – Szeretném, ha a negyvenedik születésnapom előtt megjelenne a könyvem, és remélem, a monodráma is elkészül addigra. Jelenleg úgy érzem, az életem egy amerikai sikerfilmet idéz, de tudom, hogy addiktológiai szempontból ez még nem a vége, hiszen pár hónapja az utcán fekve fotóztak le. A feleségem, a kislányom és a sok feladat, amit szívesen végzek, most komoly támaszt nyújt nekem.
