A pszichológia szempontjából, ha folyamatosan kupacokban halmozod a ruhákat a székre, az több dolgot is jelezhet. Először is, ez utalhat a rendetlenség iránti toleranciádra vagy azzal kapcsolatos érzéseidre. A ruhák halmozása gyakran a szervezetlenség, a

A szétszórt ruhák és a káosz a székeken sokkal mélyebb jelentéseket hordozhat, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. A pszichológusok szerint e jelenségek mögött különféle érzelmi és pszichológiai állapotok húzódhatnak meg, így nem csupán a hétköznapi rendetlenség jelei.
Te is hajlamos vagy arra, hogy a széken halmozd fel a levetett vagy éppen vasalásra váró ruháidat? Néha mindannyian beleesünk ebbe a csapdába, de vannak, akiknél ez a szokás már szinte mindennapi rutinná vált. Az otthonukban egy-egy ruhahalom nem csupán átmeneti állapot, hanem a bútor szerves részévé válik, szinte már a lakás állandó díszítőelemévé.
A jelenség egyik legfőbb forrása a halogatás. Bár elsőre talán banálisnak tűnik, hogy egy pulóvert összehajtogassunk és eltegyünk a szekrénybe, sokak számára ez igazi kihívást jelent. Az óránként felmerülő ezernyi gondolat, a rengeteg kötelezettség és feladat mellett még a legapróbb tevékenység is megterhelő akadályt jelenthet.
Mi az eredmény? Egy szék, amelyet ruhák borítanak, és így a félbehagyott és halogatott feladatok jelképévé lényegül a lakásban.
Sok ember számára egy fárasztó nap végén a ruhák elpakolása már túl nagy kihívásnak tűnik. A pihenés iránti vágy gyakran felülírja a rendrakás szükségességét, így a székek hirtelen ideiglenes tárolóhelyekké alakulnak a szétszórt ruhadarabok számára.
A keletkezett káosz tehát egy aktuális belső állapot tükre is lehet: a túlterheltség, kimerültség és fáradtság szimbóluma.
Vannak, akik számára a széken heverő ruha csupán a megszokás jele. Lehetséges, hogy olyan háttérből érkeztek, ahol a rend nem játszott fontos szerepet, vagy talán nem tudtak stabil napi rutint kialakítani, így a szék vált a mindennapjaik természetes tárolójává.
Ilyen helyzetekben a szék a lakás egyfajta semleges szigete, ahol a rendezetlenség nem zavaró tényező, hanem inkább az érintett személy számára a funkcionalitás és a káosz közötti elfogadható egyensúly megtestesítője.