Milyen új kalandba keveredünk ezúttal?
"Előbb vagy utóbb megkapjuk, Budapest olimpiát rendezhet a közeljövőben, hiszen 2036-ban Európát illeti az ötkarikás játékok rendezési joga."
Schmitt Pál a Bors napilapban megosztotta gondolatait, amelyek különösen figyelemfelkeltőek és provokatívak. A cikkben a társadalmi és politikai kérdések mellett személyes tapasztalatait is felidézi, amelyek révén egyedi nézőpontot kínál. A szöveg stílusa könnyed, mégis elgondolkodtató, és a szerző karakterét is jól tükrözi. Az írásban megjelennek aktuális események és trendek, amelyekre Schmitt sajátos szemszögből reflektál, ezzel is gazdagítva a közbeszédet. A cikk végén pedig egy figyelemfelkeltő kérdés hagy minket gondolkodni a jövőről és a lehetőségeinkről.
A: Tényleg hisz benne.
B: Azt mondták neki, hogy bízzon önmagában.
C: Nem szóltak neki, mint a japán katonának, hogy vége a háborúnak.
A nyertes variáció kiválasztásán szakértőink jelenleg is fáradhatatlanul dolgoznak, addig is szeretnék megosztani veletek néhány különös tételt. Egy korábbi, nagy hírnévnek örvendő bajnok, aki később már nem annyira fényes köztársasági elnökként is ismertté vált, úgy véli, hogy "a jelenlegi előzetes számítások alapján a játékokat nullszaldósra tudnánk kihozni."
Ez minimum atombomba, ha így van, kár várni addig, a jövő héten kezdhetnénk is. Mondjuk egy kicsit árnyalja a képet a francia számvevőszék előző heti jelentése, miszerint szerény volt a tavalyi olimpia gazdasági hatása, ráadásul 6,65 milliárd euró közpénzbe került a francia államnak, ami két és félszeres drágulás a tervezetthez képest. Az olimpiához köthető kereskedelmi tevékenységekből származó állami bevételek csupán a kiadások öt százalékát fedezték, tehát nem áll meg az a tétel, hogy a játékok generálta robbanásszerű adóbevétel-növekedés bármit is képes egyensúlyban tartani. A jelentés szerint az olimpia szinte elhanyagolható hatással volt a francia gazdaság növekedésére.
A bajnok-exköztársasági elnök által említett "előzetes számvetés" pontos tartalma homályos, de úgy tűnik, hogy a téma újra napirendre került. Csakhogy ezúttal csendben, és a nyilvánosságot erről nem tájékoztatták. A korábbi megvalósíthatósági tanulmány viszont érdekes részleteket tartalmaz: a középpontban a tavalyi, 2024-es olimpia állt. Emlékezzünk vissza, hogy a 2017-es népszavazási kezdeményezés sikerét követően Orbán Viktor kormányának menedéket keresve végül Tarlós István lépett vissza a projektből. A tanulmányban a következő kijelentések szerepeltek: Magyarország 10-15 éven belül olyan fejlődési pályát képvisel, amely lehetővé teszi az olimpiai rendezést 2024-re. Az ezt megelőző 11 évben az ország éves GDP-növekedése átlagosan minimum 3 százalékosra prognosztizálták, ami bőségesen fedezné a költségeket. A kérdés, hogy megengedhető-e ennyi pénzt az olimpiai fejlesztésekre fordítani, határozott igent kapott. De vajon helyes-e ennyi forrást elkölteni, miközben más társadalmi problémák is feszítik a társadalmat? A válasz: igen, hiszen ez megtérül, munkahelyeket teremt, és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Az akkori, 2013-as értéken számolt 774 milliárd forint nem tűnik soknak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 1100 milliárd forintos bevételt generálhat.
Ez az a "kutatás", amelyre a múltban hivatkoztak, mintha valami szentírás lenne, pedig legfeljebb egy Bödőcs-előadás legemlékezetesebb pillanataival vethető össze. Valójában egyetlen tételt vagy feltételezést sem támasztott alá a valóság azóta.
Amúgy a korábbi köztársasági elnök még azt is mondta, abban reménykedik, hogy Budapest vezetése, esetleg más társadalmi szervezet vagy testület nem ír ki újabb olimpia rendezési népszavazást, ami mutatja, hogy manapság is ugyanolyan elkötelezett a választói akarat képviseletében, mint köztársasági elnökként. Pedig ha valamiből, akkor ebből lehetne egy pofás nemzeti konzultáció. Még azt is mondta, egy ilyen eséllyel vétek lenne nem élni.
Hát, ezt tényleg kár lett volna elmulasztani.
