Mellek háborúja: A meztelenség határai a sorozatok világában A sorozatok világában a meztelenség és a szexualitás ábrázolása mindig is vitatott téma volt. A "Mellek háborúja" elnevezés egy olyan diskurzusra utal, amely a testiség, a nőiesség és a művészi

Mielőtt még a Hunyadi televíziós filmsorozat tíz epizódját bemutatták volna, máris heves kritikák kereszttüzébe került. Április elején a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság előtt feljelentést tettek korhatársértés indoklásával. Sokan felháborodtak azon is, hogy a sorozatban női mellek láthatóak, a főszereplők szenvedélyes pillanatai kerülnek bemutatásra, és a komorna arra oktatja úrnőjét, miként válhat a hálószobában kiváló feleséggé.

Ez az írás nem azért készül, hogy döntsön a médiahatóság helyett, s hogy erkölcsi ítéletet mondjon mások ízlése felett, az azonban mégsem tanulság néküli, ahogyan a XXI. században az alkotás, a művészi szabadság folyamatában a nemiség, a testi örömök ábrázolása terítékre kerül, és azonnal szembe találja magát a kodifikációs akarattal, elvárással, valamint a társadalmi közhagulatra erősen ható narratívák képviselőivel.

A híradások szerint április elején olyan bejelentés érkezett a médiahatósághoz, miszerint a TV2-n sugárzott Hunyadi televíziós filmsorozat első három részében a kiskorúakat védő rendelkezéseket azzal sértették meg, hogy a médiaszolgáltató a Hunyadi első epizódját 2025. március 8-án 20 órai kezdettel a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) besorolva tűzte műsorra, míg az ugyanaznap 21 órától közzétett második részt - és a másnap ugyancsak 21 órától közreadott harmadik részt - a IV. korhatári kategóriába (tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott) tartozóként jelölte meg.

A TV2 nyilvánvalóan tisztában volt a helyzet komolyságával, hiszen március közepére olyan változatot készítettek a sorozatból, amelyet a fiatalabb nézők is szemügyre vehettek. Ennek ellenére a csatornát nem kímélték a korhatáros tartalmakra figyelő hatóságok, akik éltek a jogukkal, és bejelentéseket tettek.

A másik eset ennél messzebbre és mélyebbre mutat, törvényi erejű érintettsége van. Aminek pedig a szemtanúi vagyunk, az a hatásmechanizmus működésének lényege. Azok ugyanis, akik a Hunyadi-sorozatban az erotika öncélú ábrázolását, a homoszexualitás népszerűsítését látják, valamint a műsorkészítőket, a sorozatot vetítő televíziós csatornát fel is jelentik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál, mondván, hogy A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló (1997. évi XXXI.) törvény 6/A. § szerint az ebben "foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg", azok azt hihetik, hogy jó állampolgárként járnak el.

Természetesen, mielőtt bárki is feljelentené egy sorozatot, érdemes alaposan átgondolni, hogy valóban jogos-e az erotika öncélú ábrázolásának vagy a homoszexualitás népszerűsítésének vádja. Csak azért, mert a szereplők néha meztelenek, és intim pillanatokban osztoznak, valamint a komorna megtanítja úrnőjét a nászéjszakai viselkedés fortélyaira, még nem jelenti azt, hogy a sorozat célja csupán az erotika. Valójában, bármennyire is meglepő, az emberiség története óta az emberek meztelenek, szeretkeznek, és a vágyak, szokások sokféleségét hordozzák, ahogyan csak az élet sokszínűsége megengedi.

Bár nem áll szándékomban konkrét tanácsokat adni, tudomásom szerint eddig egyetlen feljelentés sem érkezett amiatt, hogy a filmben...

A bűnök és erkölcsi tévelygések közötti válogatás természetesen lehetséges, de ha így folytatjuk, akkor a világirodalom szinte minden művét egyetlen nagy, homogén táblázatban gyűjthetjük össze és csomagolhatjuk be. A Hunyadi-sorozatban viszont minden egyes vitatott jelenetnek megvan a maga helye, szerepe és értelme; a történet szövetébe szervesen illeszkedik, és a későbbi események fényében minden tett és cselekedet indokoltá válik. Az öncélúság keresése ebben a kontextusban körülbelül olyan, mintha azt kérdeznénk, miért éppen négy a kétszer kettő eredménye. Az alapvető összefüggések megértése nélkül a kérdés értelmetlen marad.

Amiről viszont érdemes volna folyamatosan beszélgetni, vitázni: szükséges-e, s legfőképpen hatékony-e kodifikálni azt, amely a mindennapi életben sokkal mélyebb és árnyaltabb valóságképet mutat; szükséges-e paragrafusok közé szorítani bonyolult lelki és biológiai állapotokat, folyamatokat - csupán a törvényhozók hit-, világnézeti és eszmerendszere alapján.

Érdemes-e megengedni, hogy egy-egy ilyen döntés olyan mélyen megossza a társadalmat, hogy az sebeket hagyjon maga után évtizedekre, és megváltoztassa az emberek identitását, társadalmi helyzetét és szerepét? Kérhetünk alkotói szabadságot és dramaturgiai következetességet, miközben az emberiség története éppen azt bizonyítja, hogy – ahogyan a nemzetek határai, úgy – a társadalmak és az általuk alkotott törvények is folyamatosan átalakulnak, együtt változva a hitekkel és eszmerendszerekkel?

Ettől a cikktől senki ne várja azt, hogy megmondja a tutit, de arra talán alkalmas, hogy elinduljon a gondolkozás arról, hogy miért érdemes egyetemesen és részleteiben vizsgálni és megérteni az ember jelenlétét az univerzumban, a bolygón, egy-egy életközösségben, legyen az család vagy társadalom - vagy dramatizált sorozat, jelesül éppen a Hunyadi.

A szerző Zsoldos Péter-díjas író, az Index főszerkesztő-helyettese, a kultúra rovat vezetője.