Meglepetés Nobel-békedíjat kapott a venezuelai Vaslady, amely váratlan fordulatként érkezett a nemzetközi politikai színtérre. Az elismerés nem csupán személyes diadal, hanem egy fontos üzenet is a béke és a párbeszéd iránti elköteleződéséről, amely a kon

Minden bizonnyal kevesen számítottak arra, hogy a venezuelaiak demokratikus jogaiért harcoló María Corina Machado kapja a 2025-ös Nobel-békedíjat.

Hőn áhított Nobel-békedíja nélkül maradt Donald Trump amerikai elnök, az elismerést ugyanis egy teljesen váratlan szereplő kapta: a venezuelai ellenzék fáradhatatlan vezetője, María Corina Machado, akit a venezuelai Vasladynek is szoktak becézni. Az indoklás szerint "a venezuelai nép demokratikus jogainak fáradhatatlan védelméért és a diktatúrától a demokráciához vezető igazságos, békés átmenetért folytatott küzdelméért" kapta az elismerést.

María CorinaMachadot itthon kevesen ismerik, ám Latin-Amerikában évtizedek óta Hugo Chávez egykori venezuelai diktátor egyik legfőbb ellenfeleként emlegetik. Ezt maga Chávez is elismerte, aki a befolyásos acélkohászati céggel rendelkező családból származó Machadót a szöges ellentettjeként, "finomkodó burzsoáként" jellemezte, aki az "imperialista Egyesült Államok egyik eszköze. Machado ezzel nem foglalkozva mindig is úgy határozta meg magát, mint egy politikus, aki a demokrácia útjára terelné Venezuelát, mielőtt a chávizmus Kubát csinál az országból.

A 58 éves, háromgyermekes édesanya már egy éve rejtőzködik, mióta Nicolás Maduro, az illegitim módon újraválasztott államfő, aki buszsofőrből lett politikai vezető, üldözni kezdte őt a tavalyi, csalásokkal terhelt választások után. Jørgen Watne Frydnes, a Nobel-bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy Corina Machado kulcsfontosságú szereplője volt a venezuelai ellenzék összefogásának, amely korábban rendkívül megosztott volt.

2012-ben még Henrique Capriles volt az ellenzék vezéralakja, Machado radikális hozzáállása, vagyis tömegtüntetések szervezése vagy akár az erőszak alkalmazásának gondolata a demokrácia érdekében nem segítette őt a békésebb átmenetre vágyó ellenzék köreiben. Aztán két évvel később jött a fordulat: Machado kampánya középpontjába helyezte a közel már nyolcmillió elmenekülő, kivándorló venezuelait, ezzel megnyerve a nép támogatását, amit az ellenzék sem tudott figyelmen kívül hagyni.

Némi távolabbról nézve: María Corina Machado 1967-ben látta meg a napvilágot Caracasban, Venezuela fővárosában. Édesapja az acéliparban szerzett hírnevet, míg édesanyja pszichológusként dolgozott. Henrique Machado Zuloaga, a neves SIVENSA cég alapítója, 1948-ban indította el vállalkozását, mely a '90-es évek elejére Venezuela legnagyobb acélgyártójává nőtte ki magát, egészen a kormány által végrehajtott államosításokig. María Corina ipari mérnöki diplomát szerzett, később pedig az Andrés Bello Katolikus Egyetemen tanított. Politikai tevékenysége 1992-ben kezdődött, amikor megalapította a Fundación Ateneat, amely a hátrányos helyzetű utcagyerekek megsegítésére jött létre. 2002-ben társalapítója lett a Súmate nevű választási megfigyelő szervezetnek, amely évtizedek óta figyelemmel kíséri a venezuelai választásokat. Ekkor úgy döntött, hogy otthagyja a nonprofit szervezetek világát, hogy elkerülje politikai nézetei befolyását az általuk végzett munkára. A Súmate megalakulása egy spontán találkozás eredményeként jött létre: Machado és Alejandro Plaz, a másik alapító, közösen osztották meg aggodalmaikat Venezuela jövőjéről, és azonnal cselekedni akartak.

Machado később csatlakozott a Vente Venezuela (Gyere, Venezuela!) mozgalomhoz, de 2012-ben radikális nézetei miatt nem választották meg ellenzéki elnökjelöltnek. A jelöltel kapcsolatos elutasítás részben azzal magyarázható, hogy állítólag ott volt a Miraflores elnöki palotában, amikor 2002-ben puccskísérletet kíséreltek meg Chávez ellen. Machado ezt a vádakat a mai napig határozottan cáfolja. Érdekes kettősség figyelhető meg egy olyan országban, ahol Chávez maga is puccskísérletek után jutott hatalomra. 2005-ben napvilágot látott egy fotó, amelyen George W. Bushsal ül az Ovális Irodában; ez a kép a Chávez-pártiak szemében az amerikai imperializmus szimbólumává vált, míg az ellenzék számára egy potenciális vezetői reménységet jelentett.

Hugo Chávez és Nicolás Maduro közötti politikai feszültség csúcspontján, 2012-ben, Chávez az akkori elnököt egyenesen tolvajnak titulálta a parlamenti vitában, ami később tragikus következményekhez vezetett, hiszen az elnök 2013-ban elhunyt. Maduro hatalomra kerülésével a venezuelai ellenzék felismerte, hogy a chávista választási rendszerben nincs esélyük a rendszerváltásra. Ekkor jött létre a La Salida (A kiút) mozgalom, amelyet olyan vezetők alapítottak, mint Maria Machado, Leopoldo López és Antonio Ledezma. A mozgalom sikeresen mozgósította a tömegeket, ami véres utcai összecsapásokhoz vezetett. 2014 májusában a diáktüntetések egy hónapra megbénították az országot, a kormány válasza pedig brutális volt: 44 ember vesztette életét, és sokan börtönbe kerültek. Leopoldo Lópezt letartóztatták, de 2019-ben egy ellenzéki felkelés során kiszabadították házi őrizetéből, azóta azonban száműzetésben él. Machadót pedig kényszerrel eltávolították a nemzetgyűlésből, ami jól tükrözi a politikai helyzet súlyosságát.

Az idei Nobel-díjas, 2023-ban, az ellenzék összefogásának érdekében egy kicsit módosította korábbi álláspontjait. Bár a kormányzat megtiltotta számára, hogy nyíltan támogassa a jelölteket, ő mégis próbálta segíteni a közös ellenzéki koalíciót, a Plataforma Unitaria (Egyesítő Rendszer) színeiben, hogy demokratikus úton jussanak hatalomra. Az erőfeszítései azonban hiábavalónak bizonyultak.

Idén év elején Machado végre kilépett a rejtőzködésből, hogy részt vegyen egy caracasi demonstráción. A hatalom azonban erőszakkal elfogta, bántalmazta és kihallgatta, mielőtt elengedte volna. A Maduro-kormány tagadta az eseményeket, de a Human Rights Watch megerősítette a történéseket, hitelesítve fotók és videók révén. Azóta Machado az országon belül rejtőzködik, ami miatt valószínűtlen, hogy személyesen át tudja venni a neki járó díjat.