Sajnálattal értesültünk arról, hogy elhunyt Keleti Ágnes, a magyar tornasport legendás alakja. Az ő neve összefonódik a sportág történetének legszebb pillanataival, és öröksége örökké élni fog a következő generációkban. Az élete és pályafutása inspirációt

Csütörtök hajnalán elment közülünk Keleti Ágnes, ötszörös olimpiai bajnok, aki a világ legidősebb olimpiai bajnokaként marad meg emlékezetünkben.

Százhárom év élettel a háta mögött, csütörtök hajnalán távozott az élők sorából Keleti Ágnes, a tornasport legendás alakja. Ötszörös olimpiai bajnokként és a Nemzet Sportolójaként, ő Magyarország legsikeresebb női sportolójának számított, hiszen a legtöbb olimpiai érem büszke birtokosa volt. Ezen kívül, az ő neve fémjelzi a világ legidősebb élő, valamint valaha élt legidősebb ötkarikás aranyérmesének címét is – olvasható az MTI híradásában.

Klein Ágnes néven látta meg a napvilágot 1921. január 9-én Budapesten, de a család később a Keleti névre magyarosította nevét. Keleti Ágnes sportolói pályafutása 1937-ben kezdődött, amikor a budapesti Vívó és Atlétikai Club tagja lett, majd 1938-tól a Nemzeti Torna Egylet színeiben versenyzett. 1939-ben válogatott kerettag lett, és 1940-ben megnyerte első magyar bajnokságát. Sajnos zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották mindenféle sporttevékenységtől. A második világháború végén, a német megszállás idején, hamis papírokkal és álnéven sikerült elrejtőznie Szalkszentmártonban, ahol futással tartotta fenn állóképességét. Tragikus módon édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban vesztette életét, míg édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette meg Budapesten.

A második világháború után a Budapesti Postás, 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, amelynek tanára lett. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok lett. Kivívta az örökös bajnoki címet, nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszercsapattal is győzött, emellett még egy ezüst- és egy bronzérmet is gyűjtött.

1948-ban lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a londoni olimpián, azonban balszerencséjének köszönhetően nem tudott a versenyeken szerepelni. Az utolsó edzésen, tragikus véletlen folytán, bokaszalag-szakadást szenvedett el. Négy évvel később, a helsinki olimpiai játékokon végre megmutathatta tehetségét és kitartását. Ekkor már harmincegy éves volt, ami a tornászok körében ritkaságnak számított, hiszen ebben a korban a legtöbben már elhagyták a versenysportot.

Helsinkiben műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett. Pályafutása csúcsára 1956-ban, Melbourne-ben ért fel: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett. Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.Keleti Ágnes tíz olimpiai érmével a legeredményesebb magyar sportolók rangsorában Gerevich Aladár (10 medál/7 arany) mögött a második, öt aranyérmével minden idők ötödik legeredményesebb magyar olimpikonja, egyben ő a legtöbb ötkarikás éremmel rendelkező magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő.

A melbourne-i olimpia után nem tért vissza hazájába; 1957-ben Izrael földjén kezdett új életet, amikor egy ottani magyar férfihez ment feleségül, és két fiúgyermek édesanyja lett. A rendszerváltás után először akkor látogatott haza, és az izraeli tornasport újjáépítésében kulcsszerepet játszott. 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitányaként irányította a csapatot, miközben az olasz válogatott felkészítésében is részt vett az 1960-as olimpiára. Az izraeli Testnevelési Főiskola (Wingate Intézet) torna tanszékének vezető tanára volt 1957-től 1980-ig, ahol legfontosabb feladatának az iskolai testnevelés fejlesztését tartotta. Ennek érdekében a tanárképzés színvonalának emelésére törekedett. Később, 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzőjeként dolgozott. Nemzetközi bírói tevékenységet is folytatott, és csak 75 éves korában döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul.

1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. 1995-ben MOB Olimpiai aranygyűrűt kapott, 2002-ben a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai közé, 2003-ban MOB Érdeméremmel tüntették ki, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2005-ben megörökítette kéznyomát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán, 2008-ban bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2011-ben Magyar Tornasportért Díjat, Elnöki Érdemérmet és MOB emlékplakettet, 2015-ben Prima Primissima Díjat, 2019-ben Pro Urbe Budapest díjat kapott. 2017-ben Izrael legrangosabb kitüntetésével, az Izrael díjjal ismerték el, 2020-ban Újpest díszpolgárává avatták. Tavaly október 9-én lett a világ legidősebb élő olimpiai érmese, egyben a legidősebb élő ötkarikás győztese. Az 1991-ben életre hívott, húsztagú Halhatatlanok Klubjának tagja. 2022-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Mozgalmas életútjára a 2002-ben megjelent „Egy olimpiai bajnok három élete” című könyvében emlékezett vissza. 2020-ban napvilágot látott a „Keleti 100 - Mert szeretek élni...” című kötet, amelyben 36 korábbi sporttársa osztotta meg gondolatait hazai és külföldi tapasztalataikról. A jeles évfordulóra emlékbélyeg is készült, megörökítve a sportlegenda életét. 2022-ben pedig „Aki legyőzte az időt - Keleti Ágnes” címmel egy portré-dokumentumfilmet mutattak be, amely gazdag betekintést nyújtott életének fontosabb állomásaiba.

Keleti Ágnes életfilozófiáját a következőképpen fogalmazta meg: