Még azok is megtalálhatják a szexuális élvezetet, akikről talán sosem feltételeztük volna.

Miranda July legújabb regénye, a "Négykézláb", nemrégiben debütált magyar nyelven a Libri Kiadó jóvoltából. A történet középpontjában egy negyvenes éveiben járó művésznő áll, akinek fizikai és érzelmi kalandjai révén mélyebb betekintést nyerünk abba, mit jelent nőnek, anyának és alkotónak lenni a mai világban. A könyv bravúrosan felfedi a női identitás komplexitását, miközben a mindennapi élet kihívásait is érzékletesen ábrázolja.

Miranda July Négykézláb című regénye egyszerre szürreális próza és személyes vallomás. A kötetben az író a nőiség, az öregedés és a vágy kérdéseit vizsgálja egy középkorú nő tudatán és tapasztalatain keresztül.

A történet egy negyvenöt éves, névtelen művésznő életének néhány évét követi figyelemmel. Az alkotó szívvel-lélekkel Los Angelesből vág neki az útnak New York felé, de már az autóút kezdetén megáll egy eldugott külvárosi motelben. Itt, a neonfényekkel megvilágított, elhagyatott helyen, különös találkozások és váratlan élmények várják, amelyek új irányt adnak az életének. A falak között számos titok lapul, és a motel lakói között is akadnak olyanok, akik segíthetnek neki felfedezni saját belső világát. Ahogy a nap lenyugszik, a művésznő számára elkezdődik egy új fejezet, tele felfedezésekkel és kihívásokkal.

A menekülés gesztusának tűnő döntés egy hosszú önvizsgálatba torkollik: a megálló az önazonosság, a vágy és a szabadság újraértelmezésének színterévé válik.

A "Négykézláb" című mű középpontjában a női test áll, amely nem csupán biológiai entitás, hanem a vágyak, a változások és a korlátok bonyolult szövevénye. July a perimenopauzát nem csupán egy csendes, nyugodt átmenetként mutatja be, hanem inkább egy forradalomként, amely felforgatja a nő életét. A narrátor belső félelme, miszerint vágya fokozatosan elhalványul, minden további esemény mozgatórugója. Davey, a fiatalabb férfi iránti vonzalma nem a fiatalság visszaszerzésének kísérlete, hanem egyfajta önfelfedezés eszköze, amely segít neki szembenézni saját identitásával és vágyainak mélységeivel.

Ez a szókimondó megközelítés néha túlzónak és közönségesnek érződhet, ugyanakkor tabudöntögető hatással is bír.

A regényben a testi kérdések mellett a szabadság dilemmája is központi szerepet játszik. A főszereplő férje, Harris, egy olyan figura, aki a kiszámíthatóságot és a stabilitást képviseli, ám ezzel együtt a megszokás béklyóit is magával hozza. A nő menekülése abból a fullasztó érzésből ered, hogy az élete túlságosan kiszámíthatóvá és átláthatóvá vált. A házasság egyfajta menedéket nyújt, de ugyanakkor börtönként is működik, amely biztonságot ad, de egyben az önálló identitás korlátozásával is jár.

Az anyaság és a házasság tematikája fontos önismereti pontként funkcionál nemcsak a nő, de akár az olvasó esetében is. A főhős feminista gondolkodásának bizonyítéka, hogy bár hangot ad annak, hogy szereti fiát, fojtogatja is őt az anyai szerep: az anyaság egyszerre személyes élményként és társadalmi csapdaként megélt állapot. A regény ennek ellenére nem áldozatként mutatja be őt, hanem olyan alakként, aki kénytelen szembenézni a ráosztott szerepekben rejlő ellentmondásokkal.

A regény szerkezete, mintha csak a főhős lelki állapotát tükrözné, töredezett és kaotikus. Az utazás sem célirányos, July elveti a lineáris történetmesélést, és inkább epizódok, asszociációk, abszurd mozzanatok sorával dolgozik.

A próza csevegő stílusa hol abszurd, hol pedig keserédes humorral fűszerezett, miközben a banális részletekből időnként mély metafizikai felismerések bontakoznak ki. A szerző főszereplőjéhez hasonlóan a test és lélek kapcsolatát rendkívül természetesen kezeli, ami a regény hitelességét adja. A kötet egy életkorszakot ölel fel: egy nő negyvenes éveit, amelyet ritkán láthatunk ilyen szemszögből az irodalomban. A Négykézlábban ráadásul egy bonyolult narrátorral találkozunk. Az ellenszenves és vonzó, ostoba és bölcs, elveszett és újjászülető nő sorain keresztül mindannyian egy kicsit felfedezhetjük a saját magunkat.