Mániákus szenvedélye volt, ami végül a nagyságának kulcsa lett.

2025. április 6-ig, hétfői zárva tartás kivételével, a látogatók felfedezhetik a Kiscelli Múzeum legújabb tárlatát, a "Bolyongások – Ország Lili Kiscellben" című kiállítást. Ez az izgalmas esemény mintegy 50 festményt és 70 grafikát vonultat fel az alkotó művészetéből, lehetőséget adva arra, hogy az érdeklődők mélyebben megismerjék Ország Lili színes világát. A tárlat szervesen kapcsolódik a Fővárosi Képtár gyűjteményéből származó művészeti kiállítások sorozatához, így egy újabb izgalmas fejezetet nyit a hazai művészet bemutatásában.

Lili műveinek bemutatása nem mindennapi kihívást jelent, hiszen alkotásai gyakran mély és bonyolult témákat érintenek, ami Árvai Mária kurátor szavai szerint sok látogatót megérintett. A szakember célja az volt, hogy eltávolítsa a pátoszt az alkotó körüli aurából, és lehetőséget adjon a közönségnek, hogy közelebbről megismerje Lilit. A kiállítás látványtervezője, Kálmán Eszter, aki eredetileg a színház világában mozgott, most egy izgalmas kitérőt tett a képzőművészet felé. Feladata volt, hogy a templomteret barátságosabbá és befogadóbbá varázsolja, így a látogatók egy igazán különleges élményben részesülhetnek.

Ország Lili művészetének középpontjában a múlt iránti bonyolult viszony áll, amely életművében különösen hangsúlyos szerepet kap a történelem és az emlékezés dinamikus kapcsolata. 1950-ben, miután rajztanári diplomát szerzett a Képzőművészeti Főiskolán, a középiskolai oktatás váratlan megszűnése miatt új karrier után kellett néznie. Végül egy bábszínházban találta meg a helyét, ahol nemcsak a színház világába lépett be, hanem egy új életforma kezdetét is vette. Ekkoriban bekötött fejjel, a Fiáth János utca 16. szám alatti kis garzonban talált otthonra. A kiállítás bejáratánál felállított installáció ezt az apró, de jelentőségteljes lakást idézi meg, ahol a falakat kollázsok és grafikák színesítik, egymást váltva, felfedve Ország Lili egyedi művészi világát.

Az alkotó művei rendkívül modern hatást keltenek, és ennek gyökerei Ország fiatalkori traumáiba nyúlnak vissza. A művésznő identitása széttöredezett volt, hiszen Ungváron született egy magyar anyanyelvű családban, és abban az időszakban, amikor az antiszemitizmus felerősödött, őt és családját is sújtotta ez a társadalmi feszültség. Bár sikerült túlélnie a holokausztot, a túlélők bűntudata mélyen gyötörte őt, és ez is hozzájárult művészi kifejezésmódjának sajátosságaihoz.

"Műveiben egyfelől folyamatosan jelen van egyfajta gyászmunka, egy emlékezés, amit kötelezettségének érzett, másrészt az 1945 és 1948 közötti években úgy tűnt, lehet demokrácia, de aztán mégsem lett: ennek a kiábrándulásnak is nyoma van képein. És akkor van az ötvenes évek világa, amit kafkai világnak hív. Németül olvassa Kafkát, nagyon szereti őt. Ezen felül van egy építészeti érdeklődése is, lenyűgözik az ókori romvárosok, amik a színházi tervein is látszanak" - fogalmaz a kurátor.

A kollázsai olyan gondosan kidolgozottak, hogy egységes látványt nyújtanak, miközben az egyes elemek precízen illeszkednek egymáshoz, még akkor is, ha különböző helyszínekről származnak. Érdemes megemlíteni, hogy több kollázst később festmény formájában is megörökített.

Az 1960-as években a határokon túli utazás még álomnak tűnt számára, ezért elhatározta, hogy más módon alakítja ki nemzetközi kapcsolatait. Részt vett a követségi fogadásokon és különböző eseményeken, ahol a szolgálatot teljesítő diplomatákkal ismerkedett meg. Ezek a találkozások különös lehetőséget adtak arra, hogy kapcsolatba kerüljön külföldi művészekkel, akik nemcsak az ő stílusát formálták, hanem a világról alkotott képét is gazdagították.

ha foglalkoztatta egy probléma, akkor sorozatban festette a képeket egészen addig, amíg ki nem adta azt magából. Életműve éppen ezért nagyon jól korszakolható, hiszen egy alkotói korszakban egy problémával foglalkozik, és amint áttér a következőre, az egy erős váltás a festői kifejezőeszközökben is.

Minden egyes alkotói szakaszában felfedezhető volt valamilyen belső kutatás, amely a túléléshez kapcsolódó traumáiból táplálkozott. Küzdött a halál véglegességével, ugyanakkor a hit keresése is világosan megjelenik műveiben. Ahogyan azt a kurátor is hangsúlyozta, a kiállítás célja az volt, hogy bemutassa: Ország Lili alkotásaiban nem csupán a szomorúság, a depresszió és a súlyos üzenetek dominálnak, hanem a remény és a humor is helyet kap.