A magyar-amerikai adóegyezmény: kiemelkedő jelentőségű a megállapodás létrejötte.

2025 októberében Lóga Máté, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára Washingtonban egyeztetett amerikai kollégájával, Kenneth Kiesszel. A találkozón megállapodtak abban, hogy szakértői szinten elkezdik a közös munkát a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény mielőbbi helyreállítása érdekében. Ez az együttműködés a gazdasági kapcsolatok további erősítését szolgálja, hiszen az Egyesült Államok Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere és jelentős mértékben fektet be az országba. A két ország már 1979-ben kötött egy hasonló megállapodást, azonban az Egyesült Államok 2022 júliusában felbontotta azt. Most azonban új lehetőségek körvonalazódnak Washingtonban.

Az egyezmény címe unalmasnak hangzik. De a közgazdászok jól tudják, hogy az ilyen megállapodások az államok közti bizalom egyik legkézzelfoghatóbb indikátorai. Aki aláírja, az a másik országot megbízható partnernek tekinti. Pénzügyi, jogi és politikai értelemben egyaránt.

Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között 1975-ben létrejött szerződés nem csupán egy papírdarab, hanem egy igazi gazdasági mérföldkő. Ennek hatására 2020-ra az amerikai befektetések értéke a brit szigetek földjén már az ezermilliárd dollárt is meghaladta. E hatalmas tőkeáramlás nemcsak a City pénzintézeteit mozgatta meg, hanem jelentős hatással volt a brit iparra is, és a középosztály is érezte a kedvező változásokat. Olyan jogi megállapodásról van szó, amely valóban átalakította a két ország gazdasági vérkeringését, és hosszú távú következményekkel járt.

A kettős adóztatás akkor fordul elő, ha ugyanazt a jövedelmet két ország is megadóztatja. Például egy magyar cég, amely az Egyesült Államokban szolgáltat, ott is és itthon is adózik ugyanazon bevétel után. Az ezt elkerülő egyezmények célja, hogy megosszák az adóztatási jogot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyik ország elismeri azt, ha a másik már beszedte az adót. Ezen felül korlátozzák bizonyos típusú jövedelmekre jellemzően kedvezményes adókulcsokat engednek.

Mindez nem adóelkerülést, hanem jogbiztonságot jelent. A befektetők így pontosan tudják, mire számíthatnak külföldi projektjeik kapcsán. Nem szembesülnek indokolatlan plusz költségekkel, és így hajlandóbbak hosszabb távra tervezni. Egy ilyen egyezmény az információcsere révén az adócsalás elleni fellépést is erősíti. Vagyis épp az ellenkezőjét teszi, mint amit sokan feltételeznek.

Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti megállapodás a világ egyik legsikeresebb adóegyezményének számít. Hatásai jóval túlmutatnak az adózási kérdéseken. A transzatlanti befektetések a '90-es évek végére megduplázódtak, és a 2008-as pénzügyi válság után is hozzájárultak a kapcsolatok gyors stabilizálásához.

A nagyvállalati fúziók, mint például a Glaxo Wellcome és SmithKline Beecham egyesülése azért is mentek végbe gördülékenyen, mert a pénzügyi elszámolás egyszerű és világos volt. A szerződés a londoni pénzügyi szektor amerikai terjeszkedését is megkönnyítette, hiszen a forrásadó korlátozása nélkül a transzatlanti hitelezés sokkal költségesebb lett volna.

Németország és India egyezménye is a pozitív példák sorát erősíti. 1995-ös megállapodásuk következtében a két ország közötti kereskedelem 25 év alatt ötszörösére nőtt, 5 milliárd dollárról 25 milliárdra. A német autóipari óriások, mint a Bosch vagy a Daimler, bátrabban fektettek be Indiában, mert tudták, hogy a profitra nem kell kétszeres adót fizetniük. Az egyezmény ráadásul nem csak a tőkeáramlást, hanem a technológiatranszfert is felpörgette.

Persze léteznek olyan egyezmények is, melyek kevésbé tekinthetők sikeresnek. India és Mauritius 1983-ban aláírt megállapodása iskolapéldája annak, hogyan ne kössünk ilyen szerződést. A tőkenyereség adómentessége miatt több ezer cég települt papíron Mauritiusra, csak hogy elkerülje az indiai adókat. Az indiai kormány végül 2016-ban kénytelen volt módosítani az egyezményt, miután kiderült, hogy az országba érkező "befektetések" nagy része valójában indiaiak pénze volt, Mauritiuson átfuttatva. A tanulság egyértelmű, átláthatóság és információcsere nélkül az adóegyezmény torzításokat is okozhat.

Sokan úgy vélik, hogy minden egyes ilyen megállapodás mögött egyetlen, jól körülhatárolt szándék húzódik: az adófizetés kikerülése. Azonban a modern adóegyezmények – főként az OECD Model Convention alapelveire építve – már egy komplexabb védelmi mechanizmust alkalmaznak. Ezek a megállapodások nemcsak a kettős adóztatás elkerülésére törekednek, hanem egyúttal azt is biztosítják, hogy a nulla adózás ne váljon lehetségessé.

Tegyük ehhez hozzá, hogy a magyar gazdaság szerkezete ma már egészen más, mint 1979-ben volt. A külföldi tőke ma már nem pusztán gyárakat épít, hanem szolgáltatóközpontokat, kutatólaborokat, fintech-platformokat is. Ezen vállalkozások számára pedig kulcskérdés az adózási kiszámíthatóság.

Amennyiben Magyarország kimarad a megállapodás újbóli megkötéséből az Egyesült Államokkal, az amerikai cégek, amelyek jelenleg több tízezer magyar család megélhetését támogatják, fokozatosan áthelyezhetik tevékenységeik egy részét olyan szomszédos országokba, mint Lengyelország vagy Csehország. Ezekben az államokban már léteznek hasonló egyezmények, amelyek vonzóbbá teszik számukra a működést.

Persze a legfontosabb kérdés, hogy miért jó nekünk, magyaroknak egy ilyen egyezmény. A válasz az, hogy számos okból kifolyólag:

2026 májusában, amikor felszáll az első újraindított Budapest-New York járat, talán lesz a fedélzeten egy magyar vállalkozó is, akinek a profitját nem kell majd kétszer leadóznia. Ez a gép így nem csak embereket szállít majd át az Atlanti-óceánon, hanem egy új korszak reményét is.