A Liszt Ferenc repülőtér neve máig Ferihegyként ismert, pedig lehetett volna Bartók Béla is a névadó.
Pontosan hetvenöt évvel ezelőtt nyílt meg a polgári légi forgalom számára a Ferihegyi repülőtér, amely azóta jelentős átalakuláson ment keresztül. A 2/A terminál 1985-ben, míg a 2/B terminál 1998-ban kezdte meg működését, és nemrégiben megkezdődtek a harmadik terminál előkészületei. A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér néven ismertté vált légi kikötő fejlődése figyelemre méltó: míg az 2011-es megnyitásakor csupán ötvenezer utast szolgált ki az egész év során, ma már egyetlen nap alatt képes ugyanezt a számot elérni.
1950. május 7-én, egy napfényes vasárnapon, több száz vendég gyűlt össze Pestszentlőrinc, Rákoshegy és Vecsés térségében, hogy részt vegyen a hároméves terv keretében, 40 millió forintból újjáépített Ferihegyi repülőtér ünnepélyes avatóünnepségén. A Szabad Nép tudósítása alapján az eseményen jelen volt Gerő Ernő elvtárs, aki a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének több tagjával érkezett, valamint Dobi István miniszterelnök, aki kormányának egyéb képviselőivel együtt részese volt ennek a jelentős mérföldkőnek.
Markovics István kőműves, a repülőtér építő csapatának képviseletében nyilatkozott arról, hogy a hazánk felszabadításának évfordulójára benyújtott munkafelajánlások révén a repülőtér dolgozói összesen 17 napi munkamegtakarítást realizáltak. Bebrits Lajos, a közlekedés és postaügyekért felelős miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy a repülőtér létrehozása új kapcsolatokat teremt a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok fővárosai között. „Saját erőnkből nem lettünk volna képesek a magyar légiközlekedés kiépítésére. Mint mindenben, most is a Szovjetunió nyújtott segítséget” – emelte ki a miniszter, akiről annyit érdemes tudni, hogy Tisztelt elvtárs című könyvében kifejtette, miért tartja a szovjet életformát az amerikai modellnél kedvezőbbnek.
A repülőtér elnevezése Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtérként a fekvésének köszönhető. A "Ferihegy" név a helyi majoralapító keresztnevének becézett formájából ered, míg a "hegy" utótag a környék szőlős vidékének hagyományos megnevezésére utal.
A Vecsés és Rákoshegy közötti, 650 holdas terület a neves Mayerffy Ferenc (1776-1845) kezei közé került, aki a Grassalkovich hercegtől bérelte, majd vásárolta meg. Mayerffy a korának kiemelkedő serfőzőmesterei és szőlészei közé tartozott, és szoros barátságot ápolt Széchenyi Istvánnal. Birtokán szőlőiskolát alakított ki, ahol új szőlőfajtákat nemesített, éppen akkor, amikor a magyar szőlőkultúra csökkenésnek indult. Halála után a terület először Szontagh, majd Podmaniczky, végül pedig Vigyázó-birtok néven volt ismert. 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémia vette át a birtok kezelését.
Az első világháború és a trianoni békediktátum következtében a magyar polgári repülés útja rendkívül nehézkesen indult, súlyos korlátozások árnyékában. A mátyásföldi repülőtér után a harmincas évek végén a Budaörsi repülőtér vált a belföldi légi közlekedés központjává, valamint az ország nemzetközi repülőterévé is. Több próbálkozás után 1938-ban végre napirendre került egy új, modern légikikötő megépítése. A tervezett helyszín a Pestszentlőrinc, Rákoshegy és Vecsés határvonalán fekvő terület lett. Mielőtt a tervezés és az építkezés elkezdődött volna, alapos terepfelméréseket végeztek. 1939 februárjától Hille Alfréd, a katonai meteorológia úttörője vezette a különböző megfigyelések és mérések sorát, amelyek elengedhetetlenül fontosak voltak a projekt előkészítéséhez.
A tervezésre kiírt pályázat során ifj. Dávid Károly (1903-1973) pályaműve bizonyult a legmegfelelőbbnek a megvalósításra. A kivitelezési munkálatok 1942-ben indultak el, ekkoriban a jelenleg szinte teljesen sík területen még egy 147 méter magas homokos domb emelkedett, amelyet a projekt előkészítése során simára alakítottak.
A második világháború idején a repülőtér kizárólag a honvédség használatában állt, s itt ideiglenesen német és szovjet csapatok is megfordultak. A konfliktus során három légitámadás sújtotta a területet, ami következtében a repülőtér teljesen működésképtelenné vált. 1947-ben azonban úgy határoztak, hogy a légikikötő újjáépítése elengedhetetlen, így lehetőséget adnak a polgári légi közlekedésnek is.
Az 1950. május 7-i megnyitóra elkészült a Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (napjainkban felújítva az I. terminál), már használható volt az 1500 méter hosszú kifutópálya, a hangár, és a forgalmi épület egy része is. A következő tíz évben készült el a tranzitváró, a bevezető fénysor, a radarberendezés, és meghosszabbították a kifutópályát, amelynek eredményeként az 1960-as évekre Közép-Európa egyik legmodernebb repülőtere lett.
Az 1946-ban alakult Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (Maszovlet) eleinte csak néhány külföldi járatot, a prágait, a bukarestit, a varsóit és a szófiait tartotta fenn. Ferihegyre eleinte menetrend szerint csak a szovjet tömbhöz tartozó országokból jöttek gépek. 1954. november 25-én Moszkvában aláírták azt a szerződést, amely szerint a magyar fél megvásárolja a szovjet fél részesedését. Ez a szerződés jelentette a Maszovlet végét és utódja, a Malév létrejöttét.
Az 1960-as és 70-es évek során jelentős fejlesztéseken ment keresztül a Ferihegyi repülőtér, amelynek csúcspontja 1985. november 2-án érkezett el, amikor megnyitotta kapuit a második terminál és a második leszállópálya. Ezen új létesítmények lehetővé tették, hogy a legnagyobb teljesítményű és sebességű repülőgépek is igénybe vehessék a repülőtér szolgáltatásait.
