A láthatatlan munka, amely a főváros szívében zajlik - ennek minden budapesti hálával tartozik.
A láthatatlan munka olyan tevékenység, amely csak akkor válik észlelhetővé, amikor elmarad.
Amikor Budapest elcsendesedik, a villamosok többsége már nem jár, és a legtöbben már a másnapi teendőiken sem gondolkodnak, mások akkor kezdenek csak igazán dolgozni. A Budapesti Közművek takarítócsapatai éjjelente vagy hajnalban veszik birtokba a város tereit, és nekilátnak annak, amire napközben nem jut idő: hidakat mosnak, aluljárókat súrolnak, padokat fertőtlenítenek, járdákról tüntetnek el koszfoltokat, szeméthalmokat. Mindezt úgy, hogy legtöbbször senki sem veszi észre, hogy egyáltalán ott jártak, pedig nélkülük nem lenne ugyanolyan a város.
A Budapesti Közművek munkatársai nemcsak rendszeresen dolgoznak, de tulajdonképpen megállás nélkül. Nem a Facebook-posztok kedvéért, nem kampányszerűen, hanem minden egyes nap. Ráadásul nem csak egy-egy helyszínen: miközben az egyik aluljárót nagynyomású vizes technológiával mossák végig, pár kerülettel arrébb már a Szabadság hidat tisztítják fényekkel, zajjal, párás gőzfelhőben. A következő műszak pedig már készül arra, hogy egy koncentrált, faltól falig tartó takarítási akciót indítson el, amely során egy egész utcát, teret, vagy akár több tömböt is teljesen rendbe tesznek.
Ha azt gondolnánk, hogy a takarítás csupán egy unalmas rutin, akkor nagyon tévedünk. A BKM munkatársai valóságos meséket tudnának mesélni a takarítás során átélt elképesztő és sokszor megdöbbentő élményeikről. Volt olyan éjszaka, amikor használt szexuális segédeszközök eltávolítása várta őket, ami igencsak különös feladatnak bizonyult. Egy másik alkalommal egy szakadt zsákban heverő, bűzölgő hússal találkoztak, amely látványáért a legtöbb ember valószínűleg elmenekült volna. Sőt, még egy koporsót is el kellett takarítaniuk a közterületről, ami egészen bizarr helyzetet teremtett számukra. Ilyen és ehhez hasonló izgalmas történetek teszik a munkájukat mindennél színesebbé.
A valódi, mindennapos kihívást azonban nem ezek az extrém esetek jelentik. Hanem az, amit mi, városlakók szinte észrevétlenül hagyunk magunk után és annyi van belőlük, mintha újratermelődnének: cigarettacsikkek, amiket odapöccintenek a járdaszegély mellé, rágógumi, amiket a pad alá nyomnak. Törött üvegdarabok, amiket senki sem szed fel. És persze ott vannak a firkák, amik az aluljárók faláról köszönnek vissza újra és újra.
A takarítás nem csupán fizikai erőfeszítést igényel, hanem gyakran lelkileg is megterhelő feladat. Képzeljük el, hogy balesetek helyszínén kell rendet rakniuk; ilyenkor nemcsak a nyomok eltüntetése a cél, hanem a szörnyű látvány feldolgozása is. Ez a munka sokszor próbára teszi az emberek érzelmi ellenállását, hiszen a tisztítás során nemcsak a környezetet, hanem a saját érzéseiket is kezelniük kell.
Miközben a munkájukat végzik, a szakemberek gyakran kénytelenek szembesülni azzal, hogy mi, járókelők és autósok – általában nem szándékosan – még inkább megnehezítjük a feladataikat. Sokan átlépik a kordonokat, mások pedig ott hagyják a szemetüket, ahol éppen állnak, miközben csupán néhány lépésnyire van egy kuka. Emellett előfordul, hogy inzultálják a munkásokat, csak mert a takarítógépek zajosak.
Bár a BKM munkatársai fáradhatatlanul dolgoznak, éjt nappallá téve, és a legújabb technológia segíti őket, a hatékonyságuk mégsem elegendő, ha mi, a város lakói, nem teszünk érte. Nem szükséges nagy lépésekre gondolni; elegendő, ha odafigyelünk a mindennapi apróságokra: ne dobjuk el a szemetet, használjuk a megfelelő hulladékgyűjtőket, és tartsuk tiszteletben a közterületeket. Emellett érdemes lenne egy kis türelmet tanúsítanunk azok iránt, akik nap mint nap a városunk tisztaságáért áldozatosan dolgoznak!
