Ókovács Szilveszter üzenete Ajsa Lunának a Himnusz-éneklés kapcsán figyelemre méltó: a fiatal énekesnő számára ez tanulságos tapasztalat lehet. Az Erkel Színházban is várja őt, ahol lehetősége nyílik tovább fejlődni.
A bíráló megjegyzés helyett hosszan értékelte az előadásmódot, szakmai szempontból is megírta a véleményét az éneklésről. Majd kitért arra is, hogy más művészek is próbálták a Himnuszt újraértelmezni. A végén pedig egy gesztust is tett, meghívta a fiatal énekesnőt az Operába.
A bejegyzésében többek között azt hangsúlyozta: "Kérjük, értsék meg, hogy Erkel Ferenc kiemelkedő figura a számunkra, hiszen ő a Himnusz zeneszerzője. Ugyanilyen jelentős Kölcsey Ferenc is, aki a verset alkotta. Erkel nem csupán a magyar opera világának megalapozója volt, hanem színházunk első főzeneigazgatójaként is maradandót alkotott. Ahogyan Kölcsey versét is méltósággal és tisztelettel kell szavalni, úgy Erkel zenéje sem érdemel kevesebb megbecsülést."
A tanár véleménye szerint az éneklés intonációja különösen ingadozó, a hangok felfelé és lefelé történő változása nem elég pontos. Különösen észlelhető, hogy a 5-6. sorhoz érve a szóközökben levegőt vesz, ami zavaró hatású. Emellett a felső regiszterben tapasztalható erőtlenség és a hang törése is aggasztó tényező. Az előadás stílusa – a feszesség hiánya, az ünnepélyesség eltűnése – megkérdőjelezi a vers és a dallam hiteles megidézését. Ókovács szerint a Himnusz egyszerűen nem tudja elviselni ezt a fajta előadást.
Felidézte, hogy mások is újraértelmezték már a zeneszámokat:
Természetesen a zenészek számára a kreatív variációk lehetősége mindig is adott volt. Liszt Ferenc és Dohnányi Ernő is bátran alkalmazták ezt, még a Himnusz esetében is. Az ő megközelítésük azonban a mű poézisének megőrzésére összpontosított, szándékuk az volt, hogy az alkotást mélyebben megértsék és népszerűsítsék a saját, eltérő, de mindkét esetben digitális eszközöktől mentes időszakukban.
Az előadás formájáról is kifejtette a véleményét: "Húszéves korát tekintve érthető, hogy most tanulja meg: a közönséget nem úgy lehet megnyerni, hogy leül a színpad elejére Himnuszt énekelni. Sokkal inkább az a kulcs, ha a kevesek által megélt, de nemzetünket összekapcsoló, meghatározó pillanatok erejét megőrzi és azt kamatoztatja..."
Végül egy meghívással zárta a bejegyzését az igazgató:
Szeretettel hívom meg Önöket az Operaház szeptemberi nyitóelőadására, ahol a Himnusz csodás dallamai nyitják meg az estét. De ne feledjék, a jövő márciusi Bánk bán-sorozat bármelyik estéjén is szívesen látom Önöket, hogy együtt élvezhessük Erkelt!
Az igazgató a posztjához még kommentben hozzátette: "Csak annyit még hozzá: valóban Amerika, a baseball meccsek himnuszéneklésének világa indította ezt a hullámot évtizedekkel ezelőtt. Mindenki nagyot szeretne tekerni rajta, nagyon különbözni akar - hisz művész. Oké. De az alapértésnek, az áhítatnak " nevezzük most így " nem szabadna elillannia. A másik pedig:
