A karácsonyi adománydömping valójában nem csupán a jótékonyságról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy hogyan formálja a mi értékrendünket és érzéseinket. Kérdés, hogy az ajándékozás során valóban a rászorulókra fókuszálunk-e, vagy inkább saját magunkra,

A hirtelen beérkező adományok egyaránt hoznak magukkal támogatást és kihívásokat a civil szervezetek számára.

Az adakozás jó dolog, ehhez nem fér kétség. De miért van az, hogy néhány adományozónak látszólag eszébe sem jut egész évben támogatni a civil szervezeteket, aztán karácsony előtt hirtelen észbe kap, és nagylelkűvé válik? Milyen hatással van ez azokra, akinek segítenek, mennyiben ajándék és mennyiben jelent plusz feladatot? A szezonális jótékonyság létező jelenség, amelynek hátterében nagyon összetett okok húzódnak meg.

Az ünnepi időszakban, különösen karácsony és újév táján, sokan hajlamosabbak a jóságra és az adakozásra. Ekkor különösen erőteljesen érezhető a magány súlya, hiszen míg a többség a családja körében ünnepel, sokak számára ez az időszak a magány fájdalmával telik. Az ajándékok sokasága mellett könnyen elfeledkezünk arról, hogy vannak, akiknek az ünnep nem hoz örömöt, hanem inkább az elhagyatottság érzését. Az ilyen pillanatokban a szívünkből fakadó empátia és a segítő szándék még fontosabbá válik.

Azokat a helyzeteket, amelyek monotonitásuk révén különösen unalmasnak tűnnek, nehezen tudja elképzelni valaki, aki sosem tapasztalta meg őket.

Az év utolsó néhány hetében általában kiderül, hogy egy cég mennyi költött az idénre tervezetthez képest, hol maradnak esetleg olyan források, amelyeket nem használt fel, és amelyeket akár jótékony célra is fordíthatna. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a közhasznú szervezeteknek történő adakozás után adókedvezmények is megillethetik az adományozót, ami szintén szempont lehet, még ha nem is tűnik annyira önzetlen dolognak.

A téli ünnepek környékén sokan hatalmas takarításba, selejtezésbe fognak. Ilyenkor előkerülhetnek olyan holmik, amelyek másnak még hasznára válhatnak: ruhák, játékok, könyvek, amelyeket jobb érzés jótékony célra felajánlani, mint kidobni, különösen, ha személyes emlékek is kötődnek hozzájuk. A kidobás helyett újrahasznosítás ráadásul azok szívéhez is közel állhat, akik fontos szempontként tekintenek a fenntarthatóságra.

Egy különös időszakban való adakozás nem csupán a rászorulók megsegítését szolgálja, hanem az adományozó önértékelését is pozitívan befolyásolja. Mindenki vágyik arra, hogy jónak és empatikusnak érezze magát, hogy egy olyan ember benyomását keltse, aki valóban törődik másokkal. Ez a vágy különösen felerősödik az év végén, amikor hajlamosak vagyunk visszatekinteni az elmúlt év eseményeire, értékelni a saját teljesítményünket. Egy karácsonyi jótékonysági kezdeményezés, még ha nem is tudatosan, de lehet akár egy utolsó simítás is a saját imázsunkon, egy lehetőség arra, hogy a saját magunkról alkotott képet szebbé varázsoljuk.

Számos szervezet a fent említett tényezőkre alapozva éppen ebben az időszakban indítja el utolsó kampányát, így tovább erősítve a már korábban tárgyalt folyamatokat. Ez a helyzet egyfajta versenyt generál a nonprofitok között, ami akár arra is vezethet, hogy az adományozók nehezen tudnak választani a hasonló célú alapítványok és egyesületek között. Ennek következtében gyakran próbálják igazságosan elosztani a rendelkezésre álló forrásokat vagy adományokat a különböző szervezetek között.

Ilyen helyzetekben mindenki egyformán hátrányos helyzetbe kerül, ám nem ugyanúgy a jótékonyság terén: az adományozóknak sokkal több figyelmet, energiát és akár pénzügyi ráfordítást (például szállítási vagy átutalási költségeket) kell belefektetniük abba, amit nyújtanak. Eközben a támogatást fogadó szervezetek között a segítség elaprózódik, így az egyébként egyben hatékonyabb támogatás hatása is csökkenhet.

Bár a szezonális adományok jelentős bevételi forrást nyújtanak a nonprofit szervezetek számára az adott időszakban, egyidejűleg az erőforrások egyenetlen elosztását is magukkal hozzák. Lényeges, hogy tudatában legyünk annak, hogy a civil szervezetek folyamatosan, egész évben adományokra támaszkodnak, hogy fenntartsák működésüket és támogathassák kedvezményezettjeiket. Ez különösen igaz akkor, amikor nem zajlanak aktív kampányok, és gyakran éppen azokban a mindennapi időszakokban van szükségük a segítségre, amikor a figyelem a legkevésbé irányul rájuk. Az ünnepi időszakban beérkező adományok ugyan előnyösnek tűnnek, de az év többi részében, ha nem érkezik folyamatos támogatás, a különbség drámai lehet. Ez a kiszámíthatatlanság, amelyet az eltérő forrásbeáramlás okoz, megnehezítheti a szervezetek számára a hosszú távú projektek tervezését és megvalósítását.

A kampányszerű adakozás másik hátránya, amire sokan talán nem is gondolnak, hogy az egyszerre érkező nagy mennyiségű holmit tárolni kell, erre pedig nem minden szervezetnek van lehetősége, különösen, ha romlékony vagy sérülékeny dolgokról van szó. De ruhákat, építési anyagokat, tartós élelmiszert sem könnyű átlátható módon és biztonságosan raktározni. Sok szervezetnek nincs erre megfelelő telephelye, és egy raktár bérlése és őrzése megint csak költség.

De ne feledkezzünk meg a másik aspektusról sem! Az angol nyelvű közegben létezik egy érdekes fogalom, amelyet "donation fatigue"-nak neveznek, és ezt talán legjobban adományozói kimerültségnek lehetne fordítani. Ez a jelenség arra utal, amikor valaki egy ideig rendszeresen adományoz jótékonysági szervezeteknek, ám idővel a hozzájárulásainak gyakorisága és értéke fokozatosan csökken, míg végül teljesen leáll az adományozással.

Ezt több dolog is okozhatja, illetve ezek akár össze is adódhatnak. Megeshet, hogy az illető egy idő után eredményeket várna, amelyeket nem lát: szeretné úgy érezni, hogy amit tett, annak gyakorlati haszna is volt. Ha nincs gyors és látványos fejlődés az adott ügyben, úgy érezheti, hogy nem jó helyre tette a pénzét. A másik, kifejezetten gyakori ok, hogy rengeteg szervezet van, amelyek mind jó ügyért dolgoznak, és egyszerűen lehetetlen köztük választania annak, aki nem érez valamiféle személyes érintettséget bármelyik irányában. Egy idő után ezért úgy dönt, hogy nincs igazságos megoldás, csak ha inkább nem ad senkinek semmit.

A civil szervezetek számára a legnagyobb erőforrást kétségtelenül a rendszeres és proaktív támogatás jelenti. Amikor egy stabil alapot sikerül kiépíteniük, amely folyamatosan megbízható segítséget nyújt, még ha az havi szinten csupán egy kis összeg is, akkor az jelentősen növeli a fennmaradásuk kiszámíthatóságát. Ez lehetővé teszi számukra, hogy kampányokat indítsanak, és a beérkező adományokat teljes mértékben az adott célra fordíthassák, mivel biztosak lehetnek abban, hogy közben napi működésük nincsen veszélyben.

Hajni egy budapesti adományboltban dolgozik. Ezek az üzletek csak néhány éve jelentek meg Magyarországon. A céljuk kettős: egyrészt a fenntarthatóság jegyében a használt, de jó állapotú holmikat megmentik a kidobástól, hogy új gazdára találhassanak, másrészt kedvező áron kínálják ezeket a termékeket, így olyanok is hozzájuthatnak, akik számára nehézséget okozna újonnan megvenni. Az adományboltok remekül működnek már a legtöbb európai országban évek óta, és a legtöbb ilyen üzletnek kialakult törzsközönsége van mind adományozói, mind vásárlói oldalon. Hajni azt tapasztalja, hogy a magyar közönség számára még szokatlan ez az üzleti forma, még ha sokaknak szimpatikus is.

Sokszor hangsúlyozzuk, és jól látható helyeken is feltüntetjük, hogy milyen tárgyakat vagyunk képesek átvenni - mondja -, de ennek ellenére gyakran szembesülünk azzal, hogy sajnos vissza kell utasítanunk bizonyos dolgokat.

A háztartási gépeknél érdemes meghúzni egy határt. Én úgy vélem, hogy ami könnyedén elfér a polcon, az jöhet, de ami ennél nagyobb, az már nem. Tehát egy turmixgép, egy hajegyenesítő vagy akár egy kávéfőző belefér, viszont egy mosógép már nem. A könyvek esetében is érdemes szigorú kritériumokat alkalmazni: csak olyan példányokat érdemes átvenni, amelyek teljesen ép és hiánytalan állapotban vannak. Sokan nem is gondolnak arra, hogy nem minden régi könyv értékes; például egy többkötetes lexikon a hatvanas évekből ma már valószínűleg nem nyújt hasznos információt.

Hajni megfigyelése szerint a leadási szándék az év végére egyre inkább felerősödik. Ez érthető, hiszen sokan igyekeznek zárni a feladataikat, de ez a helyzet nem éppen segíti a munkáját.

"A környéken lakók, akik rendszeresen elmennek az üzlet előtt, van, hogy ilyenkor kapnak észbe, hogy ide is elhozhatják a felesleges holmikat, és nem kell messzire elfuvarozni vagy cipelni egy nagyobb, közismert szervezethez - mondja Hajni. - Mostanában többször megtörténik, hogy amikor reggel jövök, ott van a bezárt üzlet ajtajában lepakolva több szatyor ruha.

Nincs hatalmas raktárunk, és külön csapatunk sincs arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon, ami rengeteg extra munkát jelent számunkra. Megértem, hogy karácsonykor sokan szeretnének kedvesek lenni, de ez inkább csak látszólagos jófejség. Ilyenkor a vásárlói forgalom is jelentősen megnő, és nem tudunk egyszerre minden irányba figyelni. Csupán annyira lenne szükség, hogy mindenki tudatosan figyeljen arra, hogyan működünk, és ehhez igazodjon. Ha a karácsony lényege az, hogy figyelünk egymásra, akkor ez a hozzáállás is része kell, hogy legyen ennek.

Dr. Kárpáti Dalma állatorvos, aki a Border Collie Fajtamentő Egyesület egyik alapító tagja, már hat éve elkötelezetten dolgozik a Border Collie fajtáért és keverékeikért. Ez a civil kezdeményezés a kutyák mentése, rehabilitációja és örökbeadásának szenteli magát. A csapat kis létszámú, és minden tag önkéntesen végzi a munkáját, ami lehetővé teszi számukra, hogy a védenceikre maximálisan fókuszáljanak. Tudatosan arra törekednek, hogy csak néhány kutyát fogadjanak be egyszerre, így minden egyes állat számára személyre szabott támogatást nyújthatnak. Az egyesület tevékenysége során a szezonális adakozás is megjelenik, de ez talán más formában valósul meg, mint azoknál a szervezeteknél, amelyek az emberek segítésére összpontosítanak.

"Az általunk tapasztalt helyzetekben gyakran megfigyelhető, hogy bizonyos események és ügyek kapcsán jelentős ugrást mutat a beérkező adományok mennyisége és értéke - osztja meg velünk Dr. Kárpáti Dalma. - Jelenleg egy ilyen kritikus esemény középpontjában állunk. Az egész országot megrázta, és nemzetközi figyelmet is felkeltett, hogy a hatóságokhoz eljutott egy eset, amelyben egy nő több ingatlanon is hatalmas mennyiségben tenyésztett fajtatiszta kutyákat, ráadásul méltatlan körülmények között. Mi is részt vettünk a kutyák megmentésében, és jelenleg hét kutyát gondozunk. Ez az egyesületünk keretein belül számottevőnek számít, de a lefoglalt 300 kutyához képest természetesen elenyésző. Mégis, ez a kis számú kutya is komoly érzelmi hullámokat keltett az adományozóinkban, hiszen sokakat mélyen megérintett, hogy milyen borzalmas körülmények között éltek eddig, és milyen fizikai és mentális szenvedést éltek át. Az ügy annyira felháborító, hogy sokan azonnal cselekedni szeretnének."

A pénzadomány mindig biztos választás, hiszen a fogadó szervezet szakemberei pontosan tudják, mire van a legnagyobb szükségük a pillanatnyi helyzet alapján. Sok szociális szervezet azonban gyakran tapasztalja, hogy egyes adományozók a lomtalanítási lehetőségként tekintenek rájuk. Ennek eredményeként olyan kopott, elnyűtt ruhákat, javításra szoruló bútorokat és sérült játékokat kapnak, amelyekről azt gondolják, hogy „a rászoruló gyerekeknek ennek is örülniük kellene.”

A fajtamentők és más, állatokkal foglalkozó szervezetek ezzel szemben kifejezetten örülnek olyan takaróknak, törölközőknek, amelyeket másra már nem lehet használni, mert az mindig fogyóeszköznek, és ezért hiánycikknek is számít náluk. A drága, vadonatúj kutyafekhelyek és interaktív játékok sok esetben csak egy-két napig maradnak meg: a kutyák szétszedik, mert sokuknak sosem volt fekhelye és saját játéka, nem tudják, hogyan lehetne rendeltetésszerűen használni ezeket.

"A mi szervezetünk annyira specifikus, hogy szerencsére nem vagyunk versenyhelyzetben - mutat rá dr. Kárpáti Dalma. - Ezzel együtt költséges a fenntartása, ha jól akarjuk csinálni. Vannak olyan hónapok, amikor egymillió forint fölé is rúghat az állatorvosi számlánk. A tárgyadományokat nem tudjuk erre átforgatni. Ezért igyekszünk folyamatosan kommunikálni, hogy mikor minek látjuk leginkább hasznát. Talán meglepő lehet egy laikus számára, hogy nem feltétlenül a kutyaeledel az, amire szükségünk van: most például rengeteg bolhairtó készítményt, immunerősítő szert használunk, és sokat költünk szűrővizsgálatokra is. Kutyatápból sem mindegy, hogy milyet adunk a védenceinknek, hiszen például másra van szüksége egy kölyöknek, mint egy idős kutyának.