A somogyi díszműkovács 400 ággyal indította el pályafutását, ezzel tette le névjegyét a szakmában. | Soks

Ságvár gyönyörű, dombos vidékén élünk, ahol a természet szépsége körülvesz minket. A szomszédaink távolsága is kedvező, hiszen az egyik 100, a másik pedig 50 méterre található tőlünk, így a kalapálásunk nem zavarja őket. Hétvégén is kedvemre dolgozhatok, de igyekszem a szombatot és vasárnapot inkább a pihenésre szentelni, hogy feltöltődhessek a következő hét kihívásaira.

- mondta el a Sokszínű Vidéknek a kovács, akinek az egészsége szempontjából sem mindegy, hogy mennyit tölt a műhelyben, hiszen ez a szakma nem épp a szervezetet kímélő tevékenység. A tűz mellett állva közel 50 fokos a hőség, nyáron, a kánikulában volt olyan, hogy le is kellett állni, mert már jelzett a szív, hogy ez már extrém terhelés.

De ne siessünk ennyire előre, hiszen a közel 1500 fokon izzó vas és a szénpor mellett legalább ugyanannyira lenyűgöző az is, hogy László hogyan találta meg az utat a díszítőkovács mesterség első lépcsőfokaihoz.

Lakatos családból származom, édesapám a mesterség igazi tudora volt, így gyerekkorom óta a fémek világában mozgok. Szinte a vasak között nőttem fel, ami már önmagában is meghatározta pályámat. Karosszéria lakatosként is dolgoztam, de mindig ott motoszkált bennem egy mélyebb alkotási vágy. A sablonos munkák mellett valami különlegesre vágytam, olyan alkotásokra, amelyek maradandóak és művésziek. Ezért a lakatos mesterség mellett felfedeztem a kovácsolás csodálatos világát is. Egy nap hirtelen ötlettől vezérelve arra jutottam, hogy készítek egy kovácsoltvas ágyat, és kíváncsi vagyok, vajon lesz-e rá igény.

László felidézte az inspiráló pillanatot, amikor az ötlete megszületett, anélkül hogy tudta volna, milyen hatalmas űrt tölt be majd. Meglepetésére felfedezte, hogy az országban egyetlen kovács sem foglalkozott ágyak készítésével. Így hát nem csoda, hogy az első hat évben közel 400 ágyat alkotott meg a vállalkozása keretein belül.

Ez az induló ötlet annyira sikeres lett, hogy amikor beírtam a Google keresőjébe a "kovácsoltvas ágy" kifejezést, az én oldalam jelent meg első helyen, és mindezt anélkül, hogy egy fillért is költöttem volna rá.

- mosolygott vissza a kovács, aki ebben az időszakban saját kezűleg sajátította el a mesterség fortélyait. Sokat kísérletezett az anyagokkal és a különböző technikákkal, így gyakorlatilag autodidakta módon fejlődött el a díszítőkovács munkákig.

A régi iskolákban az inasévek hossza öt év volt, és csak ezután lehetett azt állítani, hogy a kovács valóban pontosan dolgozik. Az igazi mesterség elsajátításához viszont tíz év elteltére volt szükség, hogy az alkotásokat ne csupán funkcionálisnak, hanem szépségesnek is lehessen nevezni. Nálam sem volt ez másképp; az út a mesterré válásig sok kihívást és tanulási lehetőséget tartogatott.

"— Jegyezte meg László, aki elmondása szerint nagyban hozzájárult a fejlődéséhez a párja, aki mindig őszinte kritikájával segítette őt a munkái értékelésében. László 2020 elején, az OKJ-s képzési rendszer átalakítása után tudott jelentkezni a kétéves díszműkovács képzésre, amelyet sikeresen be is fejezett."

Ma már hivatalosan is díszműkovács vagyok, és ez a tudás büszkeséggel tölti el a szívemet.

A szakmájával kapcsolatban elmesélte, hogy a neves díszműkovácsok közül sokan érkeztek az ötvös szakmából, ahol kis, apró formákkal, anyagokkal dolgoztak művészi szinten és a részletesség a munkájuk alapja volt. A díszműkovács szakmában pedig az egyik legfontosabb kritérium, hogy a lehető legkevesebb hegesztéssel oldják meg a vasszerkezetek illesztését, lehetőleg egyáltalán ne használják ezt a technológiát, ami a lakatos szakmában alap.

Én lassan már hat éve nem hegesztek, csak akkor teszek kivételt, ha a megrendelőm anyagi helyzete nem engedi meg, hogy az időigényesebb és drágább úton készüljön el az eszköz

- így a kovács, akitől megtudtuk, hogy mérettől és a formától függően egy kovácsoltvas kapu több millió forint is lehet, de mivel több hónapig készül egy-egy ilyen mű, ha visszaosztjuk az óradíjat, nem biztos, hogy eléri egy lakatosét.

A díszműkovács mestersége egy különleges, türelmet igénylő hívás, ahol a kapkodásnak nincs helye. Itt minden egyes munkafolyamatot rendkívüli precizitással kell végezni, hiszen a milliméter pontosság elengedhetetlen. Két elem között nem lehet hézag, ami a lakatos szakmában másképp van, hiszen ott a hegesztés sok mindent eltakar. Ezért nem meglepő, hogy a professzionális szint eléréséhez hosszú évek kitartó munkájára van szükség. A mi szakmánkban ez az út 10-15 évet is igénybe vehet, de a tanulás és fejlődés sosem áll meg, hiszen a mesterség mindig új kihívásokat tartogat számunkra.

- hangsúlyozta a kovács, aki hozzátette, hogy számukra rendkívül széleskörű ismeretek elsajátítása szükséges. Fontos, hogy jártasak legyenek a művészettörténetben és a népművészetben, emellett alaposan ismerniük kell az emberi és állati anatómiát. Az anyagismeret is elengedhetetlen, továbbá tudniuk kell tervrajzokat és művészi vázlatokat készíteni is.

Éppen ezért ezen a területen fontos megkülönböztetni az ipari és a díszműkovácsokat. Míg az ipari kovácsok már a múlt században is számos vaseszközt készítettek, addig a díszműkovácsok az épületek díszítésével foglalkoztak. László érdekes megjegyzése szerint, ha alaposan szemügyre vesszük a nagyobb városaink gyönyörű, 20. századi bérházainak kapuit és kilincseit, akkor láthatjuk, hogy még a legegyszerűbb darabok elkészítése is legalább két napnyi munkát igényelt.

A díszes, levél- és virágmintás alkotások elkészítése akár 4-5 napot is igénybe vehet. A kastélyok impozáns barokk kilincseinél pedig a díszítőkovácsok munkája akár heteket is eltarthat. A mi mesterségünk a képző- és iparművészet határvonalán helyezkedik el, ezért nem jellemző, hogy egyszerre több projekten dolgozom. A megrendelőimnek sem tudok pontos határidőt ígérni. Az viszont körvonalazódik, hogy a munka természeténél fogva általában néhány hét vagy akár hónapok telhetnek el a befejezésig.

A szakember izgalmas történetet osztott meg velem: tavaly szeptemberben kapott egy megrendelést egy kapura, amely a következő projektje lesz. Jelenleg azonban egy óbarokk stílusú ágyon dolgozik, amely igazi művészi kihívás. Emellett megjegyezte, hogy egy kovácsoltvas ágy ára könnyedén elérheti a milliós nagyságrendet, attól függően, hogy mekkora és milyen díszítésekkel rendelkezik.

László rámutatott, hogy a díszműkovács mestersége mára elhanyagolt státuszra jutott, hiszen a múlt század elején kezdődött a szakma hanyatlása. Ekkor alapította meg Haidekker Sándor a sodrony-, szitaszövet- és drótfonatgyártó vállalatát, 1904-ben pedig forradalmi technológiát szabadalmaztatott, amellyel megszülettek az úgynevezett Hungária sodronyfonatok. E termékek gyorsabban és olcsóbban készültek el, mint korábbi változataik, így nemcsak a tehetős réteg, hanem a szerényebb anyagi helyzetű polgárok is hozzáférhettek a díszes kerítésekhez és kapukhoz szükséges díszítésekhez.

Itt már a tisztán kovácsoltvasból készült termékek háttérbe szorultak, majd jött a szocializmus időszaka, amiről tudjuk, hogy nem egészen kedvezett a kézműves iparnak. A kilencvenes és kétezres években pedig a lakatosok által készített, olcsó termékek lettek népszerűek, és nagyjából most jutottunk el oda, hogy már újra keresik az igényes díszműkovács munkákat

- tette hozzá László, aki úgy véli, hogy a kovácsok számára nem segít a helyzeten, hogy nehezen tudnak alkalmazkodni a változó igényekhez. Nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a modern építészeti trendekhez is igazodjanak, vagy például a hagyományos hegesztés helyett a kovácsolási technikákat alkalmazzák az illeszkedéseknél, hiszen ezek önálló díszítőelemként is megállhatják a helyüket.

Számomra a legértékesebb visszajelzés az elégedett ügyfél mosolya. Ez nem csupán egy sablonos marketingmondat, hanem egy valós élmény, hiszen a munka során gyakran baráti kötelékek alakulnak ki a megrendelőimmel. Legutóbb például annyira boldogok voltak az eredménnyel, hogy még meg is öleltek. Ez a pillanat egyszerűen varázslatos, és felejthetetlen érzéssel tölt el.

László ambiciózus álma, hogy a praktikus eszközök gyártása helyett kizárólag művészi alkotásokkal foglalkozzon. Elhivatottsága és az általa készített művek minősége alapján úgy tűnik, hogy ez a cél már nem is olyan távoli.

Korábban már beszámoltunk egy különleges pitykegomb mesterről, aki színezüst remekműveknek varázsol új életet. Emellett egy zalai szobrász is tevékenykedik, aki a fát és a vasat egyaránt újraértelmezi, lélegzetelállító alkotásokat hozva létre. A nagyhegyesi fafaragó pedig mesterien készíti el a cégéreket, amelyek művészi színvonalukkal emelik a vállalkozások arculatát.