Ketyeg az óra, és a titokzatos doboz lassan feltárja rejtélyes titkait.

2024. december 2-án este egy igazán különleges, szívhez szóló kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely felébreszti az írás művészetének intim világát. A "Halálom esetén elégetendő! - Írói naplók" című tárlat az irodalmi géniuszok belső gondolatait, életük titkos pillanatait hozza elénk, lehetővé téve, hogy bepillanthassunk a kreatív folyamatok kulisszái mögé. A kiállítás 2025. augusztus 31-ig várja a látogatókat, hogy felfedezzék az írói lélek rejtett zugait és azokat a naplókat, amelyek életre keltik az alkotók emlékét.

A múzeum lenyűgöző dísztermében, a sajtó képviselőinek jelenlétében került sor hétfő este a PIM legfrissebb időszaki kiállításának megnyitójára. Ez az esemény az év harmadik és egyben utolsó különálló tárlataként jelentkezik, amely sokféle nézőpontból világít rá az írói naplók sokszínű világára:

A kiállítást a múzeum főigazgatója, Török Petra nyitotta meg, és szívből osztotta meg azokat az érzéseket, amelyek a tárlat megvalósulásához vezették. Kiemelte, hogy rendkívül erős motiváció hajtotta őt, hogy ez a projekt életre keljen. A PIM munkatársai pedig magabiztosak abban, hogy a kiállítás nem csupán a művészek, hanem az irodalmi közösség széles rétegei számára is izgalmas érdeklődést kelt, hiszen

A megnyitón elhangzott, hogy a napló műfaja sokáig nem élvezett önálló státuszt az irodalomban; inkább csak kiegészítő szerepet töltött be, mint történelmi forrás, amely segítette a költők és írók életművének mélyebb, világosabb és átfogóbb megértését. Örömmel tapasztalhatjuk azonban, hogy mára a naplók iránti viszonyunk jelentős átalakuláson ment keresztül, és sokkal nagyobb értéknek tartjuk őket.

A naplók ma már nem csupán íróik titkos világának tükrei, hanem sajátos értéket is hordoznak. Mégis, gyakran felvetődik a kérdés: hol húzódik az a határvonal, amikor egy intim, személyes napló már nem csupán magánügy, hanem a szélesebb közönség számára is bemutathatóvá válik?

Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár ugyan nem tudott részt venni a megnyitón, ám a múzeum munkatársai által felolvasott beszédében úgy fogalmazott, "a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai bázisa garancia arra, hogy a kutatók, szakemberek jó döntést hoznak arról, mi az, ami a szélesebb nyilvánosság elé kívánkozik, és mi az, ami nem".

A magyar történelem meghatározott korszakai során a kreatív elmékkel megáldott alkotók gyakran kénytelenek voltak titokban, saját maguknak írni, mintha a fióknak szánták volna műveiket. Mégis, az írói lélek sosem hagyja el az alkotót, és éppen ezért születtek olyan naplóbejegyzések, amelyek irodalmi értékükkel maradandó nyomot hagytak.

Az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára igazi kincsesbánya a magyar irodalom nagy alakjainak naplóírásaiból. Itt őrzik Csáth Géza, Fodor András, Füst Milán, Móricz Zsigmond, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós és Lesznai Anna kéziratos naplóit, amelyek nem csupán személyes gondolatokat tükröznek, hanem a korabeli irodalmi élet lenyomatát is. Emellett számos hagyatékban találunk naplószerű feljegyzéseket, időszakosan vezetett naplókat és határidőnaplókat is, amelyek gazdagítják a magyar irodalom történelmét és betekintést nyújtanak az írók mindennapjaiba.

Az esemény során, ahol Hajduk Károly színművész varázslatos felolvasásában merülhettünk el a kiállított anyagban, számos izgalmas élmény várt ránk. A megnyitó végén pedig egy kerekasztal-beszélgetés keretében Bonczidai Éva faggatta Halász Ritát és Szécsi Noémit naplós élményeikről, amely még inkább gazdagította a rendezvény tartalmát.

A kiállítás sokszínű kategóriák mentén tárja fel a téma gazdagságát: a különleges naplók varázsától az útinaplók kalandos történetein át egészen a személyes naplóbejegyzések intim világáig, sőt még a zárolt naplók titokzatos világát is bemutatja. Emellett az újévi naplózás hagyományának jelentőségét is megismerteti a látogatókkal, így egy igazán sokrétű élményt kínál.

A naplók típusa sokat sejtet a szerzőik lelkivilágáról: míg egyesek íróként a számvetés és a megértés szándékával vezették tollukat, mások inkább álmaik, olvasott könyveik megörökítésére használták e lapokat. A terápiás jelleg sem elhanyagolható: Karinthy Frigyes, Mészöly Miklós és Kölcsey Ferenc bejegyzéseivel már az első szakaszban találkozhatnak a látogatók. Itt a szöveges emlékek mellett különféle tárgyi emlékek is felfedik az irodalmi személyiségek intim világát és életútját, egyedülálló bepillantást nyújtva a művészek mindennapjaiba.

Az útrajzok külön fejezetet kaptak, hiszen az útinapló napjaink egyik legjellemzőbb és legnépszerűbb naplózási formája. Ez a tendencia a magyar irodalmi életben is megfigyelhető: Petőfi Sándor és Erdélyi József is írtak útinaplót. A XX. században pedig olyan neves szerzők, mint Lázár Ervin, Nemes Nagy Ágnes és Móricz Zsigmond, szintén hozzájárultak ehhez a műfajhoz, amelyről a kiállítás külön szekcióban emlékezik meg.

A harmadik teremben a kurátor a legnagyobb íróink és költőink naplóbejegyzéseiből válogatta össze a gondolatokat: a több tucatnyi idézet apró fiókok mélyén bújik meg. Ezen kívül egy izgalmas vetítés és számos különleges tárgy, például füzetek, valamint Illyés Gyula ikonikus ceruzája is üvegfal mögött várja a látogatókat.

A számadatokkal való játék különleges izgalmakat rejthet, főleg azok számára, akik mélyebb betekintést nyernek a magyar irodalom nagyjainak lelkivilágába. Az a szekció, ahol Szentkuthy Miklós, Cs. Szabó Gábor, Fodor András, Füst Milán, Csáth Géza és Móricz Zsigmond naplóit eredeti formájukban állították ki, valódi kincseket rejt. Itt nem csupán a szavak, hanem a számok is beszélnek: felfedezhetjük, hogy az adott írók és költők hány éven át, illetve éveik hány százalékában vezették naplóikat. Ez a statisztikai megközelítés új dimenziókat nyit a művészi alkotás és a személyes élmények összefonódásában.

Talán még ennél is izgalmasabb a széf, amely a zárolt naplók szekciójában helyezkedik el, és szoros kapcsolat fűződik Szentkuthy nevéhez. Szigorú zárolási feltételek mellett bocsátotta rendelkezésre kéziratos hagyatékát a múzeum számára. A 1949 előtt írt naplói csak halála után 25 évvel, 2013-ban váltak hozzáférhetővé, míg a további füzetekre egészen 2038-ig várnunk kell, hogy nyilvánosságra kerüljenek. A tárlaton valós időben nyomon követhetjük a visszaszámlálást, amely a jövő nyár végéig tart, és minden érdeklődőt szívesen lát.

Ekkor már egy lényegesen alacsonyabb értéket fog jelezni az a különös óra.