Oscar Wilde-ot a homoszexualitása miatt kényszermunkára ítélték, ami a viktoriánus korszak egyik legnagyobb igazságtalansága volt. Az író, aki a művészet és a társadalmi normák határait feszegette, a saját korának előítéleteivel szembesült. Az ő esete nem

Sokan ismerik Oscar Wilde történetét, aki homoszexualitása miatt börtönbüntetést szenvedett el. A rácsok mögött töltött két év nyilvánvalóan súlyosan befolyásolta egészségét, végül pedig korai halálához vezetett. Wilde nem volt az egyetlen kiemelkedő brit, akit szexuális irányultsága miatt üldöztek, mint ahogy Alan Turing, a híres kódtörő esete is jól példázza ezt a borzalmas gyakorlatot a második világháború idején. Wilde esete azonban különösen figyelemre méltó, hiszen ő saját maga idézte elő a bírósági eljárást, ami a korabeli társadalmi normákra és az önmagához való viszonyára is rávilágít.

Wilde az 1890-es évekre ünnepelt szerzőnek számított, drámáit nagy sikerrel játszották. Az 1854-ben született író 1891-ben ismerkedett meg Lord Alfred Douglasszel, a nála 16 évvel fiatalabb arisztokratával, aki maga is költői ambíciókat dédelgetett és Wilde nagy rajongója volt. Kapcsolatuk hamarosan több lett, mint barátság, ezt pedig Douglas apja, Queensberry márki nem nézte jó szemmel. A botrány akkor robbant ki, amikor Queensberry 1895. február 18-án egy kártyát hagyott Wilde klubjának portásánál, amelyen "szomdomitának" (a jó márki lebetűzni sem tudta ezt a szörnyűséget!) nevezte az írót.

Barátai bátorítása ellenére Wilde végül úgy határozott, hogy jogi lépéseket tesz Queensberry ellen becsületsértés vádjával.

Amikor ügyvédje rákérdezett, hogy van-e bármiféle igazság a vádban, Wilde határozott nemmel felelt. Ám a tárgyalás nem úgy alakult, ahogyan azt ő remélte. A márki magántisztviselőket bérelt fel, akik alaposan feltárták a felperes összes gyanús ügyét. Edward Carson, az alperes ügyvédje, mesterien zárta sarokba ellenfelét a bírósági teremben. Persze nem volt nehéz dolga, hiszen Wilde élete során sok fiatalemberrel létesített intim kapcsolatokat. Művei és levelei, különösképpen a Dorian Gray arcképe, amelyet Douglas állítólag többször is falatozott, tele voltak homoszexuális utalásokkal. Carson ezeket az érveket a tanúk mellett felhasználta, hogy még inkább alátámassza az ügyét. Az 1890-ben megjelent, világhírű regény – melynek magyar fordítása Kosztolányi Dezső nevéhez fűződik – számtalan nyelven megjelent és több alkalommal is megfilmesítették.

A meglepett Wilde megjegyezte, hogy "én lennék a felperes ebben az ügyben", de a bíróság hamarosan felmentette a márkit. Az elhangzottak fényében azonban egyértelmű volt, hogy a hatóságok nem fogják megkímélni Wilde-ot. Ügyvédjei és barátai sürgették, hogy hagyja el az országot, ám Wilde végül úgy döntött, hogy marad, és ezt követően letartóztatták.

A második, április végén zajló tárgyaláson, immár vádlottként, a tagadás mellett azzal próbálta meg védeni magát, hogy az irodalmi nyelv könnyen félrevezethet olyanokat, akik nem ismerik azt. Költői módon fejtette ki, hogy olyan neves művészek, mint Michelangelo vagy Shakespeare is "mély, spirituális gyengédséget" tapasztaltak a fiatal férfiak iránt, ám a társadalom ezt könnyen félreérti, ha "fajtalankodásnak" minősíti. Az esküdtek végül nem tudtak konszenzusra jutni, így 1895. május 22-én újabb tárgyalásra került sor.

Ekkor már nem maradt más választás, három nappal később Wilde-ot bűnösnek nyilvánították többféle fajtalankodás vádjában. Az ítélet kihirdetésekor a közönség egyetértő "Gyalázat, gyalázat!" kiáltása töltötte be a teret.

A bíró a vádlottat két év kényszermunkára ítélte, de hangsúlyozta, hogy ez a büntetés "messze nem elegendő egy ilyen súlyos esetben".

Wilde rosszul viselte a nehéz fizikai munkát és a körülményeket, de büntetése alatt is igyekezett írni. 1897 májusában szabadult, ám egészsége már csak három és fél évet adott neki, 1900 novemberében meghalt. A meggondolatlan per nemcsak a személyes sorsára volt végzetes hatással, a lapok által a címlapokon hozott tárgyalás során felmerült "gyalázatos és abnormális" ügyek a 19. század végén viszonylag toleráns angol közvéleményt is a homoszexualitás ellen hangolták, így a hatóságok is újra nagyobb szigorral léptek fel a hasonló esetekben.