Karok nélkül érkezett a világra, mégis festőművészként vált ismertté Sarah Biffin.

Bár Sarah Biffin karok nélkül született, rendkívüli tehetsége lehetővé tette számára, hogy maradandó nyomot hagyjon a művészet világában.

Sarah Biffin 1784-ben látta meg a napvilágot Somersetben, angol földön, ahol egy cipész lánya volt. Élete elején egy ritka rendellenességgel, phocomeliával született, amely miatt karok nélkül és fejletlen lábakkal érkezett a világra. Ám a nehézségek ellenére, már fiatal korában elsajátította a szájhasználattal való varrást, írást, sőt festeni is megtanult, bizonyítva, hogy a tehetség és az elszántság felül tudja múlni a fizikai korlátokat.

13 éves korától egy Emmanuel Dukes nevű férfi mellé szegődött, akivel körbeturnézta az országot mint a "Nyolcadik csoda" illetve a "A végtag nélküli csoda". Mutatványa részeként a fizető közönség előtt írt, festett, szabott ki és varrt ruhákat. Minden jegy árában benne volt az írásának egy mintája is. Tájképeket és portréminiatűröket is festett elefántcsontra, melyeket a műsorok után szintén értékesítettek. Idővel pedig már kiállítást is rendeztek a műveiből.

1808-ban George Douglas, Morton grófja, egy vásáron találkozott egy tehetséges fiatal nővel, akinek művészi képességei azonnal felkeltették az érdeklődését. Elhatározta, hogy portrét készíttet róla, és amikor meglátta az elkészült művet, teljesen elbűvölte az eredmény. Olyannyira lenyűgözte, hogy a portrét bemutatta III. György királynak is. Douglas nemcsak a festmény sikerén fáradozott, hanem azt is elintézte, hogy a nő William Marshall Craig királyi miniatűrfestőtől kaphasson festőleckéket. Ezen kívül a gróf kapcsolatait felhasználva segített neki munkalehetőségekhez jutni, így támogatta a fiatal művész karrierjének kibontakozását.

1821-ben Biffin Londonba költözött, hogy megalapítsa saját művészeti stúdióját, és hamarosan elnyerte a Művészeti Társaság által odaítélt érmét. E különleges időszakban alkalmát kapott arra is, hogy megörökítse Viktória királynő és Albert herceg portréját.

1824-ben házasságot kötött egy bankárral William Stephen Wrighttal, aki átvette az irányítást a felesége által megkeresett pénz felett és csupán némi fizetést biztosított neki. A frigy nem tartott sokáig. Biffin tanítani kezdett, Londonból Birminghambe, Brightonba, majd Cheltenhambe költözött. Újabb és újabb szakmai sikereket aratott, és 1831-ben és 1832-ben is kiállított a Királyi Művészeti Akadémián. Még Charles Dickens is hivatkozott rá több regényében.

1839-re, korábbi sikerei ellenére, Biffin kénytelen volt visszatérni az utazós portréfestői mesterségéhez. 1841-ben Liverpoolban telepedett le, de sajnos egészségi állapota egyre romlani kezdett. Barátai jótékonysági alapot hoztak létre az ő megsegítésére, hogy anyagi támogatást nyújthassanak neki. Ezen felül Viktória királynő is jószívvel 12 font éves nyugdíjat biztosított számára.

Sarah Biffin 1850-ben, 66 éves korában távozott az élők sorából Liverpoolban. Az utolsó nyughelyét a St. James temetőben találhatjuk, ám sajnos a sírköve mára eltűnt, így emlékét már csak a történelem lapjain őrzik.

A Mouth and Foot Painting Artists szerint Biffin volt az első feljegyzett szájjal festő művész. Az 1821 júniusában Londonban megjelent önarcképet a Sotheby's 1986-ban, majd 2019-ben ismét elárverezte. 2022-ben a Philip Mold & Company londoni galériáiban rendezték meg az utóbbi 100 év első kiállítását Biffin munkáiból, Kezek nélkül: Sarah Biffin művészete címmel.