Itt az újabb országvezető, akit Donald Trump az Ovális Iroda szégyenpadjára helyezett - Valóban népirtás zajlik a fehér közösségek ellen?

Egykor a világ politikai elitjének képviselői számára a Fehér Házban tett látogatások inkább a hagyományos udvariasság, kézfogások és diplomatikus bájcsevej terepei voltak. Az amerikai elnöknél való találkozók során az újságírók kérdéseire adott közös válaszok előtt elegendő volt a megszokott protokollt követni. Donald Trump második elnöki ciklusában azonban a helyzet drámaian megváltozott. Mostanra külön illemtankönyv is készülhetne arról, hogyan érdemes reagálni, ha az amerikai elnök vagy valamelyik munkatársa éles kritikákkal vagy akár sértő megjegyzésekkel bombázza a látogatókat a nyilvánosság előtt. Egy emlékezetes februári esemény során Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem tűrte, hogy aláássák, s végül ki is dobták a Fehér Házból. Áprilisban pedig Mark Carney kanadai miniszterelnöknek kellett ügyesen lavíroznia a határozottság és a barátságos hozzáállás között, amikor Trump felvetette az 51. állam ötletét. E héten Dél-Afrika elnöke került a reflektorfénybe, hogy bizonyította: képes kezelni az amerikai elnök kiszámíthatatlanságát, miközben Trump egy televíziót előgurítva azzal vádolta Dél-Afrikát, hogy elnézi a fehérek ellen elkövetett népirtást. Az új politikai táj tehát nem csupán a hagyományos diplomáciai normák újragondolását igényli, hanem a vezetők számára egy újfajta rugalmasságot és éleslátást is megkövetel.

Cyril Ramaphosa, Dél-Afrika elnöke szerdán látogatott Washingtonba, hogy találkozzon Donald Trump amerikai elnökkel. Ahogy általában lenni szokott az ilyen alkalmakkor, a sajtótájékoztató baráti hangnemben vette kezdetét, és mindkét fél a háláját fejezte ki a másiknak - jóllehet Trump már ekkor hozzátette, hogy bár Ramaphosát sokan "mélyen tisztelik," egyesek számára "ellentmondásos."

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) balközép irányultságú párt elnöke a közelmúltban az amerikai fővárosba látogatott, hogy kereskedelmi ügyekről tárgyaljon. Fő célja az volt, hogy helyreállítsa a két ország között kialakult feszültséget. Trump áprilisi bejelentésében 31%-os vámot helyezett kilátásba az országgal szemben, amely Kína után a második legjelentősebb kereskedelmi partner az Egyesült Államok számára.

A vidám és barátságos Ramaphosa igyekezett a legjobb arcát mutatni: az Ovális Irodába két világszínvonalú dél-afrikai golfozót, Ernie Elst és Retief Goosent vitte magával, hogy elkápráztassa a labdajáték iránt lelkesedő Trumpot. Ráadásul még azt is elárulta, hogy amerikai kollégája tanácsára ő is belefogott a golf gyakorlásába.

Az ezt követő újságírói kérdések nagy része viszont Trump azon korábban hangoztatott vádjait firtatta, miszerint a fehér dél-afrikaiakat faji alapon üldözik, és szabályos népirtás zajlik ellenük.

A Trump-adminisztráció ennek következtében 59 afrikánernek, akik főként holland gyarmatosítók és telepesek leszármazottai Dél-Afrikában, gyorsított eljárás keretében biztosított menekültstátuszt. Ezen személyek múlt hétfőn már amerikai földet léphettek. Eközben Washingtonban a világ más részeiről érkező menekültek befogadása gyakorlatilag leállt.

Farmereket gyilkolnak meg, akik véletlenül fehérek, de számomra teljesen lényegtelen, hogy a bőrszínük fehér vagy fekete.

- nyilatkozta Trump a múlt héten.

Miután szerdán egy újságíró felvetette, hogyan lehetne meggyőzni Trumpot arról, hogy Dél-Afrikában nem folyik a fehér lakosság irtása, Ramaphosa átvette a szót. Felkérte az amerikai elnököt, hogy figyeljen a dél-afrikaiak véleményére ebben a kérdésben. A politikai vezető ezt követően két golfozóra és agrárminiszterére, valamint a szintén fehér John Steenhuisenre mutatott, kijelentve, hogy

Ha az afrikáner farmerek ellen népirtás folyna, biztos vagyok benne, hogy ezek a három úriember nem ülnének itt velem.

Steenhuisen a Demokratikus Szövetség (DA) nevű, mérsékelt jobboldali párt élén áll, amely elsősorban a kevert rasszúak, valamint a holland, brit és indiai származásúak körében élvezi a népszerűséget. A 2024-es parlamenti választások után, amikor az apartheid végét hirdető ANC támogatottsága rekordalacsony, 40%-ra esett vissza, a DA és más politikai csoportok, köztük a Hazafias Szövetség (PA) és a zuluk körében elismert Inkatha Szabadságpárt (IFP), közösen alakítottak egy "nemzeti egységkormányt". Ez a lépés új politikai tájat formált Dél-Afrikában, tükrözve az ország sokszínűségét és a különböző közösségek igényeit.

A zuluk Dél-Afrika egyik legnagyobb fekete népcsoportja, amely a bantuk csoportjába tartozik. A népességük körülbelül a teljes lakosság negyedét képviseli, és főként az ország keleti területein találhatók.

Ramaphosa erőfeszítéseit komoly kihívások elé állította Trump, aki határozottan kijelentette, hogy "több ezer történet" és dokumentumfilm foglalkozik a fehérek elleni népirtás kérdésével. Ezen túlmenően,

az amerikai elnök egy szempillantás alatt azt kérte, sötétítsék el az Ovális Irodát, hogy egy videós összeállítással cáfolja meg Ramaphosát.

A helyi fehérek üldöztetésének témáját felfedő felvételek főként Julius Malema parlamenti felszólalásaira és kampányrendezvényeire koncentrálnak. Malema, aki a földek állami elkobzásának ügyét szorgalmazza, egy olyan dalt adott elő, amely a búrok – vagyis a főleg holland származású telepesek és farmerek – megöléséről szól. Ő a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) nevű radikális baloldali, fekete nacionalista párt vezetője, amely tavaly a szavazatok kevesebb mint 10%-át tudta megszerezni. A videóban látható Jacob Zuma, az ANC-ből botrányos körülmények között távozott volt elnök is, aki szintén részt vesz az éneklésben.

A Malema által népszerűsített dal egyike azoknak a számos apartheid-ellenes műnek, amelyeket a feketék alkottak az elnyomás idején. Számos afrikáner-párti véleményformáló, köztük Elon Musk is, azt állítja, hogy a dal erőszakos cselekedetekre ösztönöz a fehér közösséggel szemben. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a dal eredeti kontextusa sokkal árnyaltabb. Több mint egy évtizede egy dél-afrikai bíróság gyűlöletbeszédnek minősítette az indulót, de a legfelsőbb bíróság tavaly azt mondta, hogy "egy viszonylag jól informált" személy számára világos, hogy a dal a történelmi háttere miatt provokatív kampányeszközként értelmezhető, és nem szó szerint kell venni. Ramaphosa, bár nem szokott dalokat előadni, nem is ítélte el ezt a művet.

A Fehér Ház által szervezett filmvetítés valószínűleg váratlan meglepetésként érte Ramaphosát, és nem csak őt, hanem a jelenlévőket is sokkolhatta, amikor egy újságíró váratlanul rákérdezett Trumpnál a Pentagon friss bejelentésére. Eszerint az Egyesült Államok hivatalosan is elfogadta Katar nagylelkű ajándékát: egy 400 millió dolláros luxusrepülőt, amelyet elnöki használatra fognak átalakítani.

A felvételekre visszatérve, a dél-afrikai elnök hangsúlyozta, hogy Malema kijelentései és előadásmódja ellentétesek a kormánya által képviselt értékekkel. Kiemelte, hogy az EFF csupán egy marginális ellenzéki párt, amely szólásszabadságának alkotmányos jogával élve próbálja népszerűsíteni politikai programját. Trump erre a megnyilvánulásra így reagált:

de hagyják, hogy elvegyék a földet. És ezután megölik a fehér farmereket. És aztán semmi sem történik.

Ramaphosa ezután hangsúlyozta, hogy az országát sújtó bűnözés nemcsak a fehér közösséget érinti, hiszen a farmerek között a meggyilkoltak többsége valójában fekete. Trump ezt követően azt emelte ki, hogy az amerikai "fake news média" nem foglalkozik a dél-afrikai fehér farmereket ért erőszakkal, miközben őt magát kritizálják a katari repülőgép ügyében. Ramaphosa erre annyiban reagált, hogy...

Sajnos nem áll módjában bármiféle adományt nyújtani Trumpnak, hogy elnyerje a jóindulatát.

Az amerikai elnök határozottan kijelentette, hogy ha valóban így állna a helyzet, nem tétlenkedne a döntés meghozatalában. Trump ezt követően egy vastag újságcsomagot nyújtott át dél-afrikai kollégájának, amely az erőszakos bűncselekményekről szóló cikkeket tartalmazott, ezzel is alátámasztva a fehérek által elszenvedett üldöztetés mértékét. (Érdekesség, hogy a dokumentumok között akadt olyan is, amely nem Dél-Afrikában történt tragédiákról számolt be.)

A Trump által is megfogalmazott vád, miszerint Dél-Afrikában a fehéreket elnyomó, "fordított apartheid" alakult ki, nem most merült fel legelőször. Afrikáner aktivisták és jobboldali, fehér nacionalista csoportok évek óta hirdetik ezt,

A földreform és a farmokon elkövetett gyilkosságok kérdése egy rendkívül összetett és fájdalmas téma, amely mélyen gyökerezik a társadalmi igazságtalanságokban és a gazdasági feszültségekben. Az állami földreform célja, hogy átalakítsa a földtulajdon struktúráját, lehetőséget biztosítva a kisbirtokosoknak és a földműveseknek, hogy részesüljenek a termőföldekből. Azonban sok esetben a reformok végrehajtása nem volt zökkenőmentes, és súlyos társadalmi konfliktusokat szült. A farmokon elkövetett gyilkosságok, amelyek gyakran a földért folytatott harcok részeként zajlanak, a feszültségek drámai megnyilvánulásai. Ezek az esetek nem csupán az érintett családok életét keserítik meg, hanem a közösségek biztonságát és stabilitását is veszélyeztetik. A gyilkosságok mögött sokszor a hatalomért, a pénzért és a földért folytatott küzdelem áll, amely a társadalmi feszültségeket tovább fokozza. Ezek a tragikus események rávilágítanak arra, hogy a földreformok végrehajtásának nemcsak jogi, hanem emberi dimenziói is vannak. A föld nem csupán egy termelőeszköz, hanem identitást, kultúrát és közösségi kapcsolatokat is hordoz. Amikor emberek életét oltják ki a földért vívott harcban, az nemcsak egyéni tragédia, hanem egy egész közösség szenvedése is, amely a jövőjét is befolyásolja. A megoldás keresése érdekében elengedhetetlen a párbeszéd és a közösségi részvétel előmozdítása, hogy a reformok igazságosak és fenntarthatóak legyenek. A gyilkosságok megelőzése érdekében pedig a jogi keretek megerősítése és a közbiztonság növelése is kulcsfontosságú, hiszen a béke és a stabilitás alapvető feltételei a társadalmi fejlődésnek.

A téma globálisan rezonál, és különösen a radikális jobboldali csoportok körében sokak figyelmét felkeltette, az Egyesült Államokban is.

Donald Trump már első ciklusa idején felkapta a fejét, és arra utasította akkori külügyminiszterét 2018 augusztusában, hogy "alaposan tanulmányozza a dél-afrikai föld- és mezőgazdasági területek elkobzását és kisajátítását, valamint a gazdák nagyarányú meggyilkolását."

A jelenlegi földreform hátterének megértéséhez érdemes visszatekinteni a 20. század elejére. A holland származású búrok legyőzése és koncentrációs táborokba zárása után a brit hatalom Dél-Afrikai Unió néven egyesítette a területet, amely 1961-ben elnyerte függetlenségét köztársaságként. 1913-ban egy törvény keretében megkezdődött a feketék földbirtokainak elkobzása, ami drámaian csökkentette az őslakosok földbirtokainak arányát, mindössze 7%-ra szorítva vissza őket az egész ország területén.

A feketék és színesbőrűek jogfosztására és szegregációjára épülő, fehérek által irányított apartheid rendszere 1948-tól kezdve egészen a '90-es évek elejéig tartotta hatalmában Dél-Afrikát. 1994-ben megalakult az első demokratikus parlament, amelynek élére Nelson Mandela állt, aki a börtönből nemrégiben szabadult apartheid-ellenes harcosként lépett be a történelembe, mint az ország első fekete elnöke. Az új alkotmány célul tűzte ki a "múltbéli igazságtalanságok" korrigálását, amely a földtulajdon visszaadásán vagy pénzbeli kárpótláson keresztül valósulhatott meg.

Az apartheid hagyatékaként megmaradt súlyos társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása nem zajlott le egyik napról a másikra. Egy 2017-es kutatás adatai szerint a fehér lakosság, amely a népesség mindössze 8%-át tette ki, a mezőgazdasági földek és farmok körülbelül háromnegyedét birtokolta.

Míg a lakosság több mint 80%-át kitevő feketék mindössze 4%-os arányban képviseltetik magukat.

A tavalyi második negyedéves munkanélküliségi statisztikák rávilágítanak a súlyos társadalmi egyenlőtlenségekre: a fekete dél-afrikai lakosság körében a munkanélküliség aránya 37,6%-ra rúgott, míg a fehér lakosság esetében ez a szám csupán 7,9% volt. Ez a drámai eltérés jól mutatja, hogy milyen mélyreható problémákkal küzd a munkaerőpiac, és milyen mértékben érinti ez a különböző etnikai csoportokat.

Ami viszont legutóbb kivívta a dél-afrikai születésű, a szerdai találkozón szintén jelen lévő Elon Musk dühét, az az, hogy Ramaphosa januárban aláírt egy ellentmondásos törvényt, amely bizonyos körülmények között lehetővé teszi a kormány számára a magántulajdonban lévő földek kártalanítás nélküli kisajátítását, ha az "közcélú és közérdekű", és nem sikerült előzetes megegyezésre jutni a tulajdonossal. Ez túlnyomó részt a használaton kívüli birtokokra vonatkozik, ugyanakkor a kormány közlése szerint a törvény alapján még nem került sor földek elkobzására. 2022-ig nagyjából a farmterületek negyede lett újraosztva, ha a feketék magánvásárlásait és a kárpótlást is beleszámoljuk. A cél, hogy ez az arány 2030-ra elérje a 30%-ot, ami teljesíthetőnek tűnik.

A világ leggazdagabb embere, aki Donald Trump bizalmas tanácsadójaként is ismert,

Elon Musk már jó ideje azon a véleményen van, hogy "a fehér emberek ellen népirtás folyik", és a kormányt azzal vádolja, hogy rasszista tulajdonjogi törvények bevezetésével súlyosbítja a helyzetet.

Nem meglepő, hogy a két ország közötti viszony Trump második elnöki ciklusának kezdetétől fogva rendkívül feszültté vált. Washington ugyanis felfüggesztette a Dél-Afrikának szánt amerikai segélyeket, hivatkozva arra, hogy az "igazságtalan faji alapú diszkrimináció" problémája felmerült. 2021 márciusában pedig kiutasították Ebrahim Rasoolt, Dél-Afrika washingtoni nagykövetét, miután Rasool nyíltan bírálta Trumpot, mondván, hogy a "fehér áldozatiságot" a "felsőbbrendűség" érdekében használja fel.

Trump szerdai nyilatkozatában arra célozott, hogy a videóban látható Malema vagy támogatói saját kezükbe veszik a földek elkobzását, azonban ilyen lépés kizárólag bírósági döntés alapján lehetséges. Az amerikai elnök emellett a felvételen megjelenő fehér keresztekre úgy utalt, mint "több mint ezer" fehér gazda végső nyughelyére.

A BBC csapata ellátogatott a keresztek egykori helyszínére Normandienben, ahol Roland Collyer, egy afrikáner származású férfi, megosztotta történetét. Elmondta, hogy nagybátyját és nagynénjét 2020-ban meggyilkolták, és ennek emlékére helyezték ki az út szélére az átmeneti installációt, amely nem valódi sírhelyeket jelöl. A mintegy 500 keresztből álló akció célja a farmokon elkövetett gyilkosságokra való figyelemfelkeltés volt, hangsúlyozva a tragikus események súlyosságát és a közvélemény érzékenyítését.

Dél-Afrikában 2022-ben 27 ezer szándékos emberölés történt, ami aggasztóan magas számnak számít. Ez a statisztika azt jelzi, hogy lakosságarányosan az ország a világ ötödik legveszélyesebb helye, ahol gyilkosságokat követnek el.

A legtöbb áldozat színe fekete, ami aggasztóan magas arányt mutat. A bűnözési statisztikák alapján az ország sajnos a legrosszabbak között szerepel, ami további figyelmet érdemel.

A nemzetközi szokásjog értelmében a népirtás fogalma magában foglalja azon cselekmények sorát, amelyek célja egy adott nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítése. Ezek a tettek a csoport tagjainak szándékos bántalmazására és elnyomására irányulnak, és a szándék mögött a csoport létezésének megsemmisítése áll.

a) a csoport tagjainak megölése;

b) a csoport tagjainak komoly fizikai vagy pszichikai kárt okozása;

c) a csoport számára olyan életkörülmények kényszerítése, amelyek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai megsemmisítésének elősegítése;

d) olyan intézkedések bevezetése, amelyek célja a csoporton belüli születések megakadályozása;

e) a csoport gyermekei kényszerített áthelyezése egy másik csoportba.

A Collyer által említett Glen és Vida Rafferty gyilkosainak elfogása és elítélése 2022-ben figyelemre méltó esemény volt, de sajnos ez nem számít általánosnak Dél-Afrikában. Az AfriForum, az afrikáner lobbicsoport, közzétett egy jelentést, amelyből kiderül, hogy 2019 és 2022 között 1402 farmtámadást és gyilkosságot regisztráltak, ám csupán 66 esetben született jogerős ítélet. Ez a megdöbbentő statisztika azt mutatja, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a 95%-a büntetlenül maradt, ami komoly aggodalomra ad okot a jogérvényesülés terén.

Valóban megkerülhetetlen tény, hogy Dél-Afrikában az erőszakos bűnözés komoly kihívást jelent, és sajnos számos esetben találkozunk rasszista indíttatású gyilkosságokkal is. Azonban nincs megbízható bizonyíték arra, hogy ezek a tragikus események fehér farmerek ellen irányuló népirtásként értelmezhetők.

A rendőrségi nyilvántartások szerint 2024-ben a megvalósult gyilkosságok közül csupán 44 esett meg farmok területén, és összesen nyolc áldozatot követeltek a mezőgazdasági dolgozók közül. Február hónapban egy dél-afrikai bíró a népirtás vádját "nyilvánvaló kitalációnak" és "teljesen valótlan dolognak" minősítette.

A fehér farmerek által gyűjtött adatok szintén nem támasztják alá a népirtás vádját. Egy farmerszakszervezet 1990 óta 1363 meggyilkolt fehér farmert számolt össze, ami kevesebbet tesz ki, mint az összes gyilkosság 1%-a. Az afrikáner mezőgazdászokat képviselő Transvaal Agricultural Union tavalyi adatai szerint 23 fehért öltek meg farmtámadásokban, és kilenc feketét. A TAU idén eddig három fehér és négy fekete ember halálát jegyezte fel dél-afrikai farmokon.

A bűnözési ráta aggasztó szintjét a dél-afrikai agrárminiszter is nyíltan elismerte nemrégiben, kijelentve, hogy...

bűnözési problémával küzdünk Dél-Afrikában, ezt nem fogom szépíteni.

A kormány többször is határozottan elutasította, hogy népirtásról beszéljünk, míg Ramaphosa bátortalanoknak nevezte azokat az afrikánereket, akik az Egyesült Államokba költöznek.

Dél-afrikai identitásunk szívében a kitartás rejlik. Nem hátrálunk meg a kihívások elől; ellenkezőleg, szembenézünk velük. Itt vagyunk, hogy szembesüljünk a nehézségeinkkel, és közösen keressük a megoldásokat.

- jelentette ki az elnök, aki a hírek szerint tárgyalásokat kezdeményezett Elon Musk cégeivel, a Starlinkkal és a Teslával, hogy erősítse a dél-afrikai-amerikai kapcsolatok fejlődését.

A BBC által megszólaltatott Roland Collyer, egy fehér farmer Dél-Afrikából, kifejezte örömét amiatt, hogy az amerikai elnök szerdai intézkedése révén a világ figyelme a dél-afrikai bűnözés és a farmtámadások problémájára irányult. Ugyanakkor Collyer úgy véli, hogy Trump állításai némiképp eltúlozottak. A farmer hangsúlyozta, hogy számára elképzelhetetlen lenne otthagyni szülei és nagyszülei földjét, és bizakodóan nyilatkozott Dél-Afrika jövőjéről:

Úgy gondolom, hogy ebben az országban bőven elég ember van - fekete és fehér -, akik hajlandóak összefogni és megpróbálják sikerre vinni ezt az országot.