Hrutka Róbert életében mély nyomot hagyott Tompos Kátya távozása. Ezzel a veszteséggel a szívében egy újfajta súly és felelősség jelent meg, amit magával vitt. Emlékei, közös pillanataik és a megélt élmények formálták azt az utat, amelyen ezután elindult.

"Életeim, szerelmeim" - G.w.M egy különleges pillanatban, egyetlen fotón tárta elénk minden gyermekét.

Tompos Kátya mindössze 41 évesen távozott az élők sorából, miután hosszú és küzdelmes harcot vívott a rákkal. Tavaly május végén, a világ számos színpadát megjárva, búcsúzott el. Közeli barátja és kollégája, Hrutka Róbert, nemrégiben osztotta meg a szívszorító részleteket arról, hogyan élt meg Kátya a betegség okozta legyengülést. Érdekes módon Kátya a betegségével összefüggésben döntött úgy, hogy megkeresztelkedik. Róbert, az Artisjus-díjas zenész, hangsúlyozza, hogy milyen fontos, hogy az ember mit hagy maga után a földön. Függetlenül vallási hovatartozástól, származástól vagy politikai nézetektől, úgy véli, hogy minden egyes gesztus, amely közelebb hozza egymáshoz az embereket, értékes és indokolt létezést jelent. Lapunk korábban beszámolt arról is, hogy a Tompos Kátya Alapítvány neves művészeket kért fel, hogy osszák meg, mit visznek magukkal a tehetséges művésznő emlékéből, és Róbert is csatlakozott ehhez az értékes kezdeményezéshez.

Kátya és Robi! Különleges kalandra indultak együtt, a zene birodalmában. Az első koncert előtt, melynek színhelyéül a Nemzeti Színház szolgált, Kátyát elöntötte az izgalom. Azt mondta, hogy ez a világ teljesen más, mint a színpad; itt nincs karakter, akinek a bőrébe bújhatna, itt csak önmagát kell megmutatnia. Mi úgy érezzük, hogy remekül helytállt! Robi még arra is rábeszélte Kátyát, hogy szöveget írjon! Most pedig nézzük meg, mit válaszolt Robi! - olvasható Tompos Kátya hivatalos oldalán, amelyet halála óta az alapítványának tagjai üzemeltetnek.

"Mi: Mondj egy érzést, amit Kátyával kapcsolatban magaddal viszel...

Robi: ... a hiányt és a reményt egyidejűleg. A hiányt, amely tele van élettel, dallamokkal, ragyogó mosolyokkal és szépséggel, valamint a reményt, amely újjáélesztette a hitemet abban, hogy még mindig képesek vagyunk együtt szeretni ebben a hazában.

Mi történt, Kátya? Mondd el, mit hozott magával belőled?

Robi: Talán a barátságunk és az a bizalom, hogy bármikor számíthatsz rám a legfontosabb, amit adni tudok. Remélem, hogy egy kis részletet sikerült hozzájárulnom az álmaid megvalósításához - mondta Hrutka, hangjában a melankólia nyomaival. Ekkor felidézett egy közös emléket, ami mindig mosolyt csalt az arcára.

Milyen szép emlékeket őrzök Kátyával! Egyik különleges pillanatunk, amikor együtt sétáltunk a naplementében, a világ többi részétől távol. A levegő tele volt a nyár illatával, és a beszélgetéseink annyira mélyek voltak, hogy az idő szinte megállt körülöttünk. Az a mosoly, amit egymásra váltottunk, és a nevetések, amelyek felcsendültek, örökre velem maradnak. Ez az élmény nemcsak egy közönséges séta volt, hanem egy olyan kötelék megerősítése, ami azóta is színesíti a napjaimat.