Hogyan alakul tovább Ukrajna sorsa? - Ez a kérdés Trump számára a legnagyobb kihívás, amelyről eddig nem esett szó.

A Donald Trump orosz-ukrán háborúval kapcsolatos elképzeléseiről továbbra is csak találgatások keringenek. Jelenleg nincs információ arról, hogy az új elnök által megbízott képviselő sikerrel járt volna a béketárgyalások előkészítésében.

December közepén ismertettük a Foreign Policy elemzését arról, hogy vajon miféle megoldási javaslat lehet Donald Trump tarsolyában, miután többször is állította, hogy '24 órán belüli' megoldás van a birtokában az orosz-ukrán háború lezárására. Az eszmefuttatás lényege az volt, hogy Trump esetleg NATO-tagságot kínál fel Ukrajnának, de cserébe területi engedményekre akarja rábeszélni.

Ugyanakkor azóta Trump nem rukkolt bármilyen értékelhető javaslattal vagy akár csak vázlattal arról, hogy mik az elképzelései. Nem segíti a tisztábban látást az sem, hogy beiktatási beszédében távlati célok között Ukrajna és Oroszország szóba sem került, míg a Mexikói-öböl átnevezése és főként Panama birtokba vétele sokkal inkább.

Jelenleg annyit tudunk, hogy az elnök már korábban kijelölt egy különleges megbízottat, akit a tárgyalások lebonyolítására küldött, hogy felmérje a békekötés lehetőségeit és a két fél igényeit. Információink szerint azonban nincs hír arról, hogy Keith Kellogg tábornok milyen eredményeket ért el eddig, mennyire tudott előrehaladni a tárgyalások során, és hogy kikkel sikerült érdemi diskurzusokat folytatnia.

Ha Trump nézőpontján túl tekintünk, egy rendkívül magabiztos Oroszország képe bontakozik ki előttünk, amelynek nehezen lehet olyan ajánlatot tenni, ami felkelti az érdeklődését. Az orosz fél nem függ az amerikai támogatásoktól, és jelenleg is képes elviselni a szankciók okozta nehézségeket. Ezzel szemben a másik oldalon egy katonailag és gazdaságilag kimerült Ukrajna áll, amelynek számára létfontosságú a nyugati, különösen az amerikai segítség folytatása.

Kijevben folyamatosan fokozódik a szövetségesek nyomása, hogy a város tanúsítson bizonyos 'rugalmasságot' a béke feltételeivel kapcsolatban. Érdekes módon eddig senki sem állt elő egy olyan részletes javaslattal, amely világosan meghatározná, mit is jelentene ez a rugalmasság a gyakorlatban.

A Kreml többször is hangsúlyozta, hogy nyitott a tárgyalásokra, azonban az elvárt engedmények Ukrajna részéről széles körben elérhetetlennek tűnnek. Az ukrán elnöki hivatal is többször visszakozott a tárgyalásokról tett ígéretektől, például akkor, amikor Zelenszkij távozását emelték meg a megegyezés alapvető követelményeként.

Oroszország határozott, makacs álláspontja újabb spekulációkat táplál, melyek szerint Putyin elnök szándékosan próbálja elnyújtani a konfliktust, amely 2024-ben kedvező fordulatot vehet. Az Euronews korábbi elemzése is arra utal, hogy az orosz hadigazdálkodásra való tartós átállás egyértelmű jele lehet annak, hogy a Kreml hosszú távú háborús stratégiában gondolkodik.

A vereségek rákényszeríthetik Zelenszkijt arra, hogy bizonyos engedményeket fontolóra vegyen - de vajon miként és milyen mértékben?

Ukrajna törekvése, hogy biztonsági garanciákat kapjon az Egyesült Államoktól, és még az idei év folyamán lezárja az Oroszországgal zajló konfliktust, Volodimir Zelenszkij elnök január közepén nyilatkozta az olasz Rainews24 hírtelevíziónak. Az elnök kifejezte reményét, hogy Washington aktívan nyomást gyakorol majd a Kremlre. Ez a nyilatkozat jelentős eltérést mutat Zelenszkij korábbi álláspontjától, amikor a 2022-es jelentős katonai ellentámadás során elutasította a tárgyalások lehetőségét Vlagyimir Putinnal.

Azóta a csatatér dinamikája jelentős fordulatot vett. Ukrajna 2023 nyári offenzívája elmaradt a korábbi elvárásoktól, míg Oroszország folyamatosan növelte erejét, modernizálta haderejét és átszervezte stratégiáját 2024 folyamán. Még Kijev Kurszk régióba irányuló behatolása sem tudta megfékezni Moszkva donyecki előrenyomulását.

Petro Olescsuk ukrán politikai elemző szerint Kijev retorikájának megváltozása egyben tárgyalási pozíciójának gyöngülését is tükrözi, noha fokozta az oroszországi olajraktárak, gyárak és katonai célpontok elleni támadásokat. Trump - vélhetően - nem látja értelmét, hogy bármi áron megvédje Ukrajna területi integritásár, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy át akarná engedni az országot Putyinnak, vagy hogy elfogadná a Nyugat katonai vereségét, ami felmérhetetlen presztízsveszteséggel járna" - mondja a szakértő, utalva egyaarán az Egyesült Államokra, a NATO-ra és az Európai Unióra.

Az orosz infrastruktúra ellen mért súlyos csapások jelentős érvet jelenthetnek a tárgyalási folyamat során, azonban ezek nem bírnak kiemelkedő értékkel. A kurszki katonai akciók nem fognak döntő hatással lenni a frontvonalak stabilizálására Ukrajnán belül.

Október hónapban Zelenszkij előterjesztette Győzelmi tervét az ukrán parlament előtt, amely világosan körvonalazta Kijev tárgyalási pozícióit.

A győzelmi terv nem keltett különösebb hullámverést, és sem az amerikai, sem az európai szövetségesek részéről nem aratott széleskörű elismerést. A terv iránti közöny rávilágított Zelenszkij számára, hogy második legfontosabb támogatója, az Európai Unió, olyan belső átalakulásokon megy keresztül, amelyek során jelentős erők kétségbe vonják, vagy akár ellenzik a háborús támogatások fenntartását. Ennek következtében Zelenszkij következő javaslata valószínűleg már kompromisszumokat is fog tartalmazni.

A The Financial Times szerint Kijev formálisan elutasítja a területátengedés gondolatát, de fontolóra veheti a katonai erőfeszítések feladását - ha cserébe biztonsági garanciákat kap. Zelenszkij közelmúltbeli beismerése szerint Ukrajnának nincs ereje, hogy erőszakkal visszafoglalja a Krímet és a Donbászt, ami még inkább rávilágít a pragmatikusnak nevezett stratégiai váltásra.

Decemberben az ukrán elnök a NATO vezetői előtt arról beszélt, hogy noha elkötelezett az Oroszország által az elmúlt évtized során megszállt területek visszaszerzésében, komoly kihívásokkal néz szembe. Hiányzik a szükséges munkaerő, a megfelelő fegyverzet, valamint a nyugati támogatás, ami elengedhetetlen lenne a céljaik megvalósításához.

Az új stratégia arra kéri szövetségeseket, hogy katonai és diplomáciai téren egyaránt erősítsék meg Kijevet, hogy Oroszországot tárgyalóasztalhoz lehessen kényszeríteni. Nem csak nyugati diplomaták, de ukrán tisztviselők is egyre inkább arra a nézetre jutnak, hogy a betartható biztonsági garanciák alapot nyújthatnak egy olyan egyezséghez, hogy az oroszok de facto és de jure (ténylegesen és jogilag) megtartják az elfoglalt ukrán terület egészét, vagy annak kialkudott részeit.

Moszkva ambíciói egyértelműek: a város vezetése győztesként kívánja magát megjeleníteni, és mindent magáénak tudni. A The Moscow Times által megkérdezett elemzők véleménye szerint a háború befejezése nem a Nyugat és Kijev döntésein múlik, hanem inkább a Kreml stratégiáján. A jelek arra utalnak, hogy Moszkva nem siet a harcok lezárására, és kitart azokon a követeléseken, amelyeket Kijev kategorikusan elutasít.

Milyen feltételekkel hajlandó tárgyaláni Putyin?

Az invázió kezdeti időszakában Oroszország következetesen került a háborús céljainak egyértelmű megfogalmazásától, helyette olyan zavaros fogalmakat használt, mint Ukrajna "nácitlanítása" és "demilitarizálása".

Tavaly júniusban azonban, a számára kétségtelenül kedvezőbb katonai helyzet birtokában az orosz elnök konkrét követeléseket fogalmazott meg.

Az orosz elnök azt is állította, hogy Moszkva kész lenne akár "már holnap" tárgyalni, és azonnal tűzszünetet rendelne el, ha Kijev elkezdi kivonni csapatait az említett területekről.

Vlagyimir Feszenko ukrán politikai elemző úgy véli, hogy Kijev valószínűleg sosem fogadja el az új orosz feltételeket. Rámutat, hogy ezek a javaslatok inkább a tárgyalási folyamat elhúzására irányuló taktikának minősíthetők. Feszenko szerint a háború folytatása és párhuzamos tárgyalások valószínűbbek, mint a gyors megoldás. A fegyverszüneti megállapodás lehetősége csak akkor merülhet fel, ha a harcok stagnálnak, és mindkét fél ráébred, hogy a győzelem elérése lehetetlen, vagy súlyos veszteségekkel jár.

Fontos megjegyezni, hogy ilyen jellegű helyzet legutóbb a vietnámi háború végén volt tapasztalható, amikor a harcoló felek egyaránt a győzelem és a vereség határvonalán egyensúlyoztak. Ukrajna esetében azonban a frontvonalak nem utalnak hasonló patthelyzetre.

A katonai szakértők folyamatosan hangsúlyozzák, hogy Trump és csapata figyelme elsősorban Kínára fog összpontosulni, ami különösen kedvező helyzetet teremt Putyin számára, hiszen ez csökkenti vagy szétszórja a rá nehezedő nyomást. Továbbá, érdemes figyelembe venni, hogy az Egyesült Államok fegyverkezési kapacitásai nem korlátlanok; ha Washington a Távol-Keleten szeretné növelni erejét, az elkerülhetetlenül takarékosságot követel Ukrajna irányába, különösen a légi és rakétatechnikai rendszerek tekintetében.

A Kreml a háttérben titkos udvarlással próbálja megnyerni Trumpot, miközben külpolitikai megnyilvánulásai éppen az Egyesült Államok szövetségeseit célozzák meg.

Az elmúlt év során az orosz erők több mint 2660 négyzetkilométert foglaltak el, ami valamivel nagyobb, mint Nagy-Moszkva, és többszöröse a 2023-ban megszállt elfoglalt területnek. Putyin csapatai közelednek Pokrovszk létfontosságú logisztikai központjához - aminek elfoglalása utat nyithat az egész donyecki régió ellenőrzése felé -, és nem állnak messze Dnyipropetrovszk régió határaitól, melyet eddig érintetlenül hagyott az ellenségeskedés.

A Kreml világossá tette, hogy a tárgyalások csak akkor indulhatnak el, ha a Kurszk régiót teljes egészében visszaszerzik az ukrán hatóságok. Amennyiben ez nem történik meg, a konfliktus továbbra is tartani fog, és a kurszki katonai műveletek újabb nehézséget jelenthetnek a tárgyalások kezdetében – nyilatkozta Fesenko.

Mihail Komin, a politológus és az Európai Külkapcsolatok Tanácsának vendégkutatója, úgy véli, hogy a háború 2025-re való végére vonatkozó esélyek rendkívül alacsonyak. "Putin számára Ukrajna esetében a lojális (báb)kormány létrehozása nem csupán cél, hanem történelmi küldetés. Ezért 2025-re valószínűleg arra fog törekedni, hogy folytassa a katonai nyomásgyakorlást, miközben Oroszország érdekeinek megfelelően tárgyalásokat folytat Trumppal, például a szankciók esetleges feloldásáról" - fogalmazott Komin.

Donald Trump ambíciói Ukrajnával kapcsolatban összetett és sokrétű kérdéseket vetnek fel. Az egykori elnök politikai stratégiái gyakran keltettek vitákat, különösen a nemzetközi kapcsolatok terén. Trump megközelítése Ukrajna ügyében a geopolitikai érdekek, a gazdasági megfontolások és a belpolitikai tényezők összefonódásán alapult. Egyik fő célja, hogy az Egyesült Államok érdekeit előtérbe helyezze, miközben próbálta mérsékelni a katonai elkötelezettséget Európában. Trump gyakran hangsúlyozta, hogy más NATO-tagországoknak is nagyobb részesedést kellene vállalniuk a védelmi költségekben, és kritikával illette az amerikai adófizetők terheinek növelését. Emellett Trump ukrajnai politikáját befolyásolta a belpolitikai színtér is. A 2019-es impeachment eljárás során felmerült a vád, miszerint Trump visszatartotta a katonai segélyt Ukrajnának, hogy politikai előnyöket szerezzen, ami rávilágított arra, hogy a külpolitikai döntések nem mindig függetlenek a belpolitikai érdekektől. A Trump-adminisztráció idején Ukrajna helyzete a világpolitikai színtéren folyamatosan változott, és Trump ambíciói e változásokra is reagáltak. Az ukrán-orosz konfliktus, a NATO szerepe, valamint a gazdasági kapcsolatok mind-mind fontos tényezők voltak Trump Ukrajnával kapcsolatos politikai stratégiájában.

Volodimir Fesenko elemző szkepticizmusa világosan megmutatkozik, amikor a Trump-terv lehetséges létrejöttéről beszél. „Számos szakértő, akik alaposan áttanulmányozták Trump eddigi nyilatkozatait és lépéseit, úgy vélik, hogy a volt elnök inkább ösztönösen, mintsem előre kidolgozott stratégiával közelíti meg a tárgyalásokat. Eddig csupán egy ötletbörzét láthattunk. Ez nem egy átfogó béketerv, hanem inkább egy összefüggéstelen javaslatok gyűjteménye, amelyet Trump csapata támogatni fog. Néhány javaslat talán megvalósulhat, de ennek esélyei meglehetősen csekélyek.”

A The Wall Street Journal által ismert tárgyalási pontok sorozata magában foglalja:

Ki foglalhat helyet a végső döntések asztalánál?

Kína jelenlegi szerepe egyelőre nem szerepel a felek terveiben, és nem világos, hogy Moszkva hajlandó lenne-e elfogadni az Európai Unió részvételét, hiszen ez három riválisra való szembenézést jelentene. Az európai vezetők valószínűleg nem fogadnák el azt az egyezséget, amely Ukrajnát figyelmen kívül hagyja, ami a Kreml számára kényelmetlen helyzetet teremtene. Putyin számára sokkal vonzóbb lehet egy közvetlen tárgyalás Trump-pal, aki szintén nem kedveli a bonyolult, többszereplős vitákat.

Felmerül a kérdés, hogy Trump tanácsadóinak véleménye milyen mértékben befolyásolja az elnök döntéseit, és hogy ezek az álláspontok mennyire formálják a politikai irányvonalat. Mike Waltz, aki leendő nemzetbiztonsági tanácsadóként ismert, rendszerint kritikával illeti Oroszország ukrajnai invázióját, ugyanakkor floridai képviselőként ellenezte az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai támogatásokat. Ez a ellentmondásos hozzáállás rávilágít a Trump körüli politikai dinamikák komplexitására.

Marco Rubio, a leendő külügyminiszter, az ukrajnai konfliktus mielőbbi lezárása mellett áll ki, ugyanakkor a kongresszusi meghallgatásán a támogatások folytatását ígérte. Ezzel szemben Tulsi Gabbard, Trump ellentmondásos választottja a nemzeti hírszerzés élére, olyan nézeteket fogalmazott meg, amelyek Oroszország érdekeit tükrözik. Az új washingtoni kabinet belső véleménye tehát nem egységes; a három kulcsszereplő, Waltz, Rubio és Kellogg, egyetértenek abban, hogy a megszállt területek, köztük a Krím visszaszerzése nem tűnik reális célnak.

A tervről nem láttak napvilágot további részletek, így a szakértők azt találgatják, hogy Trump végül kinek az oldalát részesíti előnyben. Esélyes lehetőség, hogy az elnök annak alapján fog cselekedni, hogy melyik fél az erősebb az adott időpontban vagy.

Ha így lesz, akkor Trump békeképlete nem felel meg a tisztességes nemzetközi jogi megoldás kritériumainak, hanem az erősebbet részesíti előnyben, és az Putyin álláspontjához áll közelebb. Ez a feltételezés is oka annak, hogy mindkét fél igyekszik a legtöbb zsetont összegyűjteni a döntő asztalhoz, hogy legyen miből fizetni az ellenfél emeléseit, illetve legyen miből finanszírozni a kisebb veszteségeket.