Hazaárulózással, brüsszelezéssel és putyinozással teli kampány után végre elérkezett az év első választásának pillanata.

Egyáltalán nem csendes és barátságos kampányfinissel zárul az év első választása, hiszen a horvát elnökválasztás második fordulójában mindkét jelölt azzal kívánta bebiztosítani magát, hogy a másikat külföldi ügynöknek, valamint a horvát szuverenitás veszélyeztetőjének próbálta beállítani - csak míg a regnáló baloldali Zoran Milanovic szerint a kereszténydemokrata HDZ által támogatott Dragan Primorac ezt a nyugati hatalmaknak tenné, utóbbi szerint az inkumbens elnök Vlagyimir Putyinnak. Egymás lehazaárulózása mellett a két kampány másik visszatérő eleme az 1991-1995 közötti délszláv háború és az arra való hivatkozás.

Január 12-én, vasárnap tartják a horvát elnökválasztás második fordulóját, ahol a regnáló szociálpopulista Zoran Milanovic kihívója a kereszténydemokrata HDZ által is támogatott Dragan Primorac lesz.

A választások esélyese kétségtelenül Milanovic, aki már az első fordulóban közel járt ahhoz, hogy biztosítsa újabb négyéves mandátumát, hiszen 49,09 százalékot ért el. Azonban végül nem sikerült átlépnie az 50 százalékos küszöböt. Ezzel szemben Primorac 19,35 százalékos szavazati arányával sikeresen bejutott a második fordulóba.

Primorac optimizmusa a választások első fordulójának eredményei és a közvélemény-kutatások ellenére is megmaradt. A politikai színtéren úgy véli, hogy a második fordulóban mindkét jelölt újra kezdheti a versenyt, de kampányának stílusa arra utal, hogy ő a gyengébbik fél. Miközben a HDZ elnöke, Andrej Plenkovic, a korábbi aktív szerepléséhez képest visszafogottabb lett a kampányban, Primorac számára a hátrányos helyzet miatt sokkal kockázatosabb taktikát kell alkalmaznia, mint Milanovic.

Milanović jelenlegi államfői kampánya lényegében megmaradt ugyanannak a keretein belül a két választási forduló között. Továbbra is arra összpontosít, hogy elnökként ellensúlyt képezzen a Plenković által vezetett kormánnyal szemben, amelyet ő az Európai Uniót kritikátlanul kiszolgáló, a horvát demokráciát pedig aláásó hatalomként jellemez. Mindez különösen érdekes, hiszen, akárcsak Magyarországon, a horvát köztársasági elnök is csupán reprezentatív szerepet tölthet be.

A regnáló elnök fő üzenete, hogy kihívója a miniszterelnök meghosszabbított keze lenne a köztársasági hivatalban, így ahogy Plenkovic, szerinte Primorac is nyugati érdekeket szolgál a horvátok helyett.

Egyrészt a nacionalista érzéseket megmozgatva Primoracot azzal vádolta, hogy kampányának tanácsadói a szerb elnök, Aljekszandar Vucic Izraelből származó zsoldosai, míg a kampányt brüsszeli lobbisták támogatják. Az állítás szerint mindez csupán arra irányul, hogy a HDZ számára jelentős anyagi hasznot hozzon – de ezek az állítások egyáltalán nem tűnnek megalapozottnak.

A délszláv háború idején eleinte önkéntesként résztvevő, majd tanulás céljából Amerikába költöző Primoracot többen dezertálással vádolják, amibe Milanovic is beszállt azzal, hogy valójában nem dezertőr, hanem még ennél is rosszabb és menekült volt.

Ez a megállapítás arra épül, hogy Primorac védelme ebben a vádaskodásban megalapozatlan. Az Egyesült Államokban nem kriminalisztikát tanulmányozott, hanem orvosi pályára lépett, és nem a háború alatt segített a sebesült katonák ellátásában, hanem a konfliktus lezárulta után az elhunytak azonosításában és a haláluk körülményeinek feltárásában vett részt. Érdekes módon éppen Milanovic, aki a háború idején hadköteles korú volt, de diplomataként nem szolgált, és még csak nem is tartózkodott Horvátország területén, emeli fel ezt a vádaskodást.

Primorac egyébként azzal védekezik, hogy ő 1991. januárja és júliusa között önkéntesként szolgálta hazáját, de állítása szerint már 1990-ben is ily módon szolgálta hazáját, csak arról nincs hivatalos igazolása. 1995-ben pedig azért tért vissza, hogy segíthessen azonosítani a halottakat, amivel egyébként a háború legvéresebb időszakát hagyta ki, emiatt még a HDZ-ben is vannak olyan hangok, akik dezertálással vádolják.

Az 1991 és 1995 között zajló délszláv háború nyomai még mindig érzékelhetők, hiszen a legutóbbi elnökválasztás is rávilágított arra, hogy Horvátországban három évtizeddel a konfliktus után is aktualitása van a háborúval kapcsolatos témáknak. Milanovic arra helyezi a hangsúlyt, hogy Primorac a háború alatt az Egyesült Államokban tartózkodott, ezzel próbálva kapcsolatot teremteni Vucic szerb elnökkel, hogy a horvát nacionalistákat meggyőzze arról, hogy inkább rá szavazzanak.

De nem Milanovic az egyedüli, aki épp a szélsőjobboldal felé próbálja kinyitni ernyőjét. Primorac egy elég széles, a centrista liberálisoktól egészen a szélsőjobbig terjedő választási koalíciót próbál felépíteni, amikor egyszerre vádolja meg Milanovicot azzal, hogy az ő elnöklésével Horvátország nem nyugatra fordulna, ahova tartozik, hanem keletre, valamint azt ígéri, minden erejével akadályozni fogja Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz.

Az alapvetően baloldali nézeteket képviselő Milanovicot a társadalmi kérdések terén inkább konzervatívnak tartják, és ez a kettősség lehetőséget ad arra, hogy az újbaloldali pártok ideológiájával próbálják összefonni. Ugyanakkor a kritikák kereszttüzében Primorac is ott áll, akit szintén azzal vádolnak, hogy Vucic szerb elnök érdekeit szolgálja. Ehhez a jobboldali jelölt még Vlagyimir Putyin orosz elnök nevét is hozzákapcsolja, így még inkább felerősítve a politikai feszültséget és a hatalmi játszmák bonyolultságát.

Milanovic úgy véli, hogy Primorac a miniszterelnök Plenkovic megbízottjaként a Nyugat érdekeit szolgálja, míg Primorac ennek ellenkezőjét állítja, és azt hangoztatja, hogy Milanovic a keleti országok felé orientálódik.

Ezt a nézőpontot például azzal igyekeznek megerősíteni, hogy a Politico által közzétett kutatás szerint orosz és szerb online botok, valamint trollok aktívan ösztönzik az embereket a regnáló elnök melletti szavazásra. Ezen felül az orosz állami médiák is kedvező fényben tűntetik fel Milanovicot.

Mindazonáltal kérdéses, hogy ez vajon elegendő lesz-e, hiszen Plenkovic miniszterelnök láthatóan távol tartja magát a kampánytól, csupán néhány nyilatkozattal és közösségi média poszttal jelenik meg. Ez sokat sejtet arról, hogy a HDZ-n belül milyen vélemények élnek Primoric esélyeiről.

A legutolsó, közvetlenül a kampánycsend előtt kiadott közvélemény-kutatás szerint egyébként Milanovic nagyon könnyű győzelmet szerezhet:

A kutatások alapján a korábbi fordulóban kiesett jelöltek támogatóinak többsége is Milanovicra szavazna a második körben. Csak néhány százaléknyival népszerűbb a volt oktatásügyi miniszter a jelenlegi elnöknél, még a parlamenti választáson az ötszázalékos küszöböt meg sem közelítő jelöltek között is.

A választások lezárulta után valószínűleg a status quo fennmarad, ami mind Milanovic, mind pedig a mögötte álló szocialisták, továbbá Plenkovic miniszterelnök és a HDZ számára kedvező helyzetet teremt. Ez a forgatókönyv lehetőséget ad arra, hogy mindkét fél a másikra mutogasson, amikor problémák merülnek fel, ráadásul Plenkovic és Milanovic is hivatkozhatnak egymásra, mint érv a pozícióik megőrzésére.