A fikciós levelezés révén bontakozik ki a nácizmus ártalmas hatása.
Kathrine Kressman Taylor "Címzett ismeretlen" című regénye évtizedekig ismeretlen maradt a magyar olvasók számára, de a 21. század kiadója friss fordításban kínálja újra az élményt. A hitleri Németországban kibontakozó őrületet levélváltás formájában megjelenítő fikciós mű ma is rendkívül aktuális: mélyen feltárja a megalkuvás mibenlétét, az emberi gyarlóságokat, valamint a propaganda és a hatalom dinamikáját. A vékony kötetet szinte egy szusszal elolvashatjuk, de a végére valahogy mégis ott marad a levegő a torkunkban, és egy zavaró érzés telepszik a gyomrunkba, mintha csak eltapostak volna minket.
Az 1930-as évek elejének Németországában időzünk, éppen Hitler hatalomra jutása előtt, amikor két jóbarát és üzlettárs, a német zsidó származású Max Eisenstein, aki Amerikába költözött, és a Münchenbe visszatérő Martin Schulse levelezésébe nyerünk bepillantást. Kezdetben teljesen elmerülünk a nosztalgikus nosztalgiában és a harmonikus idillben, szinte megfulladunk a szappanopera-szerű romantikában, ám a levelek hangneme fokozatosan megváltozik, és ez hamarosan kirángat minket a langyos érzelmek tengeréből.
Először csak egy halvány utalásként bukkannak fel Hitler említései. Schulse számára a nemzetszocialista eszmék vonzóak, és ő is felszabadítónak érzi őket, de a tudatában ott motoszkál a kérdés: vajon Hitler nem őrült-e? A zsidók elleni támadásokat egyértelműen elítéli, de ahogy telik az idő, egyre inkább magával ragadja az ár, ami mindent elsodor, és a náci ideológia brutalitását is hajlandó elnézni a nagyobb cél érdekében. A zsidók jogfosztását már szükségszerű lépésnek tartja. Barátja, aki zsidó származású, egyre inkább terhes számára, és már nem kívánja, hogy otthonába levelek érkezzenek tőle – a kapcsolatok fokozatosan céges papírokra korlátozódnak, egyre inkább elhidegülve. Ugyanakkor Eisensteinnek is komoly kihívást jelent, hogy megmagyarázza amerikai barátainak, miért tart kapcsolatot egy náci politikával.
Schulse a rendszer lelkes követőjévé válik, szinte transzba esik attól az érzéstől, hogy részese lehet valami nagyszabásúnak és jónak. Magát cselekvő, aktív szereplőnek látja, ami szerinte éles ellentétben áll a liberálisokkal, akiknek csupán a szólásszabadság mantrázása marad. A müncheni férfi teljesen elfordul a régi énjétől, és még az egykori szerelmét, Eisenstein húgát is szinte önként adja át a rohamosztagosoknak. Mindezek ellenére még mindig panaszkodik, hogy az Amerikából érkező levelek miatt kémnek nézik.
Az Egyesült Államokban született és élt Kressmann Taylor saját élményei alapján írta meg a levélregényt, amely a második világháború előestéjén, 1938-ban jelent meg először. Az írónő azt tapasztalta, hogy az Amerikában megismert, melegszívű német barátai hazatérve milyen rövid idő alatt szenvedélyes nácivá váltak, egykori zsidó barátaikat is megtagadva. Kressmann Taylort az is írásra sarkallta, hogy az Egyesült Államokban mintha tudomást sem akartak volna venni arról, hogy mi történik a hitleri Németországban, vagy mint Charles Lindbergh, még dicsérték is a csodálatos német népet.
A kisregény sokáig szinte ismeretlen volt Amerikán kívül. Angliában még kiadták 1939-ben, de a holland fordítás már eltűnt. Németországban pedig érthetően azonnal a tiltott könyvek listájára került. A Címzett ismeretlen több mint ötven évvel első megjelenése után kezdett sikerkönyvvé válni, az 1995-ös kiadás Amerikában nagyon jól fogyott, majd 1999-ben megjelent a francia változat is, ami felkerült a bestsellerlistára. Ezután Európában még nagyobb lett az érdeklődés iránta, és körülbelül két tucat nyelvre lefordították. Nekünk, magyaroknak még bő húsz évet várnunk kellett, de a frissességéből nem veszített semmit ez a kötet.
