Az emberek sminkelésének eredete érdekes és sokszínű, mivel nem csupán a szépség kifejezéséről van szó. Az arcok díszítése mélyen gyökerezik a kultúrákban és a hagyományokban, és sok esetben rituális vagy társadalmi jelentőséggel bírt. Az emberek sminkje
A sminkelés mára a szépségipar egyik alapkövévé vált, azonban kezdetben nem állt kapcsolatban sem a hiúsággal, sem az önkifejezéssel.
A festett arc egykor messze túlmutatott az esztétikai megjelenésen, hiszen mély vallási, társadalmi és szimbolikus jelentőséggel bírt. Ezt a gondolatot a ranker.com oldalán is találhatjuk.
Az ókori Egyiptomban a férfiak és a nők egyaránt festették magukat, de nem azért, hogy vonzóbbnak tűnjenek. A szem köré kent fekete és zöld festék, amelyet rézből, ólomból és ásványi porokból kevertek, az Ízisz és Hórusz szemét, azaz a hatalom és védelem szimbólumát idézte meg.
A smink nem csupán esztétikai célokat szolgált; sokan úgy vélték, hogy védelmet nyújt a gonosz szellemek és a betegségek ellen. Ugyanakkor a különböző festékek praktikus szerepet is betöltöttek: segítettek megóvni a szemet a káros napsugárzástól és a sivatagi por kellemetlen hatásaitól.
A római korban az arisztokraták fehér ólompúderrel világosították arcukat, mert a sápadt bőr a gazdagság és a kiváltság jele volt. A vöröses ajkak és orcák szintén a jólétet és a fiatalságot sugallták, hiszen ezek az árnyalatok drága növényi és állati anyagokból készültek.
A kereszténység elterjedésével azonban a test díszítése bűnös cselekedetnek számított. A sminket a pogányság maradványának tekintették, és a természetességet hirdették helyette. Csak évszázadokkal később, a reneszánsz idején vált ismét elfogadottá, majd a modern kor hozta el azt az időszakot, amikor a sminkelés újra a szépség és önkifejezés eszköze lett.
