Eugénie de Montijo – a császárné, aki varázslatos bájával elrabolta Napóleon szívét. Spanyol származású szépség, aki nemcsak férje, de a történelem színpadán is maradandót alkotott. Fényűző stílusa és intelligenciája révén nem csupán a császári udvar éksz
Melisenda, Jeruzsálem dicső királynője, aki férfiak között ragyogott, mint egy csillag a sötét égen. Ő volt az, aki bátran vezette népét, és erővel kormányozta az országot, ahol a férfiak domináltak. Az ő bölcsessége és határozottsága nem csupán a politikai színtéren, hanem a szívükben is nyomot hagyott, hiszen Melisenda nemcsak uralkodó, hanem egy inspiráló példa is volt.
1850-ben, Matilde Bonaparte hercegnő elegáns rezidenciájában egy különleges fogadáson került sor, ahol a fiatal granadai szépséget bemutatták a francia hercegnek, Louis Napóleonnak. Az ambiciózus politikust, aki később III. Napóleon néven Franciaország császárává vált, azonnal magával ragadta a határozott és büszke spanyol hölgy varázsa. A fiatal nő hosszú ideig ellenállt az udvarlásnak, ám végül, miután megbizonyosodott a trónörökös komoly szándékairól, szívből igent mondott a kapcsolatukra.
1852. december 2-án Napóleont császárrá koronázták, ami történelmi mérföldkő volt. Néhány héttel később, a karácsonyi időszak közeledtével, végre bekövetkezett a régóta várt eljegyzés. Az esküvőt a párizsi Notre-Dame impozáns falai között ünnepelték, ahol a fényűzés és a pompázatos díszletek varázslatos atmoszférát teremtettek. 1853. március 16-án pedig megérkezett első közös fiuk, Louis Napoléon herceg, aki sok örömet hozott a család életébe. A császárné, akit a társadalmi események és bálok középpontjába állítottak, egyre inkább a figyelem középpontjába került. Ennek ellenére levelezéseiből kiderül, hogy belül sokszor magányosnak érezte magát, ami a fényes külsőségek mögött rejlő emberi érzéseit tükrözi.
Eugénie gyakran látogatta a kórházakat és az árvaházakat, a franciák mégis nehezen fogadták őt el. Sokak szemében mindig is egy büszke és távolságtartó spanyol maradt. Férje családja sem kedvelte, a császár hűtlenségei pedig mély sebet ejtettek a kapcsolatukon. A nehézségek ellenére azonban Eugénia sokáig III. Napóleon egyik legbefolyásosabb tanácsadója maradt.
1879-ben, egy afrikai hadjárat során tragikus módon elveszítette egyetlen fiát, Louis Napoléon herceget, ami véglegesen összetörte Eugénie szívét. Élete hátralévő részét főként Angliában, a francia Riviérán és Spanyolországban töltötte, távol a múlt fájdalmától. Végül, 1920-ban, 94 éves korában hunyt el a madridi Liria-palotában, ahol a csendes emlékek között talált végső nyugalomra.
Több mint egy évszázaddal a császárné halála után, 2025 októberében Eugénie neve újra reflektorfénybe került: egy ismeretlen bandita csoport betört a párizsi Louvre-ba, és ellopta a neki ajándékozott ékszerek egy részét. Szerencsére a gyémántdiadémot a tolvajok menekülés közben otthagyták, de a többi ékszer sorsa még mindig rejtély. Reméljük, hogy a magányos császárné kincsei végül visszatalálnak eredeti otthonukba, ahol méltó módon őrizhetnék emlékét.
