A maximális képernyőidő ennyi: ennél hosszabb időtartam már káros hatással lehet a gyerekek fejlődésére.

A napi képernyőidő megfelelő beállítása komoly fejtörést okoz a szülők számára.

A legkisebb gyermekek is egyre korábban találkoznak digitális eszközökkel, ami hosszú távon jelentős hatással lehet fejlődésükre. De vajon mennyi képernyőidő az, ami még elfogadhatónak számít? Hogyan találhatják meg a szülők az egészséges egyensúlyt a technológia világa és a valóság között? Az Eduline éppen ezt a kérdést tette fel, és Dr. Konok Vera, az Alfa Generáció Labor vezetője segítségével kereste a választ.

Ahogyan azt a szakember ismertette, a legfrissebb kutatások szerint a 2010 után születettek, vagyis a mai alfa generáció gyerekei már nagyon korán találkoznak a digitális eszközökkel. Másfél éves korban a szülők fele engedi, hogy a gyermeke tévét nézzen vagy a tablettel játsszon, és általában napi 90 perc körül alakul ennek az időtartama. Ez még igen korai, miközben a WHO is azt javasolja, hogy 2 éves kor alatt inkább semmilyen digitális eszközt ne használjon a gyerek.

Egy óra képernyőidő: a határvonal óvodáskorban.

Az óvodások esetében enyhülhet a szigor, de a napi képernyőidő még mindig nem lehet több mint egy óra. Fontos, hogy ez ne csak passzív képernyőnézés legyen, hanem ha lehet, a szülő is legyen jelen, nézze meg, mit néz vagy játszik a gyerek, és beszéljék meg együtt a látottakat. Ez segíti a gyerek fejlődését és az élményhez való kapcsolódást is.

Bár sok szülőnek csábító lehet az a kényelmes megoldás, hogy a gyereket digitális eszközökkel kössék le, különösen, ha éppen dolgoznak vagy pihennek, érdemes átgondolni a következményeket. A gyerekek szinte azonnal vonzódnak a színes, gyorsan változó képernyőkhöz, játékokhoz vagy videókhoz, ami rövid távon valóban segíthet elterelni a figyelmüket a hisztiről vagy a sírásról. Azonban szakértők figyelmeztetnek: ha túl gyakran alkalmazzuk ezt a stratégiát, az hosszú távon hátrányosan befolyásolhatja a gyerek érzelmi szabályozását, és később egyre nehezebb lesz megnyugtatni őt a feszültebb pillanatokban. Érdemes tehát más alternatívákat is keresni a gyerek szórakoztatására, amelyek támogathatják az érzelmi fejlődését.

A nagyobb gyerekeknél, például az általános iskolásoknál sem szabad korlátlan képernyőidőt engedélyezni. Egy-két óra a napi maximum, mert előnyös, ha marad idő mozgásra, olvasásra, barátkozásra, illetve más típusú játékokra is. Ez az egyensúly segít megelőzni a figyelemzavarok kialakulását, és támogatja a kiegyensúlyozott fejlődést.

A tudatos digitális nevelés nem csupán a tiltásokra épül. Manapság már számos olyan applikáció áll rendelkezésünkre, amelyek nemcsak a képernyőidő korlátozására alkalmasak, hanem játékos formában, a család aktív részvételével ösztönzik a gyerekeket arra, hogy felfedezzék a valóságot is. Például az Alfi nevű alkalmazás arra sarkallja a családokat, hogy közösen tapasztaljanak, játékkal és meséléssel töltsenek időt egymással, miközben a digitális és az offline élmények közötti egészséges egyensúlyt keresik. Ezáltal a gyerekek nemcsak a virtuális világban, hanem a való életben is gazdagodnak élményekkel.