Kína számára egy világosan kirajzolódó, súlyos jel mutat arra, hogy egy adott területen még nem képes felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal.

A múlt hétvégén drámai fordulatot vett a szíriai helyzet, amikor a viharos események következtében megbukott az Aszad-rezsim. Ez a fejlemény nem csupán a helyi politikai tájat formálta át, hanem globális szinten is jelentős változásokat indított el. A diktatúra összeomlása rávilágított arra, hogy számos nagyhatalom, beleértve Kínát is, milyen mértékben kész cselekedni a kialakuló helyzetben, ám a pekingi vezetés nem éppen a legkedvezőbb fényben tűnik fel - számol be róla a Reuters.

Peking politikai vezetésének nem éppen egyszerű a dolga Szíria kapcsán, hiszen Bassár el-Aszad elnök szoros kötelékeket ápol Kínával. Ezt a szoros viszonyt jól tükrözte az a hatnapos látogatás, amelyet 2023-ban tett a szír államfő és felesége a távol-keleti szuperhatalomban. A látogatás során mindenütt baráti fogadtatásban részesültek, ami világosan jelezte, hogy Damaszkusz a 2011 óta tartó véres polgárháború ellenére is számíthat Peking támogatására a nemzetközi elszigeteltségének feloldásában. Hszi Csin-ping kínai elnök kifejezetten biztosította szír kollégáját arról, hogy Kína kész segíteni a "külső beavatkozással szembeni ellenállásban".

A 2024 decemberében viharos gyorsasággal széteső Aszad-rezsim jelentős hatással volt Kína közel-keleti stratégiájára is, komoly kihívások elé állítva Pekinget.

Az esemény rávilágított arra, hogy Peking mennyire kiszolgáltatott a régióban bekövetkező gyors változásokkal szemben. A kormányerők összeomlását tehetetlenül figyelték, ami egyértelműen tükrözi a hatalom tehetetlenségét a helyzet kezelésében.

Jonathan Fulton, az Atlanti Tanács nem rezidens főmunkatársa úgy véli, hogy a Peking szerepével kapcsolatos várakozások gyakran eltúlzottak voltak, és sokan túl sokat reméltek a keleti nagyhatalomtól. Hozzáteszi, hogy a legfrissebb események Hszi Csin-ping számára is komoly kihívásokat jelentenek, bár a legtöbb kommentár inkább Oroszország és Irán befolyásának csökkenésére összpontosít.

A Közel-Kelet helyzete korábban kedvező lehetőségeket kínált Kína számára: 2023 elején sikerült közvetíteniük Irán és Szaúd-Arábia között, ami arra késztette a szakértőket, hogy spekuláljanak az Egyesült Államok regionális befolyásának csökkenéséről. Szíria potenciálisan kulcsszerepet játszhatott volna Kína regionális ambícióinak megvalósításában, a kínai vezetés pedig többször is hangsúlyozta az ország stratégiai jelentőségét. Az utóbbi hónapokban Peking aktívan részt vett a térség politikai folyamataiban, a Gázai övezetben próbált közvetíteni a konfliktusos felek között. A kínai politika prioritása azonban a stabilitás, amely Szíriában most nem valósult meg. A kínai külügyminisztérium visszafogott nyilatkozatot tett, kiemelve a kínai állampolgárok biztonságát és a stabilitás helyreállításának fontosságát.

A keleti nagyhatalom most láthatóan a kivárásra játszik az új damaszkuszi vezetéssel kapcsolatban.

Peking számára több szempontból is fontos lehet Szíria, mivel az ország az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) résztvevője volt, a keleti nagyhatalom látott abban lehetőséget, hogy részt vegyen az ország újjáépítésében. Nem szabad elmenni a keleti nagyhatalom biztonsági szempontjai mellett sem, ugyanis a lázadók körében több ujgur fegyveres harcolt, rájuk Kína potenciális veszélyforrásként tekint, mivel tart attól, hogy az ország legnyugatibb részein élő kisebbség függetlenedési mozgalmat indít. Hszi Csin-ping globális ambícióit a jelenlegi helyzet némileg veszélyezteti, különösen azt látva, hogy a nagy rivális Egyesült Államok most is mennyire aktív tudott lenni a harcokban, valamint továbbra is jelentős tényező az országban.