A Természetvédelmi Világszövetség legújabb döntése alapján egy Magyarországon egykoron elterjedt vándormadárfajt hivatalosan is kihaltnak nyilvánították.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legfrissebb, október 10-én közzétett jelentése alapján a Vörös Lista immár 172 ezer 620 veszélyeztetett növény-, állat- és gombafajt tartalmaz. Ebből 48 ezer 646 faj került a kihalás által fenyegetett kategóriába, ami figyelemfelkeltő jelzés a globális biodiverzitás védelmének sürgősségére.

Az IFL Science hírei szerint az IUCN idei világkongresszusán Abu-Dzabiban több faj is a kihalás sorsára jutott. Kihirdették a vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris), a karácsonyszigeti cickány (Crocidura trichura) és a Conus lugubris néven ismert kúpcsigafaj eltűnését. Az erszényesek között a marl néven ismert délnyugati sávos bandikut (Perameles myosuros), a délkeleti sávos bandikut (Perameles notina), valamint a nullarbori sávos bandikut (Perameles papillon) is a veszélyeztetett fajok listájára került. A növények közül pedig az ébenfák nemzetségéhez tartozó Diospyros angulata és a Hawaiin őshonos Delissea sinuata virágzata is eltűnt a természet színpadáról.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén 2001-ben még megfigyelték, de hivatalosan utoljára 1995. február 25-én Marokkóban észlelt vékonycsőrű póling egykor Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia széles területein volt elterjedt. A vékonycsőrű póling kihalásának okai még mindig homályosak, a szakértők azonban a túlvadászatot és az élőhelyek csökkenését emelik ki mint a legfontosabb tényezőket. Ezzel szemben a három ausztrál erszényes faj eltűnése egyértelműen összefügg a behurcolt ragadozókkal, mint például a rókákkal, valamint a földhasználati gyakorlatok által okozott élőhelyvesztéssel.

Örömteli hír érkezett a listafrissítések világából: a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) globális állománya jelentős növekedésen ment keresztül. Ennek következtében a faj a nem fenyegetett kategóriába került, hiszen a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően a populáció létszáma az 1970-es évek óta körülbelül 28 százalékkal gyarapodott.

A szélesebb perspektíva azonban továbbra is rendkívül aggasztó. A hólyagos fóka (Cystophora cristata) státusza a sebezhető kategóriából a veszélyeztetett szintre emelkedett, míg a szakállas fóka (Erignathus barbatus) és a grönlandi fóka (Pagophilus groenlandicus) helyzete szintén romlott, hiszen a legkevésbé veszélyeztetettekből a veszélyeztetettek közé kerültek. Eközben a drámai populációcsökkenés már a madárfajok körülbelül 61 százalékát érintheti, ami aggasztó növekedést mutat, hiszen 2016-ban ez a szám csupán 44 százalék volt.

Korábban már említettük, hogy az IUCN rendkívüli alapossággal végzi a fajok besorolását, mivel ezek a kategóriák alapvetően befolyásolják a fajok megmentésére tett erőfeszítéseket és a szükséges intézkedéseket. Például azok a fajok, amelyek a "valószínűleg kihalt" besorolást kapták, szinte biztosan eltűntek a természetből.